MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

A polgári (hagyatéki) ügyben felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és a felbujtóként elkövetett intellektuális közokirat-hamisítás bűntette valóságos anyagi halmazatban áll egymással.

A járásbíróság az ítéletében bűnösnek mondta ki II. rendű és III. rendű terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés 1) tétel] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont], melyet a törvényszék minősítés tekintetében helybenhagyott.

A jogerős határozatok ellen terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.

Indokai szerint a terheltek terhére megállapított, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette csak látszólagos alaki halmazatban állhat a közokirat-hamisítás bűntettével, mivel a hagyatéki eljárásnak velejárója, hogy az ingatlan-nyilvántartás ingatlan-hagyaték esetén módosul. Arra hivatkozott, hogy egyik terheltnek sem volt aktív magatartása az ingatlan-nyilvántartást érintően, azaz nem a terheltek nyújtották be a végintézkedést az ingatlan-nyilvántartási eljárásban, hanem a közjegyző. Véleménye szerint annak elvárása, hogy a hamis végrendelet hagyatéki eljárásban történő felhasználását követően bármely terhelt az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőzően önfeljelentéssel éljen, életszerűtlen, és mivel a tényállás szerint a terheltek cselekvősége nem az ingatlan-nyilvántartás adatainak változására irányult, a hamis okirat felhasználása legfeljebb nem büntethető eszközcselekmény lehetett. Hivatkozott e körben a 2014.B.14. számú elvi bírósági határozatra, mely szerint a magánokirat-hamisítás vétségének és a hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos, ha a tanúként kihallgatott személy a hamis tanúzást büntetőügyben, a hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg. Hivatkozott továbbá a BH 1988.131. számon közzétett eseti döntésre is, mely szerint a hamis tanúzás e változata speciális tényállás és azzal halmazatban a csalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekménye nem állapítható meg. Utalt arra, hogy a végrendeletet kizárólag a hagyatéki eljárásban használták fel és a terheltektől függetlenül, jogszabályi rendelkezések alapján került sor a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére, így ez a terhelteknek nem róható fel.

Mindezek alapján álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására törvénysértő módon került sor, ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette miatt a terheltek ellen az eljárást szüntesse meg, a törvénysértő halmazati büntetés helyett szabjon ki enyhébb büntetést és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a hagyatéki eljárás során becsatolt végrendelet hamissága ténykérdés és az nem az indítvány szerinti „valónak elfogadható” feltételezés; az irányadó tényállás szerint a II. és III. rendű terhelt azzal a határozott indítékkal bírták rá az I. rendű terheltet a cselekmények elkövetésére, hogy ezáltal jogtalanul megszerezzék az elhunyt ingó és ingatlan vagyonát.

Megítélése szerint mindkét terhelt tudata átfogta, hogy a célzott eredményhez vezető folyamat második fázisában a törvény kötelező rendelkezése értelmében a közjegyző a hagyatéki eljárás eredményeként, a terheltek további közreműködése nélkül, hivatalból köteles intézkedni a tulajdoni változásbejegyzések iránt, ezért cselekményük nem csak abban nyilvánult meg, hogy a hagyatéki eljárás során hamis okirat került felhasználásra, de szükségszerűen minden további közreműködés nélkül abban is, hogy hamis adatok kerüljenek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Ezért véleménye szerint az egymástól térben és időben elkülönülő két cselekmény bűnhalmazatban történő megállapítása törvényes, és azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati indítvány a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében alaptalan.

Az irányadó tényállás szerint a II. rendű és a III. rendű terhelt 2013. év őszén, pontosabban már meg nem állapítható időben együtt keresték fel az ügy I. rendű terheltjét és együtt vették őt rá arra, hogy valótlanul az örökhagyó végrendeleti örököseként jelentkezzen a hagyatéki eljárás során. A II. rendű terhelt elkészítette az I. rendű terheltet örökösnek megnevező hamis végrendeletet. Ezen okirat másolata a II. rendű terhelt közreműködése folytán egy e-mail mellékleteként 2014 januárjában jutott el a közjegyzőhöz, az I. rendű terhelt nevében, tudtával és e-mail fiókja jelszavának felhasználásával. A hamis végrendelet eredeti példányát az I. rendű terhelt a II. rendű terhelttől vette át és azt a tartott hagyatéki tárgyaláson a közjegyzőnek átadta. A tényállás rögzítette azt is, hogy a hamis végrendelet alapján a közjegyző a hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékát végrendeleti öröklés címén I. rendű terheltnek adta át, és miután az ideiglenes hagyatékátadó végzés végleges hatályúvá vált, a közjegyző a végrendeleti öröklés tényéről egyebek mellett értesítette az illetékes földhivatalt, ahol az ingatlan-nyilvántartásba az örökhagyó ingatlanára az I. rendű terhelt öröklés jogcímén a tulajdonjogot bejegyezték.

E tényállás alapján helyesen vontak következtetést az eljárt bíróságok arra, hogy a polgári (hagyatéki) ügyben az I. rendű terhelt hamis tanúzást követett el, melynek felbujtója a II. rendű és a III. rendű terhelt volt. Megjegyzi a Kúria, hogy a II. rendű terhelt a felbujtói magatartás mellett fizikai bűnsegélyt is megvalósított, amit azonban a felbujtás elnyelt, emellett ennek a felülvizsgálati indítvány elbírálása szempontjából nincs jelentősége.

A védő által hivatkozott EBH 2014.B.14. számú elvi határozat nem azt mondja ki, hogy a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás látszólagos alaki halmazatban áll az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettével, hanem azt az állandósult bírói gyakorlatot erősíti meg, hogy a hamis tanúzás bűntettének az a fordulata, amikor a tanúként kihallgatott személy hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekményt, valóban elnyeli a magánokirat-hamisítást (1978. évi IV. törvény 276. §, Btk. 345. §). Ennek megfelelően határoztak az eljárt bíróságok az adott ügyben is akkor, amikor a hamis végrendelet szolgáltatását a hagyatéki eljárásban hamis tanúzásnak minősítették.

A BH 1988.131. számon közzétett döntés pedig azt mondta ki, miszerint akkor, ha az elkövető hamis végrendeletet készít és használ fel a közjegyző előtt azért, hogy a örökséget jogtalanul megszerezze, a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette valósul meg, és emellett a csalás bűntettének megállapítására  nincs mód.

Azonban a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás – a „perbencsalás” – arra szolgált, hogy az I. rendű terhelt végrendeleti öröklés címén megszerezze az elhunyt ingó és ingatlan vagyonát, az ingatlan megszerzésének pedig szükségszerű következménye az, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárás során hozott hagyatékátadó végzés végleges hatályúvá válását követően hivatalból intézkedjen a tulajdonos változásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.

Ezzel pedig a terheltek közreműködtek abban, hogy közhitelű nyilvántartásba valótlan adat kerüljön be, így elkövették a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettét.

Az egymástól időben elkülönülő, más-más jogtárgyat sértő két bűncselekmény egymással nem alaki, hanem – valódi – anyagi halmazatban áll.

Az 1/2005. BPJE számú jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: „Abban az esetben ugyanis amikor az elkövető - magát szükségszerűen az ingatlan tulajdonosának tüntetve fel - hamis adásvételi, csere vagy egyéb más szerződéssel az eredeti tulajdonos tulajdonjogát a földhivatali nyilvántartásból törölteti, s azt a saját, vagy más - jóhiszemű - személy javára bejegyezteti, jogtalan haszonszerzés céljából megtévesztő magatartást tanúsít. A jogtalan haszonszerzési célzat ilyenkor az ingatlanhoz kapcsolódik, s a tévedésbe ejtett passzív alany a bejegyzést eszközlő hivatalos személy, a kárt szenvedő (sértett) pedig az ingatlan eredeti tulajdonosa. Ha a tulajdonjog-változás bejegyzése megtörténik, a csalás befejezetté válik, ugyanis az ingatlan eredeti tulajdonosát az ingatlan értékével azonos összegű kár éri, mert tulajdonjogának elvesztése folytán a vagyonában a bűncselekmény ilyen mértékű értékcsökkenést okozott (Btk. 137. §-ának 5. pontja). A törlési per eredményessége ez esetben is a kár utólagos megtérülését jelenti csupán. A csalás bűncselekménye mellett - a jogi tárgy eltérő voltából fakadóan - azzal valóságos halmazatban a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt intellektuális közokirat-hamisítás ilyenkor is megállapítható.”

Jelen ügyben is erről van szó, azzal a különbséggel, hogy a csalási cselekményt hagyatéki eljárásban hamis végrendelet benyújtásával követték el, így az nem vagyon elleni, hanem az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekményként minősül.

Az eljárt bíróságok ezért törvényesen minősítették a II. rendű és a III. rendű terhelt cselekményeit felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettének és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének.

A Kúria erre figyelemmel a Be. 426. §-a alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a II. rendű és a III. rendű terheltek esetében hatályukban fenntartotta.