MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

A büntetőjog a XXI. században nemcsak Európában, hanem az egész világon új típusú kihívásokkal néz farkasszemet – olyanokkal, amelyekkel való megbirkózás a társadalmaink védelme érdekében a hagyományos koncepciók változását is hozhatja - hangzott el az SZTE ÁJTK-n 2018. szeptember 21-én megrendezett kerekasztal beszélgetésen.

A kerekasztal résztvevői:

Prof. Dr. Karsai Krisztina – Jean Monnet chair, SZTE ÁJTK Bűnügyi Tudományok Intézete

Prof. Dr. Arndt Sinn – Osnabrücki Egyetem (Németország)

Prof. Dr. Christian Mihes – Nagyváradi Egyetem (Románia)

Prof. Dr. Jiuan-Yih Wu – Kaohsiung Egyetem (Tajvan)

Prof. Dr. Giuseppian Panebianco – Messinai Egyetem (Olaszország)

Prof. Dr. Gennadíj Esakov – Állami Moszkvai Kutatóegyetem Üzleti Főiskola (Oroszország)

Karsai Krisztina nyitó expozéjában arról beszélt, hogy az európai államok között éppen az uniós jogfejlődésnek és értékközösségnek köszönhetően prognosztizálható az organikus fejlődés, amelynek lényege a további harmonizáció, a büntető igazságszolgáltatási hatóságok együttműködésének fokozása és a közös fellépés a bűnözés és annak következményeivel szemben. Megfogalmazta mindemellett, hogy ugyanakkor a digitális forradalom – ami jelenleg zajlik és nem tudjuk, meddig fog eljutni – következményei a jogra és a büntetőjogra is jelentős hatással vannak, így például a jelentős értékkel bíró digitális adatokkal való visszaélés elleni büntetőjogi (?) fellépés, a digitális (és digitális eszközökkel folytatott) bűnözés jogállami keretek közötti üldözése vagy éppen a mesterséges intelligencia alkalmazásával előálló büntetőjogilag relevánsnak tűnő (!) helyzetek kezelése olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell. Valójában a jogállami és demokratikus alapokon nyugvó büntetőjog és büntető igazságszolgáltatási rendszer alapvető garanciális elveit a digitalizációnak korábban nem látott mértéke állítja valós kihívások elé. A jogi innováció a büntetőjogban is kulcskérdéssé válhat a jövőben.

Cristian Mihes csatlakozva ehhez annak fontosságát húzta alá – különösen, hogy valójában nem is tudjuk egészen, hogy hova fog kifutni a digitális forradalom –, hogy a változó jogi környezetben való munkavégzés, mi több, a változó környezet jogi megközelítésének kialakítása a jövő jogászainak feladata, így a mai joghallgatók számára az egyik legfontosabb dolog, amit az egyetem nyújthat, az az adaptációs készség megszerzése – ezt a célt szolgálják az International Week of Criminal Law-hoz hasonló jogösszehasonlító projektek. Más országok hasonló problémákra adott eltérő válaszai kritikus gondolkodásra késztetnek mindenkit és inspirációval szolgálhatnak a jogi innováció elérése érdekében.

 

Gennadij Esakov expozéjában az amerikai jogtudóst George P. Fletchert idézve azt emelte ki, hogy a jogrendszereknek több hasonlósága van, mint azt gondolnánk – ezért van helye jogösszehasonlító munkát végezni és figyelni a más államok megoldásait, hátha azok adaptációjával találunk megoldást a saját problémáinkra. Ugyanakkor az is igaz, hogy új utakat kell találni a büntető igazságszolgáltatás előtt álló problémák megoldására, a hagyományos dogmák alighanem újraértékelésre fognak szorulni. Azt azonban nem zárja ki, hogy az új technológiák állam általi kontrollja erősödni fog, nem vitatva Karsai Krisztina tézisét ennek a jogállami követelmények miatt korlátozottságáról.

A tajvani Jiuan-Yih Wu mindezek körében a fake news jelenség erősödésének lehetséges következményeivel foglalkozott, és azzal, hogy ez a jelenség a bűnözés körében is előidézhet változásokat. Megfogalmazta továbbá, hogy véleménye szerint a büntető igazságszolgáltatásban a digitális bizonyítékok használata alapvető jogállami és garanciális határokat feszeget, ezekre nézve jelenleg nincs minden szempontból elfogadható doktrína, mindenképpen foglalkozni kell tudományos szinten e kérdéskörrel.

Arndt Sinn professzor azzal a megállapítással nyitotta expozéját, hogy 2011. szeptember 11-e óta új időszámítás kezdődött és a szabadság és a biztonság közötti egyensúly megtalálása a bűncselekmények üldözésében nehezebb lett. Sőt, mi több, mivel sok helyütt a terrorizmus elleni küzdelemre helyeződött a hangsúly, az „egyéb bűnözés” jobban és zavartalanabbul virágozhat, mint korábban. Álláspontja szerint kiemelhető ugyancsak nehezen megoldható kérdésként az önvezető autók programozásának a problematikája – azaz van-e lehetőség jogilag emberéletek közötti választásra programozni a járművet (vészhelyzet esetén kinek az élete, testi épsége kapjon prioritást). A gyógyszerhamisítás következményei és az ehhez kötődő bűnözés visszaszorítása már az előbbinél fejlettebb stádiumban van, azonban korántsem rendelkezünk minden eszközzel ehhez, sőt, még arról is be tud számolni, hogy a német Fraunhofer Intézettel kifejlesztett automatikus monitorozó szofverüket, amit a gyógyszerhamisítók ellen fejlesztettek ki, a német bűnüldöző hatóságok még csak információszerzésre se kívánják használni – erőforrásaikat a terrorizmus elleni harchoz mozgósítják inkább.

Az olasz Giuseppina Panebianco arra a paradoxonra hívta fel a figyelmet, hogy minél több szabadságot élvezünk, annál nagyobb is a veszély e szabadsággal való visszaélésre, ami a büntetőjogot – mint hagyományos állami eszközt – új irányok keresésére kell, hogy kényszerítse. Az olasz professzor szerint Európában a büntető anyagi jogi rendelkezések minél fokozottabb harmonizálása lenne a kulcs az organikus fejlődéshez, ami a jelenlegi uniós jogalapokat tekintve egyelőre nem járható út, így viszont azt kell szorgalmazni, hogy legalább hosszú távon az Unió föderális állammá váljon. Ebben az esetben a büntető igazságszolgáltatás egységesítése is könnyebben megtörténhetne. E nézettel kapcsolatosan a kerekasztal résztvevői közül többen inkább az eljárásjogi harmonizációt vagy jogegységesítést tekintették hangsúlyosabbnak és alkalmasabb eszköznek, igaz, e jogi fejlesztésekhez azt is meg kell határozni, hogy mi legyen a standard, „amihez képest” harmonizálunk, vagyis, hogy mit legyen az a védelmi szint (például garanciális elvek érvényesülése körében), amit minden tagállamnak követnie kell.

Szomora Zsolt professzor szerint a modern büntetőjogot érintő kihívásokat a virtualitás és a valóság között nyíló szakadék és kifeszülő ellentmondások jellemzik, ekként a terrorizmustól való félelem és az ezt enyhíteni kívánó autoriter megoldások a jogállami büntetőjog és büntető igazságszolgáltatás kereteit szétvetik. Megemlített egy napjainkat jellemző példát, amely jól mutatja, hogy nincs felkészülve a büntető igazságszolgáltatás a digitális forradalom kihívásaira: például a facebookon elkövetett becsületsértő magatartások esetében az elkövetés helye egy bírósági döntés értelmében a platformot üzemeltető vállalkozás székhelye (azaz USA), még akkor is, ha ezt a cselekményt éppen egy szegedi egyetemista követi el a kollégiumban egy emelettel lejjebb lakó másik egyetemista sérelmére.