MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

Képtalálat a következőre: „igazságügyi palota”

A Magyar Állam I. rendű felperes mint tulajdonos és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. II. rendű felperes mint vagyonkezelő pert indított a Budapest V. kerület Alkotmány utca 2. szám alatti ingatlan egy részét jelenleg használó Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. I. rendű alperes és az e használatot mint az ingatlanrész akkori kezelője a Magyar Szocialista Párt (II. rendű alperes) ellen az I. rendű alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 165. §-a szerinti használat jogának törlése és az I. rendű alperes kiürítésre kötelezése iránt.

A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy a használat alapjául szolgáló 1990. évi és 1996. évi szerződések több okból is jogszabálysértőek, így a használat jogának bejegyzése érvénytelen. Az 1990. évi szerződésben a II. rendű alperes az I. rendű alperes jogelődjének biztosította ingyenesen és határidő nélkül a használat jogát, amely szerződés azonban nem volt alkalmas arra, hogy e jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Az 1996-os megállapodásban az alperesek, valamint az ingatlanrész akkori kezelőjeként a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (II. rendű felperes jogelődje) egyrészt megerősítették az 1990. évi szerződést, másrészt rendelkeztek a használat jogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetősége érdekében.

A perben eljárt elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert a szerződéseket nem találta jogszabályba ütközőnek és ebből következően a bejegyzést sem érvénytelennek, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt a döntést.

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán öttagú tanácsban eljárt Kúria a perben hozott első- és másodfokú ítéleteket akként bírálta felül, hogy a felperesek törlési keresetének helyt adott és a törlést elrendelte, a kiürítésre irányuló keresetet viszont alaptalannak találta, így azt elutasította.

A Kúria álláspontja szerint a használat jogának mint dologi jognak az I. rendű alperes javára az 1996. évi szerződés alapján történt ingatlan-nyilvántartási bejegyzése jogszabálysértő volt, mert a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény 6. §-ának (2) bekezdése értelmében az állami tulajdonú ingatlan a kezelő által nem volt megterhelhető, márpedig a Ptk. 165. § szerinti használat jogának mint dologi jognak az engedése az ingatlan megterhelésének minősül. Ezért a jogszabálysértő megállapodáson alapuló érvénytelen bejegyzést törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból.

Az ingatlan megterhelésének törvényi tilalmába azonban csak az ingatlanrész dologi joggal való megterhelése ütközik, annak azonban nem volt jogszabályi akadálya, hogy a kezelő az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető és így csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában érvényesülő kötelmi hatályú használati jogot biztosítson az ingatlanhányadon. Ez a tartalmilag haszonkölcsön szerződésnek tekinthető kötelmi jogviszony – a mindkét szerződési pozícióban bekövetkezett jogutódlások ellenére – jelenleg is fennáll a vagyonkezelői jogokat gyakorló II. rendű felperes és a használó I. rendű alperes között. Erre tekintettel a felperesek kiürítési keresetének nem volt jogalapja. A fennálló szerződés – megállapodással vagy egyoldalú jognyilatkozattal – a vonatkozó kötelmi jogi szabályok szerinti megszüntetése a szerződő felek magánautonómiája körébe tartozó kérdés, amely a pernek azonban nem volt tárgya.