A Mabie-nek megküldött memorandum szövegét Katona Tibor európai szaktanácsadó bíró fordításában közöljük, az eredeti csatolmányként angol nyelven olvasható.

Ezerötszáz román bíró:

Memorandum az „Igazságügyi Törvények” [303/2004, 304/2004 és 317/2004 sz. törvények] módosítása ellen

 

Románia Kormányához,

Mihai Tudose Miniszterelnök Úrhoz,

Tudorel Toader igazságügyi miniszter úrhoz

 

Excellenciás urak,

2017 augusztus 23.-án egy powerpoint prezentációban összefoglalt anyaggal, egy sajtókonferencián az Igazságügyi Miniszter úr egy sor módosítást javasolt az ún. Igazságügyi Törvényekre vonatkozóan anélkül, hogy mélyebb elemzést és előzetes konzultációt láttunk volna e kulcsfontosságú kérdésekben, annak érdekében, hogy biztosnak láthassuk a döntési átláthatóságot a bírák (ügyészek) de az egész társadalom számára.

A tervezetet a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács is megismerte.

2017. szeptember 28.-án a Tanács Plénuma ellenző véleményt fogalmazott meg a tervezettel szemben, miután a bírák és ügyészek számtalan fórumon megtárgyalták azt.

E negatív álláspont – egyebek mellett – a következőkre vonatkozott:

valamennyi, meghatározó jellegű változtatás ellen

az Igazságügyi Minisztérium belüli, a bírói igazgatásra vonatkozó jogi személyiségű struktúra újraszervezése

az igazságszolgáltatás csúcs-vezetőinek kinevezése (A Kasszációs Legfelső Bíróság mellett működő Legfőbb Ügyészi-, annak első és általános helyetteseire, a Korrupcióelleni Ügyészség főügyészére, helyetteseire, a Kasszációs Legfelső Bíróság és a Korrupcióelleni Ügyészség mellett működő főügyészekre, valamint a DIICOT [a Szervezett Bűnözés és a Terrorizmus elleni Szolgálat – a fordító megjegyzése] vezető ügyészére és helyetteseire utalunk)

a bírák felelősségének átdolgozása, amely gyaníthatóan a bírák függetlensége ellen irányul

a bírák kiválasztásának és előmenetelének rendszere, különös figyelemmel a magasabb bírói-, ügyészi beoszthatóságra

a jelenlegi költségvetési állapot fenntartása az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt

a Kasszációs Legfelső Bíróság mellett működő Főügyészségi csoporton belül egy olyan egység létrehozása, amely a bírák és ügyészek cselekményeinek bűnügyi nyomozását célozza, tekintet nélkül azok természetére és súlyára (a bűnös cselekmény helyett – foglalkozási kategóriaként meghatározva így – a személyre koncentrálva)

2017-ben Románia még míg a Együttműködési és Igazolási Mechanizmus (EIM) [a Bizottság 2006/928/CE sz. Határozata, 2006. december 13.] vizsgálódási tárgya [kifejezetten RO és BG a szerveződés tárgybeli tagállamai; több információ: https://ec.europa.eu/info/effective-justice/rule-law/assistance-bulgaria-and-romania-under-cvm/cooperation-and-verification-mechanism-bulgaria-and-romania_en - a fordító], tíz évvel az EU-hoz történt csatlakozása után, annak érdekében, hogy igazságszolgáltatási rendszerét a történelmi hagyományokkal rendelkező tagállamokéhoz igazítsák. Ennélfogva nincs helye az 1989. előtti állapotokhoz való visszatérésnek, nem fogadható el a bírói hatalom feletti politikai kontroll visszaállítása, az Igazságügyi Miniszter hatalmának igazolhatatlan kiterjesztése.

A vázolt módosítási elképzelések burkoltan sértik a Mechanizmust és ellentétesek a jelentésekben foglaltakkal és aláássák egy demokratikus jogállamban működő bírói hatalom alapjait.

A Román Alkotmánybíróság a 2012. január 11.-i, 2. sz. Határozatában rámutatott, hogy Románia, mint az EU tagállama köteles magát alávetnie a Mechanizmusnak, köteles követni a keretrendszer ajánlásait az Alkotmány 148. szakasz 4. bekezdésében foglaltak szerint: „ A Parlament, Románia Elnöke és a bírói hatalom garantálja a csatlakozásból eredő kötelezettségek teljesítését, a csatlakozási szerződés 2. pontja szerint”.

Noha a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács ajánlásainak nincs kötelező ereje, azok nem hagyhatók figyelmen kívül, amint arra Románia Alkotmánybíróságának legutóbbi judikatúrája új dimenzióba helyezte az Alkotmány 1. Cikk 5. paragrafusát, mikor rámutatott: „Romániában az Alkotmányra, annak felsőbbrendűségére és a törvények erejére egyaránt figyelemmel kell lenni” olyan értelmezéssel, mely szerint az állami intézmények és hatóságok közötti lojális együttműködésnek ez az elvi alapja, az összekötő kapocs [itt lábjegyzet jelzése szerepel, de nincs lábjegyzet – a fordító].

Ennélfogva minden olyan esetben, amikor a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács véleményezését igénylő törvényalkotási kérdések kerülnek terítékre, ezeket az Alaptörvényhez fűződő lojalitás és a Mechanizmushoz tartozás, az annak ajánlásaiban megfogalmazottak betartásának szellemében kell értelmezni.

Annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztérium konzultációra adta közre a tervezetet és a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács, az egyes bírák és a szakmai szervezetek megfogalmaztak bizonyos észrevételeket, ezek csupán apróbb módosító jelzések. Egy, a valóságtól elrugaszkodó, eredetinek látszó „igazságügyi kísérlet” anélkül, hogy az komoly elemzéseken és jóslatokon alapulna, igen bonyolult , sőt orvosolhatatlan következményeket vonhat maga után.

Ezért, a bírák elsöprő többségének akaratát szem előtt tartva, annak érdekében, hogy a bírói hatalomra vonatkozó, tervezett módosításokhoz kapcsolódó kétségeink eloszlatást nyerjenek,

a tervezet visszavonása szükséges (Kormányszinten már, hogy ne kerülhessen a Parlament elé)

továbbá kezdeményezni kell egy konkrét és hatékony dialógust a bírákkal, a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanáccsal, a bírák és az ügyészek szakmai szervezeteivel, egy olyan törvényi keret kidolgozása céljából, ami megfelelő mélységű elemzéseken és a változtatások komoly és hiteles igényén alapul, azért, hogy az igazságszolgáltatás és a bírói hatalom valódi modernizációjára kerüljön sor, megfelelve a Mechanizmusban elvállaltaknak.

Kérjük Önöket álláspontunkban való legszilárdabb meggyőződésünket elfogadni szíveskedjenek.