A technikai vívmányok és az elektronikus ügyintézés széleskörű elterjedése, a világszerte dinamikusan és robbanásszerűen fejlődő informatikai és számítógépes hálózatok feltartóztathatatlan fejlődése és a mindennapi használatba történő beépülése szükségszerűen hívta életre azt, hogy e fejlődés általi előnyök a bírósági eljárásokban is hasznosítást nyerjenek. Az elektronikus ügyintézés bevezetésének és általánossá tételének célja egyrészt az eljárások gyorsítása, a bíróságok adminisztratív terheinek csökkentése, másrészt a bíróság és az ügyfelek közötti kapcsolattartás elektronizálása, a különböző hivatalok és társszervek közötti együttműködés elektronikus úton történő biztosítása, valamint az ügyfelek elégedettségének növelése.

Magától értetődő ugyanis a felismerés, hogy az internet korában, amikor az adminisztráció és a bírósági ügyek intézése már nem igényel feltétlen személyes megjelenést és az információs szupersztráda adta lehetőségeket kihasználva az online kommunikáció rohamosan terjed, az elektronikus eljárásokat általánossá tevő jogszabályok időszerű és egyben szükséges jogalkotói lépés is.

Ennek köszönhetően jelentős változások kerülnek bevezetésre a bírósági eljárásokban, melyek során a hagyományos papír alapú kapcsolattartást folyamatosan felváltja a gyorsabb és hatékonyabb elektronikus ügyintézés.

Általános alapvetés

Az eEurope 2002 akcióterve rögzíti az elektronikus ügyintézés különböző fejlettségi szintjeit. Első szint a felhasználók felé történő elektronikus információnyújtás, második szint az elektronikusan letölthető dokumentumok elérhetőségének biztosítása, harmadik szint az on-line kitölthető űrlapok alkalmazása, míg a negyedik szint az ügymenet egészének elektronikussá válása.

Az elektronikus eljárást hazánkban a

- polgári, gazdasági, munkaügyi peres eljárásokban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XXVIII. fejezete – a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti perekben a Pp. 341/J.§-a,
- közigazgatási perekben a Pp. XX. fejezetének 340/B. §-a,
- büntetőeljárásban a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 69/D. § szabályozza,

mely a gyakorlati megvalósítással egyidejűleg a negyedik szint elérését jelenti.

Elektronikus kapcsolattartás a büntetőeljárásban jelenleg összbüntetési eljárásban lehetséges, az elítélt védője az összbüntetésbe foglalás (Be. 574. §) és az utólagos összbüntetésbe foglalás (Be. 575. §) iránti indítványt, illetve azok visszavonását a bírósági elektronikus rendszeren keresztül is benyújthatja. Jogalkotói törekvés szerint 2018. január 1-től a büntetőeljárásokban is bevezetésre kerül az elektronikus kapcsolattartás, mely szabályait az új büntetőeljárási törvény tervezete is rögzíti.

Az elektronikus kapcsolattartás lényege, hogy a kapcsolattartásra kötelezett ügyfelek, képviselőik és más szervek a bírósággal egy zárt adattovábbítási rendszeren keresztül, a papír alapú beadványok mellőzésével tarthassák a kapcsolatot. Az elektronikus kapcsolattartás során garantált, hogy az adatokhoz jogosulatlan személyek ne férjenek hozzá, ezzel kizárva az adatvédelmi incidens kockázatát, továbbá igazolva a bíróság által küldött iratok közokirati jellegét. A bíróságokkal a kézbesítési rendszer útján történő folyamatos kapcsolattartást az Országos Bírósági Hivatal erre szolgáló informatikai rendszere biztosítja.

Az elektronikus kapcsolattartás működésének jellemzői

Az elektronikus kapcsolattartás ún. űrlapok – közismert nevükön nyomtatványok – segítségével vehető igénybe, melyek az Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) Program használatával tölthetőek ki. A beküldőnek lehetősége van az űrlapon megszövegeznie beadványát, de választhatja azt a lehetőséget is, hogy a szövegszerkesztővel elkészített dokumentumot mellékletként csatolja az űrlaphoz.

Jelenleg az űrlapok beküldése az Ügyfélkapu – mint a természetes személy teljes körű azonosításán alapuló beküldési felület – vagy a Hivatali kapu – mint a szervezet teljes körű azonosításán alapuló beküldési felület – igénybevételével történik. Ezeknek a lehetőségeknek a bővítése érdekében folyamatban van az ún. e-Perkapu kialakítása, melyet a fenti körbe nem tartozó peres felek, illetőleg képviselők vehetnek majd igénybe.

Amennyiben az ügyfél számára választható és nem kötelező az elektronikus kapcsolattartás, akkor erre irányuló kérelmére visszatérhet a papír alapú kapcsolattartásra, ha valószínűsíti, hogy körülményeiben olyan változás következett be, amely miatt az elektronikus úton történő eljárás a továbbiakban számára aránytalan megterhelést jelentene. Pénzbírsággal sújtható a jogi képviselő nélkül eljáró fél, ha nyilvánvalóan alaptalanul terjeszt elő áttérés iránti kérelmet. Abban az esetben, ha az elektronikus útra kötelezett vagy azt választó ügyfél/képviselő ennek mellőzésével terjeszt elő beadványt, a Pp. szigorú jogkövetkezményt helyez kilátásba, keresetlevél esetén idézés kibocsátás nélküli elutasítás a mulasztás jogkövetkezménye, egyéb beadvány esetén a hatálytalanság. Átgondolandó a Pp. 394/I. § (2) bekezdésében foglalt pénzbírság, mint alkalmazandó jogkövetkezmény.

Fontos kiemelni, hogy az e-mail vagy fax formájában történő kapcsolattartás nem minősül elektronikus kapcsolattartásnak. Bár a Pp. nem definiálja az elektronikus kapcsolattartás fogalmát, a törvény szövegéből mégis egyértelműen következik, hogy elektronikus úton beküldött beadványnak kizárólag az a beadvány minősül, mely az ÁNYK Programmal kitöltött űrlappal az Ügyfélkapun/Hivatali kapun beküldve érkezik be közvetlenül a bírósági lajstromprogramba.

A beadványok hitelesítése

A beadványokat a Pp. 394/G.§ (5) bekezdésében foglaltak szerint kétféle hitelesítés valamelyikével ellátva kell beküldeni a bíróságra – lényeges kiemelni, hogy a Pp. 394/G.§ (5) bekezdésében foglalt kötelezettségnek nincs köze az okiratok perbeli bizonyító erejéhez, azaz a Pp. 195-196.§- iban foglalt rendelkezésekhez.

Az elektronikus úton beküldendő beadványt

a) elektronikus aláírással/elektronikus bélyegzővel vagy
b) azonosításon alapuló dokumentumhitelesítés (AVDH) szolgáltatás igénybevételével.

kell hitelesíteni.

a)
Az elektronikus aláírás alkalmazásának jogszabályi hátterét jelenleg az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eat.) szabályozza, a 2. § 15. pontjában írtak szerintinek megfelelő aláírás minősül legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak. Ugyanakkor ez a törvény 2016. július 1. napjával hatályát veszti, helyette az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: E-ügyintézési törvény) szabályait kell alkalmazni, mely hazai jogrendszerben törvényi szinten teremti meg az összhangot az Európai Unió tagállamaiban kötelezően alkalmazandó e-IDAS rendelettel.

Feltehetjük a kérdést miért is van jelentősége az elektronikus aláírásra vonatkozó szabályoknak?

Az Európai Parlament és a Tanács 910/20146EU rendelet (ún. e-IDAS rendelet) 25. cikke szerint az elektronikus aláírás joghatása és a bírósági eljárásokban bizonyítékként való elfogadása nem tagadható meg kizárólag amiatt, hogy az elektronikus formátumú, illetve nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó követelményeknek. Kimondja a rendelet azt is, hogy a minősített elektronikus aláírás a saját kezű aláírással azonos joghatású, valamint valamely tagállamban kibocsátott minősített tanúsítványon alapuló minősített elektronikus aláírást valamennyi tagállamban el kell ismerni minősített elektronikus aláírásként.

Tehát a bíróságok előtti eljárásokban a saját kezűleg papír alapon benyújtott irattal egyenértékűnek kell tekinteni azt az elektronikus dokumentumot, melyet a törvényi követelményeknek megfelelő minősített elektronikus aláírással ellátva terjesztettek elő. Ebből eredően a jövőben a bírósági munkában egyszerre lesznek jelen a papír alapon saját kezűleg aláírt/ellenjegyzett eredeti iratok és az elektronikusan benyújtott, elektronikus aláírással ellátott iratok, melyeket – a törvényi feltételek fennállása esetén – szintén eredetinek kell tekinteni.

b)
Az AVDH szolgáltatás alkalmazását a Pp. 394/G.§ (5) bekezdésének a 2015. évi CLXXX. törvénnyel megállapított szövege tette lehetővé, mely 2016. január 1. napján lépett hatályba. Az AVDH olyan szolgáltatás, amelynek keretében a jogszabályban meghatározott szolgáltató az ügyfél által rendelkezésre bocsátott nyilatkozatot az általa igazolt személyhez rendeli, majd a személyhez rendelést hitelesen igazolja. Azaz az AVDH egy társszerv által biztosított és az Ügyfélkapuhoz kapcsolódó elektronikus hitelesítési lehetőség anélkül, hogy az adott személy saját aláírói tanúsítvánnyal rendelkezne.
Az AVDH szolgáltatás – az elektronikus aláírással szemben – ingyenes szolgáltatás, alkalmazását maga az ÁNYK program teszi lehetővé.

Összegzés

Az e-perek bevezetésének vitathatatlan előnye a kézbesítési idő jelentős csökkenése, ugyanis az elektronikus kézbesítés csak néhány percet vesz igénybe. Az eljárások így a kézbesítési idő lerövidülése útján jelentősen gyorsulnak, emellett a bíróságok lajstromirodáiban munkaidő, így munkaerő megtakarítást is eredményez.

Ezen előnyök mellett az elektronikus úton érkezett beadványok elektronikus dokumentumtárban tárolhatók, ezáltal csökkentve a dologi költségeket, a felhasznált papír mennyisége és a jelenlegi iratmozgás, irattárolás nagymértékben egyszerűsödik.

Természetesen, mint minden új és kialakulóban lévő rendszer esetében, így az elektronikus eljárásokban is előfordulhatnak az alapos tesztelések ellenére is az „éles” üzem bevezetését követően gyakorlati problémák. Ennek tudatában alakított ki az Országos Bírósági Hivatal kölcsönös együttműködést az érintett szervekkel, mely keretében összegyűjtötte a tapasztalatokat és az érkezett visszajelzések alapján a rendszer használata és alkalmazása során folyamatosan nyomon követi és hasznosítja a birtokába jutott jelzéseket.

Végezetül - jogelméleti megközelítésből szemlélve - az elektronikus eljárások bevezetése körében az eljárási alapelvek érvényesülésének döntő szerepe lehet. Ebből következik az okszerű kérdés, hogy az eljárásjogi alapelvek képezik-e és ha igen akkor mely területen az információs technológiák bírósági eljárásokban történő használatának akadályát. Ha a válasz igen, akkor XIX. században megfogalmazott eljárásjogi alapelvek XXI. századi elvárásokhoz történő igazítása, illetve újradefiniálása halaszthatatlan feladatot ró a jogalkotóra, hiszen ha a tradicionális alapelvek alkalmazása lehetséges az elektronikus eljárásokban, akkor az azt jelenti, hogy az idő vasfoga azokon nem fogott ki. Ha azonban a bírói gyakorlat azt igazolja, hogy a jelenlegi eljárásjogi alapelvek a perbeli funkcióikat már nem vagy csak részben képesek betölteni, akkor ezeknek az eljárásjogi alapelveknek a mai időkben is „helytállni” képes átgondolása szükséges.

Nem szorosan ide tartozik, mégis utalni kell itt például a tárgyalótermi kép- és hangrögzítés valamint távmeghallgatás területén kialakult nemzetközi gyakorlatra, mely egyértelműen mutatja, hogy a büntető és a polgári eljárásokban a közvetlenség elvének sérelme nélkül alkalmazhatóak ezek az informatikai eszközök a bíróságok előtt folyamatban levő ügyekben. A magyar jogalkotás követve a nemzetközi gyakorlatot, az eljárási törvényekbe már beépítette a zártcélú távközlő hálózat igénybevételének jogi lehetőségét, ennek technikai megvalósítása pedig a bírósági szervezet által kitűzött egyik stratégiai cél.