A 2012. évi C. tv. XIX. Fejezete tartalmazza a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket. A nemi erkölcs elleni bűncselekmények újra szabályozása azért is vált szükségessé, mert Magyarország 2010. november 29-én aláírta a Lanzarote Egyezményt, illetve az Európai Unió tagállamai 2011. decemberében elfogadták a 2011/93/Eu irányelvet, amelyek a 18 éven aluli gyermekek védelmét szolgálják a velük folytatott szexuális tevékenység esetére. /Törvény indokolása /

A régi Btk.-hoz, az 1978. évi IV. tv.-hez képest a fejezethez tartozó mindhárom bűncselekmény vagy új, vagy több újdonsággal bír. Már ez a tény is felvetheti a szükségét annak, hogy mélyebben vizsgálat tárgyává tegyük a módosuló ítélkezési gyakorlatot, ami mellett további adalékul szolgálhat az a körülmény is, hogy az új Btk. hatályba lépése, 2013. július 1. óta elegendő idő telt el ahhoz, hogy felszínre kerüljenek esetleges jogértelmezési, jogalkalmazási problémák is.

A Btk. 196.§ (1) bekezdése szabályozza a szexuális kényszerítés törvényi tényállásának alapesetét, amely szerint: aki mást szexuális cselekményre, vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntettet követ el.

A Btk. 196.§ (2) bekezdés a) és b) pontja a bűncselekmény minősített esete, melyek közül az egyik változat az, amikor a szexuális kényszerítést 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik, míg a másik változat szerint a bűncselekmény tettese a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi, vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el a szexuális kényszerítést.

A (3) bekezdés egy újabb minősített esetet tartalmaz. A bűncselekmény még súlyosabban büntetendő, ha a szexuális kényszerítést 14. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

A megfelelő értelmezéssel a (2) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott minősített eset akkor valósul meg, ha a passzív alany 14 és 18 év közötti, míg a (3) bekezdés szerinti minősített esetben a passzív alany 12 és 14 év közötti. A 12. év alatti passzív alany esetén ugyanis a Btk. 197.§ (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak megállapítására kerül sor. Ez utóbbi bűncselekmény elkövetéséhez nem szükséges kényszerítő magatartás sem. Elegendő szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése a passzív alannyal. Figyelemmel a Btk. 197.§ (1) bekezdés b) pontjában írtakra, a szexuális kényszerítés passzív alanya védekezésre és akaratnyilvánításra képes állapotú kell, hogy legyen.

Visszatérve az elkövetési magatartásra, azon belül a kényszerítésre, azzal a Btk. 19.§ (1) bekezdése részleteiben nem foglalkozik, azaz a kényszerítés fogalmával nem találkozunk a Btk.-ban, azt logikai úton, illetve a fenyegetés Btk. 459.§ (1) bekezdés 7. pontjában írt fogalmából határozhatjuk meg. A Btk. 197.§ (1) bekezdés a) pont törvényi tényállásából adódóan az erőszak kiesik, marad a fenyegetés, amely azonban nem irányulhat közvetlenül az élet vagy a testi épség ellen. A fenyegetés e bűncselekménynél hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas félelem keltésére.

A Btk. 459.§ (1) bekezdés 27. pontja szexuális cselekménynek tekinti a közösülést és ezenkívül minden súlyosan szeméremsértő cselekményt, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul. Emlékeztetőül a régi Btk.-ban a fajtalanság fogalma: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, vagy kielégítésére szolgál. Részben tehát a fajtalanság tartalmát vette át a szexuális cselekmény fogalma, azt némileg kiegészítve, kissé eltérően meghatározva, illetőleg tartalmilag kiegészült a közösüléssel. A nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas súlyosan szeméremsértő cselekmény a fogalom objektív ismérvének tekinthető, míg az irányultság,a célzat annak szubjektív eleme.
A mostani szabályozás tágabb meghatározást ad a szeméremsértő cselekmény jellegére. Elegendő, ha az alkalmas a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére, nem szükséges az irányultság, a célzat is. Többlet tehát az alkalmasság és a fenntartásra alkalmasság. Az alkalmasságra példaként említhető az az eset, amikor a zárkatárs megalázási célzattal orális szexre kényszeríti a másik fogvatartottat.

A közösülés fogalmára sem ad meghatározást a Btk. Az továbbra is a különnemű személyek közötti szexuális cselekményként értelmezhető élettani fogalom. Az 1978. évi IV. tv. alkalmazásánál az erőszakos közösülés befejezett alakzatának megállapítására került sor abban az esetben is, ha a hüvelyi, biológiai értelemben vett közösülés nem következett be, csak a külső nemi szervek érintkeztek. A közösülés és a fajtalanság egy fogalomba olvasztására tekintettel immár nincs ok a biológiai és a jogi értelemben vett közösülés megkülönböztetésére, hiszen ha hüvelyi közösülés nem is következik be, a külső nem szervek érintkezése is súlyosan szeméremsértő cselekményként értékelendő és azonos a minősítés, a fenyegetettség is. A XIX. Fejezethez tartozó bűncselekmények közül egyedül a Btk.199.§ (2) bekezdésének megfelelő vérfertőzés vétsége követhető el csak közösüléssel, amely itt szerintem hüvelyi közösülést jelent. Ezt támasztja alá a törvény indokolása, amely szerint a bűncselekmény nem csak a nemi erkölcsöt védi, hanem benne van a szabályozásban a leszármazás genetikai védelme is.

A súlyosan szeméremsértő cselekmény megállapításakor már sokkal több nehézség adódhat.

Mi tekinthető szeméremsértőnek és ebből mely magatartás minősül súlyosan szeméremsértőnek. Ennek tartalmát a bírói gyakorlat határozza meg. Gyakran találkozunk olyan vádirati tényállással, amely azt tartalmazza, hogy az elkövető hosszú éveken keresztül tanúsít olyan magatartást, amely többféle szexuális tartalmú, töltetű tevékenységet is magában foglal, amelyhez képest nem feltétlenül mind alkalmas a súlyosan szeméremsértő jelleg megállapítására. Példaként említhető, a vádiratokban gyakran előforduló magatartások: a férfi terhelt az alvó sértett mellett önkielégítést végez, a lánygyermeket meglesi fürdés közben vagy csókolgatja az arcát, rendszeresen simogatja a testét ruházaton keresztül.
Nem egyedi eset az sem, hogy az ítélet – gyakran a váddal egyezően – megállapítja a különböző jellegű és súlyú szexuális cselekmények elkövetését és a bizonyítékok értékelése után ad egyfajta minősítést, anélkül, hogy részleteiben állást foglalna abban a tekintetben, hogy az egyes szexuális tartalmú cselekményeket miként értékelte. Pedig ez elkerülhetetlen lenne, hiszen vagy a bűnösséget, vagy a minősítést /pl. folytatólagos elkövetés megállapítását/, vagy a büntetéskiszabást mindenképp érinti az állásfoglalás.
Saját ítélkezési gyakorlatomból hozom fel példának, amikor egy ún. szatír cselekményeit kellett minősítenünk másodfokon. A férfi elkövető többségében 12 éven aluli passzív alanyok sérelmére követett el különböző szexuális indíttatású cselekményeket. Alig fordult elő olyan eset, amikor a sértett felsőruházata alá nyúlva fogta volna meg az elkövető a sértett mellét vagy nemi szervét. Több esetben erre irányuló szándék sem volt kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható. Többnyire felsőruházaton keresztül, igen rövid időre érintette meg a sértettek mellét vagy nemi szervét. Az elkövető cselekménye a nemi vágyának a felkeltésére irányult, de aligha volt súlyosan szeméremsértő cselekmény. Itt szeretném megjegyezni, hogy a közzétett eseti döntések igen fukarul bánnak a jogalkalmazókkal, alig akad számukra az elhatárolást megkönnyítő iránymutatás. A kevés példából álljon itt egy-kettő:

Nem tekinthető súlyosan szeméremsértő cselekménynek a 12. életévét be nem töltött személy – annak beleegyezésével – történő megcsókolása még akkor sem, ha az szexuális indíttatású /BH 2007/108., EBH 2012.B.27./ Hasonló értékelés alá kerül a sértett nő átkarolása és mellének megfogása /BJD 1248., BH 1984/46./

Ez bizony iránymutatásnak akkor is kevés, ha a konkrét eset megítélését a mindenkor uralkodó társadalmi közfelfogás, az uralkodó erkölcsi szabályok, szokások határozzák meg.

Arra jelen írás elkészítésekor magam sem vállalkozom minden igényt kielégítő precíz és kimerítő elhatárolásokra, de azért igyekszem a véleményemmel felhívni a kérdés fontosságára a figyelmet és némi segítséget nyújtani.
Természetesen a konkrét cselekményt mindig esetenként kell elbírálni, de azért valamiféle zsinórmérték is meghatározható.
Ugyan az 1978. évi IV. tv.-hez köthető a BH 1993/341. jogeset, a súlyosan szeméremsértő cselekmény megítélésénél mégis irányadó lehet. Eszerint a fajtalanság csak a passzív alany testének közvetlen fizikai érintésével valósul meg. A jogeset szerint az elkövető az alvó sértett előtt végzett önkielégítést, ami szeméremsértés vétségének minősült helyesen. A BH a fizikai érintés fogalmát nem részletezte.
Álláspontom szerint zsinórmértéknek tekinthető, hogy nem értékelhető súlyosan szeméremsértőnek a sértett testének felsőruházaton keresztül történő rövid idejű megérintése, megfogása. Ez egyaránt vonatkozik a mellre, a fenékre vagy a nemi szervre. Ezzel egyező volt a Győri Ítélőtábla álláspontja /GYÍT-H-BJ-2015-62. bírósági határozat/, amely szerint a sértett fenekének, mellének ruhán keresztül történő, több alkalommal való megérintése a szeméremsértés bűncselekményét valósítja meg. De súlyosan szeméremsértő ugyanezen testtájak alsó ruházatba benyúlva, vagy lemeztelenítést követően történő megfogása, simogatása stb., a közvetlen fizikai érintés. Nehezebb megítélés alá esik az az eset, amikor az elkövető a passzív alany testével ugyan közvetlenül nem érintkezik, de a sértett felsőruházatába vagy alá nyúlva, az alsó ruházatán keresztül érinti meg a fent említett testrészeket. Ebben az esetben én megállapíthatónak látom szintén a súlyosan szeméremsértő cselekményt és majd a büntetéskiszabás során nyerhet értékelést a bűncselekmény megvalósulásának enyhébb formája.

Fontos, hogy ne elégedjünk meg az általános megfogalmazásokkal, törekedjünk minél részletesebb, pontosabb vallomások és tényállások rögzítésére. Nem elegendő annak elfogadása, hogy az elkövető a sértettet piszkálta, molesztálta, fogdosta. Gyakran használt kifejezések ezek a köznyelvben és tudjuk, hogy szexuális tartalom van, lehet mögötte, de terhelő ítéleti tényállás megállapítására nem alkalmas kifejezések.

Mindezek után visszatérve a szexuális kényszerítésre, azt másként kifejezve nemi zsarolásnak nevezhetnénk. Eklatáns példája, amikor a munkáltató elbocsátással fenyegeti meg a munkavállalót arra az esetre, ha nem teljesíti a szexuális cselekményre, vagy annak eltűrésére irányuló kérését. Jelentős ítélkezési gyakorlatról nincs tudomásom, de ettől még a látencia magas lehet. Jellegüknél fogva még kevésbé derülnek ki ezek az esetek, mint a súlyosabbnak tekintett szexuális erőszak körébe tartozó elkövetések.

A következő bűncselekmény, amiről szó lesz, a szexuális erőszak, amit a Btk. 197.§ szabályoz. A Btk. 197.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti alapeset lényegében a „szexuális kényszerítés minősített eseteként” értékelhető, hiszen a törvényi tényállás szövege is kifejezetten erre utal.

Az (1) bekezdés a) pont szerinti szexuális erőszakot követ el az, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el. Ennek elemzésénél a Btk. 459.§ (1) bekezdés 4. pontja szolgál segítségül, amelynek megfelelő értelmezésével az erőszakos magatartás a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás. Az erőszak lehet vis absoluta (akaratot bénító) vagy vis compulsiva ( akaratot hajlító ), nem kell feltétlenül eleve leküzdhetetlennek lennie, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére kell alkalmasnak lennie /BJD 5153., BH 1974/302., 1975/448., BH 2013/295./ és közvetlenül a szexuális cselekmény végrehajtására kell irányulnia /BH 2010/116./. Adott esetben kisebb mértékű erőszak is tényállásszerű lehet, ezért gondosan vizsgálni kell a tettes és a passzív alany testi adottságait, kapcsolatukat, az elkövetés helyszínét és időpontját, a segítségkérés lehetőségét, a védekezés kilátásait vagy kilátástalanságát. Ezek közül a releváns körülmények közül gyakran nem egy hiányzik mind a vádból, mind az ítéleti tényállásból, márpedig csak azokra a tényekre lehet hivatkozni a jogi indokolásban, amely tényeket az ítélet is tartalmazza.
Saját gyakorlatomból /harmadfokú tanácsban jártam el/ említek egy példát arra, hogy mennyire fontos a részletes, precíz tényállás, amelyből a releváns körülményekre levonhatjuk a megfelelő következtetéseket.
Az elsőfokú bíróság a terheltet erőszakos közösülés bűntette /1978. évi IV.tv. 197.§ (1) bekezdés/ miatt börtönbüntetésre ítélte. A másodfokú eljárásban a vádlotti és védői, felmentést célzó fellebbezések eredményre vezettek. A másodfokú felmentő ítélet elleni ügyészi fellebbezés miatt harmadfokú eljárásra került sor. Az ítélőtábla a másodfokú ítéletet helybenhagyta.
A tényállás lényege szerint az egyaránt gimnáziumi tanuló terhelt és sértett korábbról ismerték egymást és a zenés szórakozóhelyen tartózkodtak mindketten, enyhén alkoholos befolyásoltság állapotában. Beszélgettek egymással, ennek során a terhelt szexuálisan közeledni kezdett a sértetthez, majd a novemberi éjszakán a hajnali órákban közös megegyezéssel kimentek a discoból a szabadba a közeli épület melletti fás, bokros területre. Ott egy beugrónál a terhelt váratlanul a falnak lökte a sértettet, a sértett szóbeli tiltakozása /„mit szólnak majd a barátok?”/ ellenére a sértett nadrágja övét kicsatolta, a sértett nadrágját az alsóneművel együtt lerántotta, majd a terhelt elővette a nemi szervét és a sértett szóbeli tiltakozása ellenére néhány másodpercre minimális mélységben behatolt a sértett nemi szervébe. A terhelt további próbálkozásai nem jártak sikerrel, ezért eltávozott a helyszínről, otthagyva a sértettet. A sértett akaratnyilvánítási képessége mindvégig fennállt, fizikai ellenállást nem fejtett ki. Az esetkor a terhelt 165 cm magas és 50 kg súlyú, míg a sértett 170 cm magas és 58 kg súlyú volt.
A tényállás jól tartalmazta azokat a releváns tényeket, tényezőket, amelyekből megfelelő jogi következtetéseket lehet levonni. Volt erőszak, sértetti tiltakozás, közösülés és feljelentés. Gondolhatnánk, mi kell még az erőszakos közösüléshez. Helyesen az előzményekre is kitért a bíróság és leírta a terhelt és a sértett testalkatát is, amely szintén jelentőséggel bírt. Ilyen alkati viszonyok mellett egyrészt nehezebb volt a sértett megfélemlítése, másrészt az álló helyzetben történő közösülés végrehajtása is nehézségbe ütközött és nem is valósult meg a terhelt szándéka szerint. Az előzmények szerepe is jelentős. A sértett ismerte a terheltet, a terhelt szexuális közeledését csak ímmel-ámmal utasította el, sőt, az éjszakai órákban kettesben távozott a terhelttel egy félreeső helyre. Mindebből megfelelő következtetést lehetett levonni a sértett komoly ellenállásának hiányára.
A sértetti szóbeli tiltakozás komolyságát az előzményi tényekkel együtt kell vizsgálat tárgyává tenni. Ráadásul a bírói gyakorlat szerint nem értékelhető ellenállásnak a közösülés mozdulatlan tűrése, a sértett részéről annak puszta verbális elutasítása /BH 2010/116./. Az erőszak, a sértett falhoz lökése is vizsgálat tárgyává tehető volt, hogy az mennyiben volt közvetlenül a közösülés érdekében kifejtett és alkalmas volt-e a sértett komoly ellenállásának – ha volt egyáltalán ilyen – leküzdésére. Megállapítható volt, hogy az erőszak nem volt közvetlen és mindvégig hiányzott a sértett komoly ellenállása is. A tényállásból a segítségkérés lehetőségének vizsgálatára is sor kerülhetett. A sértett számára nem volt reménytelen a segítségkérés, hiszen a közeli szórakozóhelyen sokan tartózkodtak, köztük a barátai is. Mindezek mellett az erőszak, a sértetti tiltakozás, a közösülés és a feljelentés ellenére felmentéssel végződött az ügy.

A 197.§ (1) bekezdés b) pontja szerint ugyancsak szexuális erőszakot követ el az, aki más védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. Fontos megjegyezni, hogy a védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot in concreto áll fenn és nem az erőszak eredménye, ellenkező esetben az (1) bekezdés a) pontja szerinti elkövetésről beszélhetünk. Lényeges még, hogy a védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot nem azonos a beszámítási képességgel, tehát nem csupán elmeszakértői kérdésről van szó.

Súlyosabban büntetendő cselekmény, de még mindig alapesetként értékelendő a (2) bekezdés szerinti elkövetési magatartás, amely szerint szexuális erőszakot követ el az is, aki 12. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy végeztet.

A (3) bekezdésben már egy minősített esetet találunk. Eszerint, ha az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott bűncselekményt 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, azaz a passzív alany 12 és 18 év közötti, vagy az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt hozzátartozója, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetőleg egyéb módon hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, avagy a bűncselekményt azonos alkalommal egymás tevékenységéről tudva többen követik el, akkor a szexuális erőszak minősített esetéről beszélünk. A passzív alany miért nem lehet 12. életévét be nem töltött személy a (3) bekezdés vonatkozásában? Mert akkor a bűncselekmény már a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülne súlyosabban.

A Btk. 197.§ (4) bekezdése szerint a szexuális erőszak még súlyosabban minősülő eseteit tartalmazza. A többszörös és kétértelmű hivatkozások miatt ez a bekezdés nehezen értelmezhető, nem felel meg a normavilágosság követelményének. Nem véletlen, hogy két ellentétes álláspont tükröződik az ítélkezési gyakorlatban, ami jogegységi eljárást eredményez várhatóan.

Az egyik álláspont szerint a Btk. 197.§ (2) bekezdése a szexuális erőszak egyik alapesete, amelynek nincs minősített esete, a Btk. 197.§ (4) bekezdés a) pontja sem értékelhető ekként, a (4) bekezdés a) pont szerint minősülő bűncselekmények csak erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel vagy más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával követhetők el /Szegedi Ítélőtábla Bf.III.733/2015/5., Bf.III.851/2015/11., Bpkf.I.27/2016/2. számú határozat/.

A másik nézet szerint a Btk. 197.§ (4) bekezdés a) pontja a (2) bekezdés minősített esete, amely tényleges erőszak nélkül is megvalósul, ha azt erőszak vagy fenyegetés nélkül az elkövető a hozzátartozója, nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el /Kúria Bfv.I.1537/2014/4. számú ítélet/.

A fenti dilemma jogegységi döntéssel eldőlni látszik, azonban a jogalkotói szándék ettől még nehezen kifürkészhető.

Kíséreljük meg a (4) bekezdés hivatkozásait kibontani és ekként leírni a törvényi tényállást. Ez elvileg egyszerű megoldása a jogértelmezésnek.

A (4) bekezdés a) pont 1. fordulata szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel 12. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

A (4) bekezdés a) pont 2. fordulata egy másik alternatívát tartalmaz. De mindjárt az elején gondolkodóba ejt a (3) bekezdésre, illetve annak b) és c) pontjára történő hivatkozás. A (3) bekezdés ugyanis visszautal az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre, amely egyaránt magában foglalja az (1) bekezdés a) és b) pontját. De akkor vajon miért volt szükség a (4) bekezdés a) pont 1. fordulatában kizárólag az (1) bekezdés a) pontjára hivatkozni? Ez a bizonytalanság áthatja a (4) bekezdés b) pontjában szabályozott minősített esetet is. A (4) bekezdésben foglalt törvényi tényállás megvalósulásához minden esetben kell-e az erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés a szexuális kényszerítéshez avagy más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának a felhasználása a szexuális cselekményhez? A kérdés megválaszolása eldönthető egy igennel vagy nemmel, de ahhoz szükséges lenne ismerni a jogalkotói szándékot is. A törvény indokolása nem ad eligazítást. Nézzük, eddig milyen válaszok születtek még, a már fentiekben jelzett ítélőtáblai és kúriai határozatokon kívül.

Az ún. kapcsos kommentár[1] a Btk.197.§ (4) bekezdését mindössze annyiban érinti, hogy az a (2) bekezdés szerinti szexuális erőszak minősített esete a 12. év alatti személlyel szemben erőszakkal, vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve vagy kapcsolati viszony esetén, avagy többek által elkövetve.

Ez tehát az egyik értékelése a (4) bekezdésnek, helyesebben a (4) bekezdés a) pontjának. Amint arról korábban szó volt, az ettől éltérő ítélkezési gyakorlat álláspontja szerint a (4) bekezdés a) pontja valamennyi elkövetési magatartása magában foglalja az erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést. És akkor még nem esett szó a (4) bekezdés b) pontjáról, amelynek értelmezése hasonlóan aggályos.

A Győri Ítélőtábla a fentebb hivatkozott határozatában (GYÍT-H-BJ-2015-62.) a vádlott cselekményét a Btk.197.§ (1) bekezdés (b) pontja, (3) bekezdés a), b) pontjai és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősítette szexuális erőszak bűntettének. A passzív alany 12 éven aluli hozzátartozó volt. A már korábban kifejtettek szerint a (3) bekezdés a) pontja szerinti passzív alany csak 12 és 18 év közötti személy lehet.

Mindenképpen szükségesnek vélek egy követhetőbb törvényi szabályozást. A jogegységi eljárás ellenére erre szeretném felhívni a figyelmet.
A jelenlegi problémás szabályozás ellenére is a törvényt alkalmazni kell. Álláspontom szerint a Btk.197.§ (4) bekezdés a) és b) pontja az (1)-(3) bekezdés minősített esete. A (4) bekezdés a) pontját az követi el, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, avagy a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának szexuális cselekményre felhasználásával követi el úgy, hogy a passzív alany a 12. életévét nem töltötte be és a passzív alany az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll. Az utóbbi felsorolás (hozzátartozója, vagy nevelése...stb.) hiányában akkor is megállapítható ez a minősített eset, ha azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el azt.
A (4) bekezdés b) pont abban különbözik az a) ponttól, hogy a sértett 18 éven aluli. Egyébként ugyanúgy követhető el a bűncselekmény. Akkor miért volt szükség a) és b) pontra? Talán egy másik álláspont szerint van értelme a megkülönböztetésnek, az én értelmezésemben nincs.

A Btk. 198.§-a a szexuális visszaélést szabályozza. Ez a bűncselekmény ilyen megnevezéssel nem létezett korábban, a megrontáshoz hasonló a törvényi tényállás. Valamennyi elkövetési magatartásra igaz, hogy feltételezi a sértetti beleegyezést, a tettes legalább 18 éves és társtettesség nem állapítható meg.

Az (1) bekezdés egy alapesetet tartalmaz. Eszerint az a 18. életévét betöltött személy, aki 14. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntettet követ el. Értelemszerűen ebben az esetben a passzív alany 12 és 14 év közötti, a 12. életévét betöltötte, de a 14 életévét még nem. Ha ennél fiatalabb lenne, akkor a Btk. 197.§ (2) bekezdését valósítaná meg az elkövető cselekménye, ami a szexuális erőszak egyik alapesete.

Ehhez – mármint az (1) bekezdéshez – képest a (2) bekezdés egy sui generis előkészületi cselekmény, ahol a passzív alany 14 év alatti, sőt 12 év alatti is lehet ebben az esetben, hiszen a szexuális erőszak törvényi tényállása ilyen előkészületszerű magatartást nem tartalmaz.
A (3) bekezdés egy minősített eset, amely szerint a sértett az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetőleg az elkövető a szexuális visszaélést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el.

A (4) bekezdés érdekes módon egy újabb alapesetet tartalmaz. Eszerint a 18. életévét betöltött személy, aki 14. életévét betöltött, de 18. életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi, vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, szintén elköveti a szexuális visszaélést. Tipikus esete, amikor az edző, a tanár, vagy a munkáltató a sportolója, a diákja, vagy az alkalmazottja vonatkozásában fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el a bűncselekményt, azaz vele szexuális cselekményt végez. Az elkövetés kényszerítéssel nem követhető el, mert akkor az szexuális kényszerítésnek minősülne. Ha pl. a középiskolás diáklány a tanárával szexuális cselekményt végez, ez önmagában a tanár vonatkozásában nem tekinthető bűncselekménynek, hiányzik a tanár részéről a visszaélés. Ha azonban a tanár előtte megfenyegeti a diáklányt, aki ennek hatására „enged” a tanárának, a fenyegetés jellegétől függően lehet a cselekmény szexuális kényszerítés vagy szexuális erőszak. Ha fenyegetés nélkül, de a hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve „közelít” a tanár a diákjához és így történik meg köztük a szexuális cselekmény, akkor valósul meg a szexuális visszaélés. Példaként azt említeném, ha a tanár a jobb jegyet csak arra az esetre hajlandó a diákjának megadni, ha a diák hajlandó vele szexuális cselekményt végezni.
A büntetőjog eszközével történő üldözés indokát értem, de mint jogalkalmazó úgy gondolom, hogy nagyon „vékony jégen járunk”, amikor a szexuális visszaélés 198.§ (4) bekezdése szerinti alapesete elkövetéséről kell majd döntenünk. Komoly bizonyítási nehézségek várhatók. Egyelőre eseti döntésekről nincs információm.

Végül egy lényeges minősítési kérdésről szeretnék említést tenni, amelyben szerintem helytelen bírói gyakorlat (BH 1983/1.) alakult ki a régi Btk., illetve várhatóan ugyanígy az új Btk. szerinti bűncselekmények esetében is.
A bíróságok abban az esetben, ha az elkövető és a passzív alany között a nemi kapcsolat a passzív alany 12. életéve betöltése előtt kezdődött, majd a 12. életév után folytatódott, az erőszakos közösülés, vagy a szemérem elleni erőszak, illetőleg a megrontás, avagy a folytatólagosan elkövetett ilyen bűncselekmények között halmazatot állapítottak /állapítanak/ meg. Nyilvánvalóan ugyanez várható a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés viszonylatában is. Az elkövetésben mindössze egy releváns körülmény változik, a sértett életkora. Aligha kétséges, hogy lényegesen súlyosabban büntetendő a szexuális erőszak (a Btk.197.§ (2) bekezdésében öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel), a többen a kevesebb benne van (argumentum a maiori ad minus elve), a megrontás, illetve a szexuális visszaélés önálló értékelésére nem kerülhetne sor, jelentősége csak a büntetéskiszabásnál lehetne.

[1] Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadás, 2013., szerkesztő: Dr.Kónya István, 700. oldal második bekezdése

dr.Benedek Tibor