MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLETPeres iratok sokasága tanúskodik arról, hogyan bélyegeztek meg, illetve oltottak ki emberéleteket.
A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárában megkezdődött a vármegyei törvényszék 18. századi büntetőpereinek részletes jegyzékelése. Az iratanyag érdekességét nem is annyira az elkövetett bűnesetek, mint inkább a korabeli eljárásrend és az elkövetőkre kiszabott, sokszor igen szigorú büntetések adják.
Ma már meglepődünk azon, hogy a 18. században mi minden számított büntetendőnek. Napjaink jogrendjében elképzelhetetlen, hogy lefejezzenek valakit házasságtörésért, vagy hogy szülés után azzal fenyegessenek egy anyát, hogy szöges deszkával verik agyon, ha nem vallja meg a gyermeke apját, hiszen az esküvő óta még csak nyolc hónap telt el. Mit szólnánk ma ahhoz, ha egyetlen ártatlan szitkozódásért nyilvánosan megbotoznának, vagy közszemlére állítanának bennünket, vagy ha más eljárásrend vonatkozna ránk aszerint, hogy milyen családban születtünk?
Már az eljárás kezdetén különbség mutatkozott aszerint, hogy a bűnelkövetés gyanújába keveredett személy nemes vagy közrendű származású volt-e. Amíg a jobbágyokat már az eljárás kezdetén, annak teljes idejére bebörtönözhették, addig a nemesek egészen az ítélet meghozataláig szabadok maradtak. Nemes ember kínvallatását a jog nem engedte meg, miközben a közrendű vádlottat már az eljárás nyomozati szakaszában, a bűnösség bárminemű bizonyítéka nélkül tetszése szerint kínvallathatta az eljáró hatóság. Vidékünkön a legelterjedtebb módszernek a csigázás, vagy más néven testfeszítés számított, amelyet egészen a 18. század derekáig alkalmaztak, amíg Mária Terézia be nem tiltotta a tortúráztatást. Nem csak az eljárás, az ítéletek is kegyetlenek voltak.
Akasztás járt ló- vagy ökörlopás esetén, amíg a kisebb értéket képviselő ingóságok eltulajdonítását börtönnel és bottal büntették. 1736-ban Kecskés György a kocsmából hazafele menet feltörte egy kamra ajtaját és elvitt öt csomó dohányt, amiért két év közmunkára, majd száműzetésre ítélték. A lopási ügyek mellett igen nagy számban találkozhatunk házasságtörésekkel is. A félrelépés rendes büntetésének a fejvétel számított, amelyet azonban a sértett fél megbocsátása börtönbüntetésre és nyilvános vesszőzésre mérsékelhetett. A házasság szentségének védelme szigorú megtorlást kívánt akkor is, ha a felek megromlott házasságuk miatt már évek óta külön éltek. Ezt tapasztalhatjuk a bigámia (kettős házasság) vádjával indított perek esetén. 1741-ben Sári Mátyás azért került vesztőhelyre, mert Tordason újranősült egy évvel azután, hogy a pestis miatt elrendelt vesztegzár miatt hátra kellett hagynia az otthonát és feleségét, akit addigra már halottnak tudott.
Erőszakos bűncselekményekkel is szép számmal találkozhatunk a törvényszéki iratok között. A szándékos emberölés rendes büntetésének szintén a fejvétel számított, minősített esetekben, például rablógyilkosság elkövetésekor azonban az ítélet kerékbetörésre súlyosbították, amelyet kiegészítő büntetésként általában valamilyen kínzás előzött meg. 1729-ből és 1746-ból is került elő olyan peranyag, amelyben a rablók izzó tárgyakkal kényszerítették áldozataikat az értékeik átadásra. Mindkét esetben kivégzésük előtt magukat az elkövetőket is izzó vasakkal égették. A gyilkossági ügyek jelentős többségét a csecsemőgyilkosságok képezték, amelyeknél ha a gyermek halva-születésével védekeztek és az újszülöttön nem találtak sérüléseket, a vádlottak életben maradhattak és büntetésüket korbácsra és száműzetésre mérsékelték.
Más volt a helyzet, ha a szándékosságot külső sérülések is igazolták. 1720-ban az újszülött gyermekét szándékosan meggyilkoló Kéthelyi Évának fővétel után még a gyilkos balkezét is levágták és elrettentésképpen akasztófára függesztették. Elvétve ugyan, de ritkaság számba menő szodómia ügyekkel, sőt boszorkányperekkel is találkozhatunk a régi büntetőtörvényszék iratai között. Szodómia (kutyával, kanca lóval stb. elkövetett fajtalanság) esetén az elkövetőt és az érintett állatot egyaránt lefejezték, majd a holttestet a tetemmel vagy az állat bőrével együtt elégették. Állatokkal elkövetett fajtalanság vádjával általában a férfiakat illették, amíg a boszorkányság gyanúja jellemzően a nőket sújtotta. Az ördöggel való paktálást máglyahalállal büntették. 1723-ban Luthor Katát boszorkányság miatt idézték a törvényszék elé, mondván, hogy megrontotta (megbetegítette) Losi Györgyöt, amiért nem őt kérte feleségül. Boszorkányságát vádlói szerint mi sem igazolta jobban, mint az, hogy amikor felszólították a rontás levételére, a férfit gyógynövények segítségével meg is gyógyította.
Főleg a század első felét jellemző, meglehetősen középkorias jogrendet követően, a század második felében a felvilágosodás már hazánk jogszolgáltatásán is éreztette hatását, így a jogtörténeti szempontból is fordulópontot jelentő 18. század végére már számos bűncselekmény esetében a büntetés enyhülését és az eljárásrend humanizálódását figyelhetjük meg.