MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.886/2016. számú ügyről elmaradt munkabér tárgyában

 

Az alperes 2009. előtt kezdte meg a tevékenységét Magyarországon, amelynek során különböző jogi problémák merültek fel a működésével összefüggésben. Az alperesnél munkaviszonyban álló M.G. meggyőzte az ázsiai ügyvezetőt, hogy olyan jogtanácsosra van szükségük, és a feladatra a felperest ajánlotta. 2009. nyarán a felek M-án tartottak megbeszélést, ahol a felperes és a házastársa, valamint az ügyvezető és M. G. volt jelen. Ezen a megbeszélésen a munkaviszony főbb tételeit, a rendelkezésre állást, az ellátandó tevékenységet, illetve az ezért járó díjazást is megbeszélték a felek. A felperesnek havi bruttó 95.000 forint fizetését vállalta az alperes azzal, hogy melegétel utalványt, és üdülési csekket is biztosít a részére. Abban is megállapodtak, hogy a felperes jogtanácsosi tevékenységet a saját gazdasági társasága mellett kizárólag az alperesnél fejt ki a jövőben. A jogviszony esetleges megszüntetése, annak munkáltató részéről való felmondással történő felszámolása esetére egy havi bruttó bér 12-szerese illeti meg. 2009. augusztus 24-én szerződésmódosításra került sor, amikor a felek bruttó 250.000 forint bérben állapodtak meg. A megbeszélés tartalmához igazodóan a felperes és az alperes törvényes képviselője is tisztában volt azzal, hogy annak ellenére, miszerint az egyhavi bér tizenkétszeresére vonatkozó kikötést a munkaszerződésben írásba nem foglalják, nem képezi akadályát annak, hogy ezt mindkét fél magára nézve kötelezőnek tekintse, és így utóbb hivatkozni lehessen rá. A 2009. augusztus 1-jei időpontot követően a felperes a jogtanácsosi teendőket az alperes számára teljes körűen ellátta. A felperes a 2009. augusztus 1-jét követő időben más gazdasági társaságok vezetőitől is kapott megkeresést, amely cégek megkeresését a felperes azzal utasította vissza, hogy az alperes ügyvezetőjével való megállapodás alapján máshol nem fejtheti ki ezen tevékenységét. A felperest 2015. januárjában az alperes telephelyére hívták, ahol egy meghatalmazott személy fogadta őt. Közölte, hogy a továbbiakban a jogviszonyát felmondással megszüntetik. A felperes vitatta ezen személy képviseleti jogosultságát, illetve azt, hogy jogosult lenne ilyen nyilatkozat átadására, így az okiratok átvételét megtagadta, ezért a munkáltató a 2015. január 9-én kelt felmondást postázta a felperes részére. A felperes a keresetében a jogviszony megszüntetésre figyelemmel egy évi távolléti díja, összesen 3.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzését megváltoztatta, a felperes igazolási kérelmének, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek helyt adott, és elrendelte a korábbi tárgyalás megismétlését. Az elsőfokú bíróság a korábbi tárgyalást 2016. január 27-én megismételte, és rendelkezett a korábbi ítélet teljes egészében való hatályon kívül helyezéséről. Helyt adott a felperes bizonyítási indítványának. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek csak azon rendelkezései voltak vizsgálhatóak, amelyek a fenti követelményeknek megfeleltek. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésében foglaltakra utalással hivatkozott arra, hogy a bizonyítékait jogszerűen terjesztette elő. Mivel a másodfokú bíróság – ítélete szerint is - értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így azok a felülvizsgálati eljárásban is vizsgálandóak voltak. A Pp. 206. §-ának megsértését a felek a jelen eljárás során nem sérelmezték, ezért a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt irányadó. A felek írásban munkaszerződést kötöttek, amely ezen alperesi kötelezettségvállalást nem rögzíti, azonban annak nem volt akadálya, hogy közöttük a többletjuttatásról külön megállapodás jöjjön létre. Ez nem volt versenytilalmi megállapodásnak tekintendő [Mt. 3. § (5) bekezdés] annak céljára is figyelemmel, így az írásba foglalásra nem volt jogszabályi előírás. Ennek hiányában is az alperest fizetési kötelezettség terhelte az Mt. 23. §-a alapján, mivel a felperes bizonyította, hogy a felek a megállapodást magukra nézve kötelezőnek ismerték el annak ellenére, hogy ezt a munkaszerződésbe nem foglalták, eszerint jártak el, mivel a felperes más cég részére jogi tevékenységet nem fejtett ki a megállapodásnak megfelelően. A felek közötti visszterhes, egyező akaratú megállapodás létrejöttét a felperes bizonyította, így joggal tarthatott igényt az alperes részéről 12 havi bére megtérítésére [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Amennyiben a felek nem az írásba foglalt munkaszerződésben rögzítik, de egyező akarattal szóban megállapodnak abban, hogy a munkavállaló a jogviszony fennállása alatt más cégnek meghatározott, pl. jogi tevékenységet nem fejt ki a munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor fizetendő ellenérték fejében, úgy annak ellenére, hogy ez nem minősül versenytilalmi megállapodásnak, a munkáltatót a feltételek megvalósulása esetén fizetési kötelezettség terheli [Az ügyben irányadó 1992. évi XII. tv. 6. §; 3. § (5) bekezdés].

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.884/2016. számú ügyről azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei tárgyában

 

A felperes 1997. július 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a M.H. Kft-vel karbantartó munkakörre, amely utóbb karbantartási vezetőre módosult. Jogutódlás folytán 2012. május 22-étől a felperes munkáltatója az alperes lett, a munkaköre változatlan maradt. A felperes 2012. május 9-én részt vett a munkáltató Belső Munkaügyi Szabályzatáról (BMSZ) tartott képzéseken, és annak átvette egy példányát. 2012. október 26-án képzést kapott a munkáltatónál érvényben lévő Etikai Kódex rendelkezéseiről is. A felperes munkaviszonyát az alperes 2013. június 19-én kelt és közölt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg. Intézkedésének indokolásában rögzítette, hogy 2013. június 18-án 15 óra 10 perckor az F-i áruház behatolásjelző rendszerén riasztás érkezett a tetőkijárat nyitásáról. A biztonsági szolgálat a kamerával ellenőrizte a problémát, és a felperest látta kilépni a tetőkijáraton, ahol néhány lépést tett, majd nyilvánosan vizelt. Mindezt követően egy cigarettára gyújtott, miközben a tetőt locsolta. A biztonsági szolgálat erről jelentést készített, amit a munkáltatónak átadott. Az alperes kiemelte, hogy a felperesnek kötelessége jó példát mutatni, azonban a jelen magatartás méltatlan egy vezetőhöz, és általános erkölcsi normákat is sért. A felperes viselkedése rossz fényt vet a vállalat által képviselt értékekre. Hivatkozott arra, hogy a felperes megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat, továbbá a BMSZ 7. pontját, miszerint dohányozni csak az arra kijelölt helyen szabad. Egyúttal megsértette a tűzvédelmi szabályokat is, amelyekkel a munkaköréből adódóan teljes mértékben tisztában kellett lennie. A felperes többször módosított keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte utalva az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontjára, illetve az Mt. 77. § (3) bekezdés d) pontjára. Nem tagadta, hogy a perbeli napon felment az áruház tetejére és ott vizelt, valamint rágyújtott, álláspontja szerint azonban nem fedi a valóságot, hogy a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét ezáltal megszegte. Érvelése szerint éppen azért ment a tetőre, hogy az együttműködési kötelezettségének eleget téve a munkáltatót károsodástól óvja. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a perbeli napon különösen magas hőmérsékleteket mértek, a tetőn lévő műszer túlmelegedését pedig a számítógép jelezte. A felperes ezt észlelve haladéktalanul felment a tetőre a munkaköri kötelezettségét teljesíteni, a fennálló veszélyt elhárítani. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen ténynek túlzott jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság. A felperes magatartásának megítélése során kiemelt jelentősége van annak, hogy vészhelyzetben, azonnali intézkedés érdekében, az ebédidejét meg sem kezdve haladéktalanul ment fel a tetőre. Oda felérve nem vitásan bekamerázott helyen vizelt, ezen terület azonban mind a vásárlóktól, mind a munkatársaktól elzárt volt, legfeljebb a felperes közvetlen férfi kollégái közelíthették azt meg. A másodfokú bíróság ítéletében megfogalmazott nyilvánosság így nem nyert igazolást. A felperes a munkaköri kötelezettségét megszegte, amikor nem a mosdót vette igénybe a szükségletének elvégzése érdekében, adott körülmények mellett azonban magatartása nem volt olyan súlyú, amely a jogviszony megszüntetést megalapozhatta volna. Ugyancsak munkaköri kötelezettségszegést követett el a felperes azáltal, hogy a BMSZ 7. pontjában rögzítetteket megsértette, nevezetesen hogy „Dohányozni csak az arra kijelölt helyen szabad”. A meghallgatott szakértő egyértelműen azt állította, hogy éghető anyag hiányában nem volt tűzveszély a tetőn. A felperes ugyan nem a kijelölt helyen dohányzott, de cigarettázás közben slaggal locsolta a tetőt annak hűtése érdekében, ez pedig nyilvánvalóan a cselekménye súlyát enyhíti. Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan az ítéletében, hogy az alperesnél hosszabb idő óta munkaviszonyban álló felperes esetében a két terhére rótt csekély súlyú magatartás megvalósulása ellenére nem volt indokolt az azonnali hatályú felmondás, a jogkövetkezmény eltúlzottnak minősült [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt rögzíthető, hogy a felperes vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított, illetőleg hogy a viselkedése rossz fényt vetett volna a vállalat által képviselt értékekre (Pp. 206. §).