MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

A büntetőeljárásról szóló törvény csak akkor teszi lehetővé az ügydöntő határozat rövidített indokolását, ha azt a bíróság a tárgyaláson a jelenlévő ügyésszel, vádlottal és védővel kihirdetés útján közli, és az ítélet ellen nem jelentenek be fellebbezést. Abban az esetben, ha a vádlott a tárgyaláson a határozat közlésekor nincs jelen és a határozatot a bíróság a vádlott részére kézbesítés útján közli, a határozatnak tartalmaznia kell a részletes indokolást; a Be. 259. § (1) bekezdése a határozat szerkesztésekor nem alkalmazható.

A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [Btk. 373. § (2) bekezdés a) pont], ezért harminc nap elzárásra ítélte, emellett rendelkezett a polgári jogi igényről és a bűnügyi költség viseléséről.

A jogerős ügydöntő határozat ellen  a terhelt javára a  főügyészség  nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okból.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt megalapozottnak találta, ezért a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította.

A Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbíráltra alkalmatlan.

A járásbíróságon a terhelt ellen csalás vétsége miatt indult ügyben a terhelt a tárgyaláson nem jelent meg, vele szemben a járásbíróság elfogatóparancsot bocsátott ki, és a járási ügyészség indítványa alapján az eljárást az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben a Be. XXV. Fejezete szerint folytatta le.

A járásbíróság a tárgyaláson kihirdetett ítéletét a jelenlévő ügyész tudomásul vette, a terhelt védője a nyilatkozattételre három napot tartott fenn. Ugyanakkor az eljáró bíró  elrendelte a távollévő terhelt részére az ítéletet rendelkező részének hirdetményi úton történő kézbesítését.

Az ítélet írásba foglalása ennek foganatosításakor még nem történt meg, azaz abban az esetben, ha a terhelt a hirdetmény alapján a bíróságon a határozatot át kívánta volna venni, csupán a rendelkező rész másolatát kaphatta volna meg.

Miután a fellebbezésre nyitva álló határidőben senki nem élt jogorvoslattal, a bíróság megállapította, hogy az ítélet jogerőre emelkedett, majd az ítéletet írásba foglalta, és ennek során a Be. 259. § (1) bekezdésére hivatkozva rövidített indokolást alkalmazott, ami csak a tényállást és az alkalmazott jogszabályokat tartalmazza.

Ezt követően ismét elrendelte – az immár röviden indokolt – ítélet hirdetményi kézbesítését a terheltnek.

A Be. 259. § (1) bekezdése szerint akkor, ha a kihirdetés után közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat indokolása csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat, és a felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető.

A törvény tehát csak akkor teszi lehetővé az ügydöntő határozat rövidített indokolását, ha azt a bíróság a tárgyaláson a jelenlévő ügyésszel, vádlottal és védővel kihirdetés útján közli, és az ítélet ellen nem jelentenek be fellebbezést. Abban az esetben, ha a vádlott a tárgyaláson a határozat közlésekor nincs jelen és a határozatot a bíróság a vádlott részére kézbesítés útján közli, a határozatnak tartalmaznia kell a részletes indokolást; a Be. 259. § (1) bekezdése a határozat szerkesztésekor nem alkalmazható.

A járásbíróság a terhelttel szemben a Be. XXV. Fejezetében foglalt, a távollévő terhelttel szemben irányadó külön eljárási szabályok alapján járt el. Az előző szabály azonban ilyenkor is irányadó, miután a külön eljárás szabályai ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaznak.

A távollévő terhelttel az ügydöntő határozatot a bíróság hirdetményi kézbesítéssel közölte. 
Miután így rövidített indokolást nem alkalmazhatott, az ügydöntő határozat indokolásának tartalmaznia kellett volna a vádlott személyi körülményeire vonatkozó tényeken és a történeti tényálláson, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölésén túl a Be. 258. § (3) bekezdés d), e) és f) pontjának megfelelően a bizonyítékok számbavételét és értékelését, a bíróság által a terhelt terhére megállapított cselekmény jogi minősítését, annak indokolását, a büntetés kiszabása során figyelembe vett szempontokat, ezen belül a súlyosító és enyhítő körülményeket, továbbá a határozat egyéb rendelkezéseinek és az esetleges indítványok elutasításának indokolását is.

A megtámadott határozat ezt a Be. 258. § (3) bekezdésének megfelelő indokolást nem tartalmazza, ezért a  járásbíróság a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.