Az Országos Bírói Tanács a 2020. január 8. napján megtartott ülésén döntött a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú és a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság tagjainak kinevezéséről. Az újonnan kinevezett 34 elsőfokú és 5 másodfokú szolgálati bíró 2020. február 6. napján az Országos Bírósági Hivatal aulájában ünnepélyes keretek között vehette át megbízólevelét.  Az eseményen dr. Vasvári Csaba, az Országos Bírói Tanács elnöke mondott köszöntőt.
 
Beszédét az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük:
 
 
 

"Tisztelt Elnök Asszonyok, Tisztelt Elnök Urak, Kedves Bírótársaim!

 

Külön öröm számomra, hogy az Országos Bírói Tanács képviselője két év után először szólalhat fel ebben a gyönyörű aulában.

 

A bírák fegyelmi felelősségének mindenkori szabályozása a bírói függetlenség és a bírói számonkérhetőség rendkívül érzékeny aktuális állapotára világít rá. Az, hogy egy adott történelmi időszakban a törvényhozó, a végrehajtó hatalom, vagy maguk a bíróságok miként viszonyulnak a fegyelmi felelősségre vonás kérdéséhez, a jogi kultúra egyik leglényegesebb tartalmi elemét tükrözi.

 

A szabályozás szükségessége nem új keletű. A történelem során újra és újra találkozhatunk a bírák felelősségi kérdésével. A bírák függetlenségével, mint alapelvvel szembenálló modernkori elvárás: a bírák számonkérhetősége. E két szempont, azaz a függetlenség és a számonkérhetőség örökös küzdelemben áll, de legalábbis örök mozgásban van, mindig az egyensúlyra törekedve.

 

A téma – ahogyan mondani szokás – már a 19. század második felében is az utcán hevert. Az Országgyűlésben a Főrendiházi Napló szerint Horváth Boldizsár igazságügy miniszter tette fel az elvi-etikai kérdést, miszerint milyen esetekben tartozik felelősséggel a bíró? Hiszen „a jogi kérdések netáni téves megítéléséért, vagy a törvények netáni hibás alkalmazásáért a bírót coram foro fori feleletre vonni nem lehet, mivel csak Istennek és saját lelkiismeretének tartozik felelősséggel”. Az igazságügy miniszter (hangsúlyozom: már 150 évvel ezelőtt!) ekképp összegezte álláspontját a bírói felelősségről: „A bírót csak tárgyilagos szempontból s csak azon cselekvéseiért lehet felelősségre vonni, amelyek oly törvényekbe, vagy szabályokba ütköznek, miket a bíró állásánál fogva okvetlenül tartozik tudni; (...) Továbbá felelős a bíró oly törvények vagy rendeletek megszegéséért, melyekre nézve (...) a körülmények kézzelfoghatólag igazolják, hogy a cselekvésben vagy mulasztásban a nemtelen ösztönöknek sugalmát követte.”

 

A 100 évvel ezelőtti kor szellemét megidézve engedjék meg, hogy ismertessek Önökkel egy ebből a korból származó fegyelmi jogesetet.

 

(Részlet felolvasása dr. Széplaki László: A bírák fegyelmi felelőssége a XIX. és a XX. század fordulóján, a Győri Királyi Ítélőtábla mint elsőfokú fegyelmi bíróság döntéseinek tükrében c. könyvéből, 80-83. oldal. Részlet Pásztor Géza zalaegerszegi bíró elleni fegyelmi ügy – 1923.)

 

A történelem az élet tanítómestere.

 

A talán kissé hosszúra nyúlt történeti bevezetést követően szeretnék pár szót szólni a mai kor fegyelmi bíráit foglalkoztató kérdésekről is.

 

A bírák fegyelmi felelősségéről a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény VIII. fejezete rendelkezik. A sokat idézett, leglényegibb 105. § szerint fegyelmi vétségnek minősül, ha a bíró vétkesen a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti.

 

A fegyelmi eljárás ezen, büntetőjogias részének célja kettős. Egyrészt a középkori céhekhez hasonlóan meg kell védenie a bírói kart a közösség tekintélyét sértő, a hivatás méltóságát veszélyeztető kollégáktól. Legsúlyosabb esetben a hivatalvesztés szankciót is kilátásba helyezve. De a másik, talán még ennél is fontosabb funkció a bírói függetlenség megvédése.

 

Gondoljunk bele: mit tud tenni egy bíró, ha úgy ítéli meg, hogy a felette munkáltatói jogkört gyakorló vezető alaptalanul részesíti írásbeli figyelmeztetésben? Mit tud tenni, ha indokolatlan fegyelmi eljárással próbálják elérni egy alsóbb szintű vezető lemondását, mit tud tenni, ha egy fegyelmi eljárás kezdeményezésével kívánják korlátozni, hogy valamely bírói önigazgatási testület választható tagjává váljon, vagy mit tud tenni, ha egy fegyelmi eljárás hatálya miatt nem pályázhat bírósági vezetőnek? Egyet tud tenni: bízni a független fegyelmi bíróságban.

 

De a fegyelmi bíróság jogkörei nem csak ilyen büntetőjogi jellegűek. A bírói (és vezetői) munka értékelésének eredménye is a szolgálati bíróságon vitatható. Azt gondolom, nem szükséges részleteznem ennek jelentőségét. Egy hivatástudattal rendelkező bíró számára nem csak az önérzete szempontjából nem mindegy, hogy munkáját hogyan, miként értékelik, de – figyelemmel a pályázati pontrendszer szabályaira – későbbi karrierje szempontjából sem közömbös.

 

Ma Magyarországon ha egy bíró etikai vétséget követ el, annak szankcionálása csak fegyelmi eljárás keretében történhet meg. Hogy ez jó-e így vagy sem, az például egy olyan szakmai kérdés, amelynek megvitatásával véleményem szerint a fegyelmi bíróságok is foglalkozhatnának. A bírák etikai kódexét a bíróságok szervezetéről és működéséről szóló törvény felhatalmazása alapján az OBT fogadja el. Az Országos Bírói Tanács 2020-as üléstervében szerepel, hogy felülvizsgálja a jelenleg hatályos etikai kódex módosításának szükségességét. Ennek érdekében fel is állított egy konzultációs testületet, melynek tagjai – többek között – az első és másodfokú szolgálati bíróságok elnökei is.

 

E munka során felmerül a bírák közösségi médiában való szereplésének szabályozása, felmerülhet a bírákkal szembeni különböző kizárási, összeférhetetlenségi okok bejelentési kötelezettségével kapcsolatos kérdéskör részletesebb szabályozása, de ugyanígy felmerülhet a bírósági vezetőkkel szemben érvényesülő szigorúbb etikai szabályok újragondolása is. El kell majd dönteni, hogy kell-e, ha igen miként szabályozva kell eljárni az olyan esetekben, amikor egy bírósági elnök annak ellenére nem hívja össze az összbírói értekezletet, hogy a bírák több mint egyharmada ezt írásban kezdeményezte. Miként kell eljárni az olyan esetekben, amikor egy elnök úgy ítéli meg, hogy az összbírói értekezleten nem lehet napirendre venni valamely az adott bíróságot érintő kérdést, miként kell eljárni, ha bármely vezető akadályozni, listázni kívánja valamely bírói önigazgatási vagy érdekképviseleti szerv tagjait.

 

Tisztelt Kollégák! Önök, szolgálati bírák a bírói függetlenség egyik legfontosabb zárókövei. A bírói függetlenség nem önmagától létező. Olyan, mint a levegő. Csak akkor vesszük észre a hiányát, ha már nincs. És a bírói függetlenség nem is csak egyéni. Természetesen az is, mert a tárgyalóteremben a bíró csak a jogszabályoknak és önnön lelkiismeretének van alárendelve, ítélkező munkája során nem utasítható. De ezen felül intézményi is. A bírói függetlenségnek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a bírói testület jól körülhatárolható szervezeti egységeinek ún. szervezeti függetlensége is legyen. A szervezeti függetlenség megilleti a bírói tanácsokat, az összbírói értekezleteket, az Országos Bírói Tanácsot, és legfőképpen a szolgálati bíróságokat.

 

A szolgálati bírákat nem véletlenül nem az igazgatási vezetők jelölik ki, és nem véletlenül egy bírói önigazgatási szervnek, az Országos Bírói Tanácsnak tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Kérem Önöket, hogy az e téren az elmúlt évtizedekben kialakított presztízsüket és jó hírüket továbbra is tartsák meg, változatlanul független és pártatlan bíróként járjanak el. Biztosíthatom Önöket, hogy a szolgálati bíráknak a bírói karon belül kiemelkedően jó hírük van, a kollégák bíznak Önökben, és meggyőződésem, hogy ez a jövőben is így marad.

 

Jártamban, keltemben gyakran beszélek szolgálati bírákkal. Szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy eljárásaik során bajban vannak az eljárási szabályokkal. Létezik egy Alkotmánybírósági iránymutatás, miszerint a fegyelmi eljárás során háttérjogszabályként a Pp-t kell alkalmazni. De az új, osztott perszerkezetre kitalált Pp. a fegyelmi eljárások során sokszor nehezen alkalmazható. Biztatom Önöket arra, hogy szervezzenek szakmai tanácskozásokat, ha kell konferenciákat, hogy a jogalkotó asztalára oda lehessen tenni egy olyan kiérlelt javaslatot, ami megkönnyítené az eljárást. Az Országos Bírói Tanács nevében azt tudom ígérni, hogy ha bármilyen jobbító szándékú javaslat érkezik majd a szolgálati bíróságoktól, azt az OBT az OBH elnökén keresztül igyekszik majd eljuttatni az IM megfelelő szerveihez.

 

Sokszor mondják, hogy a bírák ne éljenek elefántcsonttoronyban. Ezt, ha úgy értjük, hogy ne függetlenítsék magukat az őket körülvevő valóságtól, akkor ezzel egyetértek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy bíróként el kell fogadnunk, hogy részben korlátozottak az alapvető jogaink. Korlátozottak a vagyoni jogaink, korlátozott a véleménynyilvánítási szabadságunk és részben a szabad munkavállaláshoz való jogunk is. Nagyon sok mindent nem csinálhatunk. Ugyanakkor van egy dolog, amit csak mi csinálhatunk. Csak mi hozhatunk, ha kell, az állam erőszak monopóliuma által is kikényszeríthető döntéseket. Csak mi dönthetünk el vagyoni jogvitákat, csak mi dönthetjük el, hogy történt-e bűncselekmény, csak mi szabhatunk ki szabadságelvonással járó büntetést, adott esetben csak mi ítélhetünk oda egy gyermeket az egyik vagy másik szülőnek, és csak mi dönthetjük el, hogy egy adót tényleg be kell-e fizetni. Római kori mondás, hogy az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni. (Amúgy a Kúria honlapjának nyitómondata is ez.)

 

Fontos tudnunk, hogy kellő alázat mellett a mi dolgunk is annak elérése, hogy a bírói hatalom legfőbb fundamentumai megmaradjanak, legyen bármekkora is a médiazaj, vagy szóljon aktuálisan bármiről is a politika. Ne feledjék, Önök azon túl, hogy magyar bírók, egyben európai bírák is! Közös erővel azon kell dolgoznunk, hogy a munkánk iránti társadalmi bizalom megmaradjon, az ezt kikezdő szirénhangokat meggyőző érveléssel és példamutató munkával kell legyőznünk. Ennek során az Önök feladata az, hogy ha kell, a fegyelmi vétséget elkövetőkkel szemben szigorúan lépjenek fel, ha kell, a helyesen eljárókat gyorsan és hatékonyan védjék meg.

 

Tisztelt Szolgálati Bíró Kollégák! Önök a bírák lelkiismeretének őrzői, a bírói függetlenség alappillérei. Önök mögött ott áll a teljes magyar bírói kar. Magyarország bírái úgy döntöttek, hogy Önök legyenek a bírák bírái. Ennél felemelőbb feladata egy bírónak úgy hiszem, nem lehet.

 

Kérem, hogy 9 éves munkájuk során a bírói esküjük szellemében, Magyarország és Európa legjobb jogállami hagyományait megőrizve, minden helyzetben igazságosan és méltányosan járjanak el.

 

Megválasztásukhoz a magam és az Országos Bírói Tanács nevében szívből gratulálok, munkájukhoz sok sikert, rendíthetetlen kitartást és legfőképpen jó egészséget kívánok!"