MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

A felperes az alperessel áll törvényszéki bíróként szolgálati jogviszonyban. Az alperes ügyelosztási rendjében nincs meghatározva darabszám szerint az egyes bírókra kiosztható ügyek száma. A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 35. § (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest, hogy a reá kiosztható ügyek számát határozza meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A jogszerű felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem. Ezért a törvény értelmében abban kell pontosan megjelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a más beadványokra történő utalás. Erre tekintettel a Kúria a felperes által, a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott alkotmányjogi panaszban foglaltakat – figyelemmel az alkotmányjogi panasz eltérő rendeltetésére is – nem értékelhette, ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek [Pp. 272. § (2) bekezdés, BH1995.99/2.] megfelelnek.
A Bjt. 35. § (2) bekezdése a bíró jogai címszó alatt szerepel, amely a bírói szolgálati jogviszony jellemzője (alá-, fölérendeltség) folytán egyben munkáltatói kötelezettséget is jelent. Ebből következően a bíró által elintézendő ügyek számának meghatározása során nemcsak a Bjt. 35. § (2) bekezdése, hanem a munkáltató képviseletében eljáró bíróság elnökének Bszi. 119. §-ban foglalt feladatai is értékelendőek. Mindezek figyelembe vételével tudja csak a bíróság elnöke a bíróra kiosztható ügyek számát úgy meghatározni, hogy az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását, és az arányos munkaterhet is biztosítsa. Mindehhez azonban szükséges a bíróság törvényes működését biztosító személyi és tárgyi feltételekről, az ügyviteli szabályok megtartásáról történő gondoskodás, az eljárási határidők betartásának ellenőrzése, a bíróság munkarendjének, munkaterhének meghatározása, az ügyforgalmi helyzet vizsgálata is. A bíróságok által ellátandó ítélkezési feladatra tekintettel a beérkezett ügyeket kell szétosztani a bírák között. A felperes által kifogásoltan emiatt az ügykiosztásban jelentkező „véletlenszerű” elem azonban nem zárható ki. Erre a felperes által igényelt megoldás sem alkalmas, hiszen a költségvetési szervként működő bíróságok az egyes költségvetési években meghatározott személyi és tárgyi feltételek mellett tudják alkotmányos feladatként az ítélkezési tevékenységet ellátni. Az arányos munkateher meghatározása nem jelenthet évi szintű darabszám szerinti előre meghatározást, mivel figyelemmel kell lenni az adott bíróság adott ügyszakos bíróinak személyi összetételére: ítélkezési tapasztalataikra, szakmai irányultságukra, a bírói értékelések eredményére, továbbá a folyamatban lévő ügyek súlyára.
Az OBH elnökének feladataként a Bszi. 76. § (4) bekezdés e) pontja nem az egy bíró átlagos országos munkaterhének megállapítási kötelezettségét írja elő, hanem a munkateher és az országos ügyforgalmi adatok alakulása áttekintését, valamint bírósági szintenként és ügyszakonként a peres és nemperes eljárások átlagos országos munkaterhének meghatározási kötelezettségét tartalmazza.
A bírói függetlenség ( Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés) az ítélkezésre vonatkozik, de a független ítélkezéshez státuszbeli és szervezeti garanciák is szükségesek (54/2011.(XI.29.) AB határozat 3.1.). Ezen elvárásoknak a Bszi. és Bjt. fenti rendelkezései megfelelnek: biztosítják a bíróságnak az anyagi igazság felderítésére irányuló kizárólagos jogosítványát, továbbá a helyi sajátosságokból, a bíróság működésén kívüli tényezőkből eredő, a bíróságok eljárásának időszerűségét szem előtt tartó, az eljárások egységességébe, semlegességébe, pártatlanságába vetett bizalomnak megfelelő működést.
Mindezek alapján téves a felperes érvelése arról, hogy a Bjt. 35. § (2) bekezdés helyes értelmezésével az ügykiosztás előre történő számszaki (darab, vagy -tól -ig határ szerinti) meghatározást jelent, és ennek elmaradásával az alperes jogszabálysértést követett el. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. [Mfv.I.10.790/2016.]