Az Alkotmánybíróság tanácsa november 14-én elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.303/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó ellen szerződés jogellenes felmondásával okozott kár megtérítése iránt indítottak pert.
A felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria megállapította a felmondás jogellenességét és az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban hozott közbenső ítéletet a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős közbenső ítélettel szemben, amit a Kúria hivatalból elutasított. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó kifejezetten és kizárólag a Kúria ezen végzésével szemben nyújtotta be. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése sérti a tisztességes eljáráshoz való jog elvét (beleértve a bírósághoz való fordulás jogát), mivel az elutasított felülvizsgálati kérelemből megállapítható volt, hogy a kérelmező milyen okból tartja jogszabálysértőnek a felülvizsgálni kért határozatot. Az indítványozó érdemben azt kifogásolta, hogy a „jogszabályhely megjelölése” kifejezést a Kúria formálisan, szűken értelmezte, mivel az indítványozó csupán tartalmilag idézte azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyekre a felülvizsgálati kérelmét alapította. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A vonatkozó szabályozás egyértelműen fogalmaz akkor, amikor konkrét jogszabályhely megjelölését várja el. Ha tehát a Kúria álláspontja szerint a peres fél az indítványban nem jelölte meg a jogszabályhelyet, amelyre a felülvizsgálati kérelmét alapítja, a kérelmet hivatalból el kell utasítania. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben tehát azt állapította meg, hogy a Kúria jogértelmezése a jogszabály alkotmányos értelmezési tartományán belül maradt, így nem sérült az indítványozónak a bírósághoz forduláshoz való joga.