A Btk. 314. § által szabályozott terrorcselekmény kétségtelenül a legveszélyesebb bűncselekmények egyike. Nem csak azáltal értékelődik fel a társadalomra veszélyessége, hogy a hétköznapi lét szerves részévé vált a terrorizmus megnyilvánulásairól történő napi szintű híradás, de a legveszélyesebb bűncselekmények körébe emeli az is, hogy vagylagosan életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény.

A terrorizmus, amely ellen hivatott védelmet nyújtani a Btk., tipikusan XX. századi, főként nyugat-európai, közel-keleti és latin-amerikai jelenségként jellemezhető. Általában politikai, ideológiai, vagy vallási indíttatású az elkövetés, amelynek szerves része az erőszak alkalmazása, vagy az azzal való fenyegetés. Hatást kíván gyakorolni az államra, nemzetközi szervezetre, változást kíván elérni a társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedésben, céljai eléréséhez közvetve használja a lakosság megfélemlítését. Az ilyen jellegű cselekmények – melyeket Magyarország lakói ezidáig jobbára csak a híradásokból tapasztalhattak meg – pusztító, emberi tragédiák tömegét okozó hatása már szinte világszerte háborús viszonyokat teremt, ami nem véletlenül hozta létre a terrorizmus visszaszorítását célzó nemzetközi összefogást.

Ennek következményeként értékelhető az 1978. évi IV. tv. (régi Btk.) 261.§ - 2003. évi II. tv. által beiktatott – új tartalma és a 2012. évi C. tv. (új Btk., továbbiakban csak: Btk.) 314.§ (1) - (4) bekezdései, 315. § - 316. § léte is. A 2003. március 1-jei hatályú (régi) Btk. módosítás célja az volt, hogy megfeleljen az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó jogi aktusaiban foglalt elvárásoknak. A terrorcselekmény újra szabályozása kapcsán kiemelt jelentőséggel bírt az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-án elfogadott, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározata (2002/475/IB tanácsi kerethatározat). A kerethatározat konkrét előzménye az Amerikai Egyesült Államokat ért, emlékezetes 2001. szeptember 11-i terrortámadások voltak. A kerethatározatban a tagállamok kötelezettséget vállalnak, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a kerethatározatban felsorolt, a nemzetközi jogban bűncselekményként meghatározott azon szándékos cselekmények terrorista bűncselekményekké nyilvánítására, amelyek az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsíthatnak, ha azokat azzal a céllal követik el, hogy a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy állami szervet vagy nemzetközi szervezetet jogellenesen arra kényszerítsenek, hogy valamely intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, vagy egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi rendjét súlyosan megzavarják vagy lerombolják. További fontos elvárásként fogalmazódik meg a kerethatározatban, hogy a tagállamok az említett bűncselekményeket hatásos, arányos visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal fenyegessék. A bűncselekmény alapvetően a terrorista elkövetőkre, terrorista szervezetekre (lásd: Btk. 314.§ (2) bekezdés b) pont: terrorista csoportot szervez) született meg, került be a Btk.-ba.

A kerethatározat léte, tartalma, célja fontos lehet számunkra a hatályos rendelkezések, különös tekintettel a Btk. 314.§ (1) - (2) bekezdései értelmezésénél, amellyel ebben az írásban kívánok foglalkozni. A kerethatározat megszületésének körülményei, előzménye, célja kihat a belső szabályozás értelmezésére is.

A bűncselekmény jogi tárgya a 314. § (1) bekezdése szövegezéséből
( Aki abból a célból, hogy
a) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,
b) a lakosságot megfélemlítse,
c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetve a nemzetközi szervezet működését megzavarja,
a (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el … )
levonhatóan az állami szervek, más államok, nemzetközi szervezetek kényszermentes cselekvőségéhez, zavartalan működéséhez, a lakosság félelemmentes életviteléhez fűződő érdek.
A (2) bekezdés
(Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az a) pontban meghatározott célból
a) jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és azok sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy nemzetközi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé, vagy
b) terrorista csoportot szervez.)
elkövetési célként visszautal az (1) bekezdés a) pontjára, azaz a jogi tárgy részben azonos.

A bűncselekmény elkövetési tárgyai elsődlegesen a kényszerített állami szerv, Magyarországon kívüli más állam, nemzetközi szervezet, a lakosság, másodlagosan azok a dolgok, amelyek ellen a terrorcselekmény célzatával megvalósított, a (4) bekezdésben felsorolt bűncselekmények irányulnak. Ezek pl. lehetnek személyek, ezen belül hivatalos, közfeladatot ellátó vagy nemzetközileg védett személyek, közlekedési eszközök, középületek, közérdekű üzemek stb., illetve a (2) bekezdés kapcsán a jelentős anyagi javak, amely nem azonos a Btk. 459.§ (6) bekezdésben foglalt elkövetési értékkel, attól teljesen független fogalom. Ha az elkövető hatalmába kerített, más tulajdonát képező anyagi javak gazdasági, társadalmi jelentősége nem éri el azt a szintet, hogy a követelés alkalmas legyen a terrorista cél eléréséhez, akkor a cselekmény nem tényállásszerű. Az anyagi javak jelentőségének megítélése a bírói gyakorlatra vár.

A terrorcselekmény megvalósulási formáit a (4) bekezdésben részletezett mögöttes bűncselekmények ( eszközcselekmények), így pl. emberölés, testi sértés, emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, közérdekű üzem megzavarása jelentik, amelyek azáltal veszítik el önálló értékelésüket, hogy az elkövető terrorcselekmény célzatával követi azokat el. Másként fogalmazva, a (4) bekezdésben felsorolt mögöttes bűncselekményeket a törvényhely (1) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt célzatok valamelyikével kell elkövetni e bűncselekmény megvalósulásához. Természetesen elsődlegesen az eszközcselekmény elkövetésének megállapítására kerül sor, hiszen anélkül az (1) bekezdésben szabályozott terrorcselekmény sem valósulhat meg.

A (2) bekezdés a) és b) pontjában írt elkövetés és az (1) bekezdésben írt célzat is a cél – eszköz viszonyban áll egymással, összetett bűncselekményről (delictum compositum) van szó. Azért némi átfedést látok a (2) bekezdés a) pont és az (1) bekezdés a) pont szövegében. Ehhez képest az (1) bekezdés a) pontjának markánsabban kellene kifejeznie a terrorista célzatot.

Az állami szerv, más állam, nemzetközi szervezet kényszerítése /(1) bekezdés a) pont/ nyitott törvényi tényállás, azaz az elkövetőnek bármilyen kényszerítésre alkalmas és valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére alkalmas módon kifejtett, a (4) bekezdésbe illő magatartása tényállásszerű.

Itt kívánom megjegyezni, hogy a vádban, vagy az ítéletben a történeti tényállásnak tartalmaznia kell – a terrorcselekmény megállapíthatóságához – a mögöttes bűncselekmény alapjául szolgáló tényeket, ezen túlmenően a tényállás részévé kell válnia a többlet cél alapjául szolgáló tényeknek is.

A terrorcselekmény elkövetőjének a magatartása támadó jellegű, az elkövető a törvényben írt passzív alanyt a saját akaratát kiszolgáló eszközzé kívánja tenni akként, hogy annak más választása sem legyen, mint a terhelti akarat feltétlen teljesítése (Kúria Bfv.III.1.069/2015/10. szám).

Adott esetben a mögöttes bűncselekmény és a terrorcselekmény elhatárolása komoly nehézséget okozhat, különösen a 314.§ (1) bekezdés a) pontjában írt esetben.

Nézzük először is, hogy kiknek a kényszerítése eredményezheti a terrorcselekmény megvalósítását.

„ Állami szervnek minősülnek a bírói gyakorlat alapján az Alaptörvényben felsorolt intézmények, a jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatokat ellátó szervek, az állami gazdasági és költségvetési szervek, az állam által alapított alapítványok. Ebbe a körbe tartoznak a külföldi államok ilyen szervei is.”1

Önmagában a mögöttes bűncselekmény, pl. a hivatalos személy elleni erőszak, vagy a hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette is tartalmazhat kényszerítő elemeket, mégsem válik feltétlenül terrorcselekménnyé. Gondoljunk pl. arra, hogy a sportrendezvényen résztvevő elkövetők a rend fenntartására kivezényelt rendőrökkel szemben a küzdőtérre bejutás érdekében alkalmaznak erőszakot és ezt ki is fejezik, azaz a jelen lévő rendőröket előzetesen felszólítják a szurkolók, hogy engedjék be őket a küzdőtérre. Vajon terrorcselekménynek minősítenénk-e a magatartásukat. Minden bizonnyal nem. Nem tartanánk őket terroristáknak, terrorcselekmény elkövetőinek, mert ugyan elkövették a hivatalos személy elleni erőszakot, de hiányzott az ún. általános terrorista célzat.
Adott példára vonatkoztatva, a célzatnak túl kell mutatnia az egyes hivatalos személyen, magának a rendőrségnek, mint állami szervnek a szerepét kell, hogy érintse, alkalmasnak kell lennie arra, hogy a rendőrség feladatának betöltését hátrányosan befolyásolja. A cselekménynek a passzív alany sérelmét meghaladóan a közbiztonság ellen, annak megingatására kell irányulnia (Kúria Bfv.II.1.269/2016/7.számú határozat), ennek hiányában nem kerülhet sor terrorcselekmény megállapítására.

A terrorcselekmény jelentős tárgyi súlyú eszközcselekménye pl. az emberrablás, annak minősített eseteivel együtt. Az egyik minősített eset a hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel való elkövetés. Aligha kétséges, hogy erőszakot, fenyegetést, hivatalos személy ellen irányulót is tartalmaz az elkövetés. Mitől válhat terrorcselekménnyé az emberrablás? A követelés jellegétől, ha a követelés pl. állami szervhez intézett, annak kényszerítésére irányul.

A hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés sem válik feltétlenül terrorcselekménnyé, bár a társadalomra veszélyessége hasonlatos, ha az irányadó büntetési tételekből indulunk ki. Kell egy többlet cél, pl. az elkövető szempontjából egy más állam kényszerítése arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

A cselekmény minősítésénél tehát szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a terrorcselekmény közbiztonság elleni bűncselekmény. Megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a cselekmény nem csak személy, személyek vagy azok vagyona ellen irányul, illetőleg más, közbiztonság ellen irányuló bűncselekményekhez képest többlet célt is tartalmaz, azaz másként fogalmazva a mögöttes bűncselekmények megvalósítása csak eszköz, a fő cél az állami szerv, más állam vagy nemzetközi szervezet valamire való kényszerítése, más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjének megváltoztatása vagy megzavarása, illetve nemzetközi szervezet működésének a megzavarása vagy a lakosság megfélemlítése. Ennek a többlet célnak a történeti tényállásból egyértelműen ki kell tűnnie ahhoz, hogy a terrorcselekmény az elkövető terhére felróható legyen. A
¹közbiztonság ellen irányultságra, az ún. terrorista cél meglétére való következtetés minden esetben gondos bírói mérlegelést igénylő tevékenység. Lehetnek olyan atipikus esetek, amikor a konkrét cselekmény egyáltalán nem sérti a jogtárgyat, illetve a jogtárgy sérelme vagy annak veszélyeztetettsége egyáltalán nem következik be. Ilyenkor társadalomra veszélyesség hiányában felmentésnek van helye. Az ún. terrorista cél megállapíthatóságához világos, félreérthetetlen szabályozásra van szükség. A Btk. 314.§ (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott célzat túl általános, nem fogalmazódik meg benne elég markánsan a 2002/475/IB kerethatározatban kijelölt feladat.

A terrorcselekmény miatti büntetéskiszabás sajátossága, hogy az eszközcselekmény ugyan nem jelenik meg a minősítésben, azonban mégis nagy jelentőséggel bír a joghátrány megválasztásánál. A cselekmény társadalomra veszélyességének megítélésénél szerepet játszik természetesen pl. az is, hogy az elkövető mire kényszeríti az állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet, de a mögöttes bűncselekmény tárgyi súlya talán ennél is meghatározóbb. Minél nagyobb a társadalomra való veszélyessége a mögöttes bűncselekménynek, azzal arányos súlyú joghátrányt kell alkalmaznia a bíróságnak a közbiztonság, a társadalom védelme érdekében.
A (2) bekezdés a) pont esetében a kényszerítés tartalmán túl az elkövető hatalmába kerített anyagi javak jellege, mértéke mindenképpen kihat a büntetésre.
A (2) bekezdés b) pontjának elkövetésénél a Btk. 319.§ által meghatározott terrorista csoport (a fogalom nagyon hasonlít a bűnszervezet fogalmára) szervezésében betöltött szerepnek, a szervezettség fokának, a szervezet céljának kiemelkedő jelentősége lehet a büntetéskiszabásnál.