MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

Dr. Ficsór Gabriella ítélőtáblai tanácselnök asszony gondolatai a bíráknak, az elnöki értekezleten és a küldöttértekezleten elfogadott nyilatkozatokról.

 A bíró retorikája

Bevezetés

Egy bíró szóbeli és írásbeli megnyilvánulási lehetőségének, kötelezettségének több területe van, amely más-más retorikát enged. Nagy nyilvánosság előtt konkrét ügyről csak törvény által felhatalmazott bíró nyilatkozhat. Nagy nyilvánosság előtt – értendő ezalatt a sajtónyilvánosság is – a minden állampolgárt megillető véleménynyilvánítás szabadsága számára is alapjog, de ennek már olyan korlátai vannak, amelyek megszegése súlyos következményekkel járhat. Ítélkező bíróként a tételes jog értelmezésének, és a döntései indokolásának alkotmányos kötelezettsége terheli. Pusztán családi és baráti körben nyilváníthat véleményt a közélet eseményeiről. Olyan minőségű közegben, amelyben nem kell tartania attól, hogy valaki félreértelmezett erkölcsi kötelességének érzi a hallottakat és megjegyzetteket egészen az integritási felelősig eljuttatni.

A bírónak tehát minden megnyilvánulásában olyan retorikát kell alkalmaznia, amely nem teszi támadhatóvá.

  1. A bíró megnyilvánulásainak korlátai

A legegyértelműbb és legsúlyosabb korlátot az Alaptörvény tartalmazza, mely szerint az ítélkező bíró politikai tevékenységet nem folytathat[1]. Amikor egy ítélkező bíró a bírói függetlenség valóságos tartalmáról értekezik, különös figyelmet kell fordítania a mondanivalójának a megfogalmazására, azaz a retorikára.

Az Alaptörvény indokolása szerint a bírák a döntésüket a jogszabályokat szabadon mérlegelve hozzák meg. A bíró függetlensége tehát abban is megnyilvánul, hogy a gondolkodás szabadsága vezérelheti a jogszabályok értelmezése során. Alkotmánybírósági határozatra utalással szögezi le az indokolás, hogy a bírósági gyakorlat független a politikai változásoktól, koherenciáját folyamatossága, hagyományai és az elmélettel való kölcsönhatás segíti elő. Megfogalmazza, hogy a bírói függetlenség egyik leglényegesebb eleme az ítélkező bíró függetlensége, amely egyben az ítélkezés színvonalát is meghatározza.

   Aki pusztán a bírói hatalmi ágon kívüli – azaz nem ítélkező bíró – igazgatási vezető, valóban tehet politikai nyilatkozatokat, minősíthet politikailag. Ez a státusz azonban kizárólag az OBH elnökét jellemezheti, a bíróságok elnökeit nem, hiszen ők nincsenek kivéve az ítélkező bírák köréből. Ennek a szükségessége azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, miután a bírósági szervezet 2012. évi reformja hangsúlyozottan elkülönítendőnek tartotta a bíróság igazgatási és szakmai vezetését.

   Az Alaptörvényben írt, az ítélkező bírákra vonatkoztatható tilalmak és kötelezettségek tartalmát szervezeti, jogállási törvény bontja ki, végső soron a bírói etikai kódex. A különböző szervezetszabályozó eszközök, szabályzatok (utasítások), többek között az integritási szabályzat is tovább részletezik a bírói retorika korlátait.

   Milyen korlátok vonatkoznak a bíróságok elnökeire? Mint ítélkező bírák kizárólag olyan kijelentéseket tehetnek, amelyeknek a ténybeli és a jogi alapját is megjelölik. A minden ítélőtábla és minden törvényszék saját honlapján megjelent, 2018. május 29. napján kelt „Nyílt levél az Országos Bírói Tanácshoz” című, az elnökök eredeti aláírásával ellátott okiratban aggodalmaikat fejezték ki amiatt, hogy az OBT eddigi munkája nem szolgálja a magyar bírói kar érdekeit. Az addig kifejtett tevékenység kritikájának az alapja – a kiáltvány szerint – „hogy néhányan személyes érdekeik, illetve egyéni sértettségük okán kockára teszik a bírói kar és a vezetői közös munkájának eredményeit”. Ez egy olyan szubjektív véleménynyilvánítás, amelynek sem a ténybeli, sem pedig a jogi alapját az igazgatási vezető bírák nem jelölték meg. Miért ekkor? Az OBT saját honlapján olvashatók a májusi és a korábbi események, konkrétan a május 29. napján történtek is. Miért az OBT egyes tagjainak személyes jellemvonásaira utalással? Mást nem fogalmazhattak meg, hiszen az Alaptörvény határozza meg az OBT feladatát: az OBT felügyeli a rendes bíróságok központi igazgatását, az igazgatás központi feladatait az OBH elnöke végzi. Ezután elindult egy erőltetett lejárató kampány (a sajtó közreműködésével), amely a tényszerűség hiánya okán elhalt. Emlékeztetőül, a legnevetségesebb forduló az volt, amikor a jogszabályok ismeretével nem bíró személy próbált olyan jogkört ráruházni a büntetés-végrehatási csoport vezetőjére, amely soha nem létezett. Ezeknek a gyűjteménye szintén megtalálható az OBT honlapján.

  1. A bíró meg nem engedett megnyilvánulásai

Az állampolgárok jogismeretének hiánya olyan mértékű, hogy sértésnek veszik magánbeszélgetés során, ha a bíró visszautasítja olyan kérdések megválaszolását, hogy a bizonyítottság hiányában felmentett vádlott elkövette-e a bűncselekményt („de igazán”), és ez a kérdés felmerül az általa, de a más által tárgyalt ügyekben is. További elvárás a bírótól, hogy a meggyanúsított vagy a vádemelést követő, bírói szakba lépett terhelt bűnössége kérdésében magán jogi szakvéleményt adjon, hiszen ért hozzá. A tájékozottság szintjét kizárólag a sajtó által közvetített „bizonyítási anyag” határozhatja meg. Már ekkor szembesülni lehet a közvélemény „ítéletével”, mely szerint ez az ártatlan képű fiatalember nem lehet bűnös, a másik, nem szimpatikus arcú ember biztosan bűnös (pedig nem valószínű, hogy lennének ismereteik Lombroso elfogadhatatlan eredményű kutatásairól). Értelmetlen próbálkozás az ártatlanság vélelmének fogalmával operálni, tartalmát elmagyarázni.

   Képtelenség az a gondolat, hogy a bíró évtizedeken keresztül titkolja a lehetséges összes – nem túl szoros – kapcsolatában, hogy a bírói hivatás letéteményese (rejtőzködő bíró)? Továbbá azért, mert az állampolgároknak fogalmuk sincs arról, hogy ki a bíró, ki az ügyész, ki az ügyvéd (a védő státusza csak negatív módon tudatosul mindaddig, amíg valaki gyanúsítottá, feljelentetté nem válik) és mi a szerepük? Mégsem olyan elfogadhatatlan az elefántcsonttorony szükségessége?

   A védekezési reflexnek is működnie kellene, a bíróságon kívüli kapcsolatokban ne a bírótól várják el a saját vagy más jogágakhoz tartozó ügyekben való segítséget, a jogszabályokról való tájékoztatást, a jogi képviselő megbízási díjának megspórolása okán. Ilyen jogterületek jellemzően a hagyatéki eljárás, a polgári jogág szélessávú területe, a szabálysértési és a közigazgatási jog. A segítség nyilvánvalóan nem terjedhet túl a konkrét esetre vonatkozó jogszabályok ismertetésén. A tény az, hogy az állampolgárok a bírót egy általános jogásszal azonosítják, a tudatosan fejlesztendő jogi ismeretek hiányában a bírói függetlenség, a bírói hatalmi ág elkülönülése felfoghatatlan értelmezés elé állítja őket.

   Így maradnak a bírák, akiknek képeseknek kell lenniük, hogy az állampolgárok érdekében minden eszközzel védjék a függetlenségüket. A 2011-ben megkezdett, és 2012. január 1. napjától felépített új bírósági szervezeti rendszer jogellenes kényszernyugdíjazásokkal indult. Alig voltak olyanok, akik előre látták ennek a következményeit, és ennek hangot is adva, tiltakoztak a jogtiprás ellen. A bírói függetlenség – amelynek része az elmozdíthatatlanság – történeti alkotmányunk vívmánya, mint fogalmaz az Alkotmánybíróság. A szervezeti reform indoka az volt, hogy el kell különíteni az igazgatási és a szakmai vezetést. Az eredmény az, hogy mára az igazgatás, az abban való részvétel elsődlegessé vált (jutalom, és az előmenetelnél plusz objektív pontokat jelent), a szakmaiság, a munka minősége iránti igény pedig már csak hangzatos lózung, minden elvárás az időszerűségnek van alárendelve és rövidesen külön is törvénybe iktatva: T/2923.

  1. A bíró megnyilvánulásának törvényes keretei

Az ítélkező bírót a törvények kötik! Az igazgatási vezetőket is! A 2018. október 10. napján közzétett, ítélőtáblai és törvényszéki elnökök értekezlete résztvevőinek nyilatkozata több sebből is vérzik. Sem törvényben, sem alacsonyabb rendű jogszabályban, de még közjogi szervezetszabályozó eszközben sincs olyan grémium megnevezve, hogy „elnöki értekezlet”, így a nyilatkozatukhoz sem fűződik semmiféle joghatás. E nyilatkozat „A bíróságot átpolitizáló, értelmetlen és káros konfliktusokat gerjesztő, gyakran egyéni érdekektől vezérelt” működést nevesít az OBT-t illetően. Ez azonban nincs tényekkel, megalapozott érvekkel alátámasztva.

   Ezzel szemben a 2018. október 9. napján, az OBT póttagokat megválasztani hivatott küldöttgyűlésen történteket a tételes jog értelmezésével kell szemlélni. A Bszi. VII. Fejezetének címe: A bíróságok központi igazgatásának felügyelete. Az Alaptörvény 2013. április 1. napjától szól az OBH elnökéről, 2013. október 1. napjától pedig már az OBT-ről is. A Bszi. 88-113. §-aiban írtak szerint a bírói kar összbírói értekezleteken küldötteket választ, akik maguk közül a küldöttértekezleten megválasztják az OBT tagjait. Csak az választható küldötté, aki vállalja a tagságot, sőt az ebbéli céljairól pályaművet, mintegy motivációs levelet készít. Ehhez képest a küldöttgyűlésen a tag-jelöltek nem vállalták a tagságot, holott nem ezért választotta meg őket a bírói kar. A többiek közül kellett volna megválasztani az OBT tagokat, mindaddig szavazva, amíg a küldöttek a törvényes kötelezettségüket nem teljesítik, és az OBT teljessé nem válik. Ezt követően a törvényben írt hatáskörüket túllépve fogalmaztak meg „valamit”, amit meg is szavaztak. Ott követték el a hibát a „64-ek”, hogy a bírói kar nevében tettek nyilatkozatot. Vagy pontosan ezzel tettek jót? Enélkül ugyanis lehetőség sem lenne arra, hogy a bírák tiltakozzanak a rájuk oktrojált vélemény miatt, amire nem adtak felhatalmazást, nem is tehették volna, mivel a törvény mondja ki, hogy az OBT választott bíró tagja nem hívható vissza. Nyilvánvalóan a hasonló visszaéléseket elkerülendő.

   A küldöttértekezlet jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a levezetés nem is hasonlított a Bszi. – törvény – szabályaira, valami egészen más (önkényes?) ügyrendet követett. Kiolvasható továbbá, hogy a küldöttértekezlet akkor lehet eredményes, ha olyan jelölt nyeri el a tagságot, aki igazgatási vezető – mert jobban ért hozzá – és „az OBH elnöke döntéseinek kíván megfelelni”. Nem szereptévesztés ez? Hol és mikor veszett el a bírói függetlenség? Az igazgatási vezetők az OBH elnökének utasításai szerint kötelesek eljárni. Hol lehet megvonni a határokat? Ha az igazgatási vezetők felhatalmazva érezték magukat arra, hogy az egész bírói kar nevében és helyett döntsenek, akkor ezt a jövőben is megteszik.

   Az ezt követő kommunikáció sem méltó a bíró retorikájához. Az OBT saját honlapján megtalálható egy törvény-javaslat. Valóban tartalmaz olyan felvetéseket, mely szerint a tagok legyenek plusz-juttatásokra jogosultak, illetve a mandátumuk lejárta után az előmeneteli rendszerben részesüljenek előnyben. Ördögtől való-e, hogy az OBH-ba beosztott (nem ítélkező) bírákhoz hasonlóan (Bjt. 181. §), ha valóban elvégzik az alkotmányos kötelezettségeiket, és még ítélkeznek is, a plusz-feladat végzésének idejére, illetve a hat év letöltése után valami hasonló előnyöket élvezhessenek, illetve a felelősségteljes munkavégzés ideje alatt tárgyalási kedvezményben részesüljenek? A központi igazgatási feladattal megbízott ítélkező bíráknak ez is – jutalomként – jár.

Nem inkább az vezérli a csúsztatott kommunikációt, hogy a törvénymódosítási javaslat a Bszi. 90. §-a (2) bekezdésének a kiegészítésére irányuló indítványt is tartalmaz?

(2) Nem választható az OBT tagjává az,

[...]

  1. h) aki az OBH elnökének kinevezési jogkörébe tartozik, illetve ezen személyek a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti hozzátartozója.

Az Alaptörvény rendelkezését ismerve ez teljesen logikus felvetésnek. Az OBT-nek azonban nincs jogalkotásra irányuló közvetlen indítvány-előterjesztési joga. Ez minden bíró számára csak az OBH elnökén keresztül történhet meg, azaz ha az OBH elnöke ezzel egyetért. A nyilvánosan olvasható javaslat kizárólag az igazságügyi miniszter figyelmének felkeltését célozhatta.

  1. A bíró felelőssége

Az előzőekben írtak alapján érhető tetten a bíró felelőssége, amikor nem a tárgyalótermi retorikát kell alkalmaznia, illetve egy konkrét ügyről a közvéleményt tájékoztató törvényi felhatalmazása sincs, nem interjút ad, nem tudományos publikációját teszik közzé, illetve nem a magánéletében kommunikál.

   Minden egyes ítélkező bírónak, aki a bírói hatalmi ág tagja, személyes felelőssége van; óvja, védje a bírói hatalmi ág, a saját személyes és az ítélkező bírótársainak szervezeti függetlenségét még akkor is, ha az államhatalmi ágak szétválasztása, azaz a jogállamiság csak „egy – valójában soha sem és sehol sem létezett – jogállamiság eszmény”-ként van aposztrofálva az OBH elnökének a Jogász Vándorgyűlésén elhangzott előadásában. Ezzel szemben az Alaptörvényben írtakat: Magyarország demokratikus jogállam, a hatalommegosztás elvén működik, nem lehet másként értelmezni, mint hogy a bíróság nem lehet a másik két hatalmi ág szolgálóleánya. Ez a kijelentés azonban nem azonosítható azzal a felvetéssel, hogy egyes újkeletű elméletek a hatalommegosztás elvét úgy határozzák meg, hogy a bírói hatalom a kormányzattal és a törvényhozással szembeni ellenhatalom. A tovább-gondolás annak az elméletnek a felvetéséhez is elvezetett, hogy „a bíróságoknak politikai szerepet kell vállalniuk, méghozzá a mindenkori kormányzattal szemben az ellenzéket erősítve, vagy egyenesen annak szerepét átvéve, az ítéleteken keresztül politikai deklarációt közreadva”. Ezeket a gondolatokat természetesen nem ítélkező bíró fogalmazta meg, de még azt sem lehet egyértelmű következtetésként levonni, hogy ez a magyar bíróságokra vonatkozna. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a magyar ítélkező bíró az Alaptörvényben megfogalmazottan a törvényeknek, azaz a tételes jognak alá van vetve. Politikai tevékenységet sem folytathat, az előbbi gondolatok megfogalmazója – ha mégis a magyar bíróságokra, bírákra gondolt – súrolta volna ennek a tilalomnak a megsértését, ha ítélkező bíró lenne.

   Ma már arra sem lehet hivatkozni, hogy a lengyel bírósági reform is működik, hiszen az Európai Bíróság felfüggesztette az átszervezés végrehajtását (pedig „csak” 27 bírót érintett). Nem volt nehéz dolguk a jogértelmezés tekintetében, hiszen már megvolt a precedens, ezért kerülhetett sor a példátlanul gyors határozathozatalra (2018. szeptember 24-től 2018. október 19.).

   Ha a bíró képes az állampolgárok ügyeiben döntést hozni, akkor a bírói függetlenséget érintő kérdésekben is mernie kell a nevének vállalásával állást foglalnia. Igaz, hogy van ok a félelemre, a retorziónak számtalan formája lehet. A bíró félhet a saját magát vagy a bírósági szervezetben dolgozó hozzátartozóját érő hátrányoktól, ami akár a gyermekeket nevelő család költségvetését is hátrányosan érintheti.

   A valódi félelmet azonban abban kell látni, hogy a lojális igazgatási vezetők hoznak döntéseket a független bírák helyett. Élhetnek az utasítási jogaikkal, amely már most sem korlátozódik pusztán az igazgatásra (törvényes határidők lerövidítése, ügyeletben félre lehet tenni a törvényt, jogszabály átértelmezése a költségek csökkentése érdekében). A bíróságok, a bírák tekintélyének megerősítésére és a bíróság ítéleteivel szembeni közbizalom erősítésére törekvés helyett a bíróságok szolgáltatnak, a különböző programok keretében nyitottak lesznek. A bírói hatalmi ágon kívüli szervezetekkel kötnek együttműködési megállapodásokat (hol van az integritás-féltés?), végezetül, de nem utolsó sorban a semmi nevében hozzák az ítéleteiket 2012. január 1. napja óta. Mintha már az államhatalom része sem lenne a bírói hatalmi ág. Mindezekkel szemben a Kúria saját honlapján az olvasható, hogy „Az ítélt dolgot (a jogerős ítéletet) igazságként kell elfogadni”. A bíráknak minden erőfeszítésüket annak kell alárendelni, hogy a társadalmi szerepüket ennek igazolása érdekében gyakorolják.

Összegzés

Félni kell az eddig írtak okán, valamint a további, fel sem mérhető következményektől, ha a bírói kar nem lép fel a 2018. október 9. napján történtekkel szemben! Ez az egyetlen olyan konkrét történés, amely miatt felemelheti a szavát az ítélkező bíró, hozzá méltó retorikával, ha a törvény, a tételes jog egyértelmű értelmezésének talaján áll.

 

Dr. Ficsór Gabriella 

 

[1] az írásom a bíráknak szól, ezért a nyilvánvaló, mindenki által ismert jogszabályi hivatkozásokat nem tüntetem fel, kizárólag az általam hangsúlyosnak tartott jogszabályhelyeket fogom megjelölni