Tisztelt Szerkesztőség ! A HVG 2009. évi 20. számában megjelent „Vidám nótáriusok” című cikk azzal a törvényjavaslattal foglalkozik, amely a fizetési meghagyások /fmh/ tervezett elektronikus ügyintézését hivatott bevezetni, összekapcsolva ezt az - eddig bírósági hatáskörbe tartozó - eljárás közjegyzőkhöz történő áttelepítésével.

A cikkben a törvényelőkészítő tárca illetékese a javaslat pozitívumaként emelte ki, hogy a módosítás az ügyfél számára az eljárás gyorsítását, a bíróságok számára a leterheltségük csökkenését fogja eredményezni, amelynek a bíróságok zöme azért is örül, mert az ezzel foglalkozók a jövőben az érdemi perekre koncentrálhatnak. Végezetül megemlítette a közjegyzők biztos piachoz jutását is - konklúzió: „mindenki jól járna”. Ez a megközelítés leegyszerűsíti a fizetési meghagyásos eljárás körül fellángolt vitákat, és a – egyébként előremutató elemeket tartalmazó – törvényjavaslat nem számol a módosítás több, nem feltétlenül pozitív következményével. Látni kell, hogy az előterjesztő által kiemelt kedvező hatások a fmh elektronikus ügyintézéséhez kapcsolódnak és nem ahhoz a körülményhez, hogy ezek intézésére a bíróság, vagy adott esetben a közjegyző jogosult. Az eljárás hatékonysága és az ügyfelek számára is érezhető gyorsítása, az otthonról történő ügyfélbarát ügyintézés kétségtelenül az elektronikus rendszer előnye. A folyamat automatizálása és egyszerűsítése a bíróságok munkateher csökkenését eredményezheti, mert az új szisztéma nagy előnye az emberi munka minimalizálása. Feltétlen pozitívuma a javaslatnak, hogy az elektronikus rendszer maga osztja el informatikai alkalmazással az ügyeket, egy előre meghatározott rendszer szerint, így kiküszöböli azt az ügyérkezési aránytalanságot, amely jelenleg a főváros területén működő bíróságok terhére fennáll. Ugyanakkor a jogalkotó egy további módosítással tilalmazná fővárosi bíróságok illetékességének - a közszolgáltatók által eddig olyannyira kedvelt - szerződéses kikötését. Ezzel a jövőre nézve biztosíthatja azt, hogy ne érje - a most még tapasztalható és tetten érhető - hátrány az ügyfelet abból az okból, hogy ügyének intézése nagy leterheltséggel küszködő bíróság illetékességi területéhez tartozik. Az elektronikus ügyintézés tervezett szabályai a bírósági hatáskör változatlanul hagyása mellett is alkalmasak lehetnek az ügyfélkör elégedettségének kiváltására, anélkül, hogy a fizetési meghagyások intézését a közjegyzők hatáskörébe utalnák. De miért is kell mindezt áttelepíteni a közjegyzőkhöz? Az IRM államtitkára szerint ennek egyik indoka, hogy az eddig ezzel foglalkozó igazságügyi alkalmazottak felszabadult kapacitása az „érdemi perek intézését „segítené elő. Ezzel szemben, amint azt a cikk bevezetőjében is rögzíti, a fmh intézését nem az érdemi pereket tárgyaló bírák végzik, hanem a bírói kinevezésre váró titkárok. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi szabályozás1 értelmében nemcsak a szakvizsgával rendelkező titkárok, hanem a bírósági fogalmazók és bírósági ügyintézők is önállóan bocsáthatnak ki fmh-t. A javaslatot megelőzően készült szakmai vitaanyag utal arra a felmérésre, amely szerint országosan mintegy 500 bírósági titkár és bírósági ügyintéző foglalkozik fizetési meghagyások és az ezzel kapcsolatos végrehajtási ügyek intézésével. Ők a jelenleg hatályos eljárási szabályok szerint a peres eljárásokban érdemi tevékenységet nem végezhetnek, és az egyébként számos jogszabályt módosító javaslat sem tartalmaz ezen a téren semmilyen változtatást. A cikk szerint gazdasági megfontolások a hatáskör módosítás ellen szólnak. Az évi 400.000-500.000 fmh ügy illetékbevétele biztos költségvetési tétel, amely összegében – egyes kalkulációk szerint – nem sokkal marad el az IRM által számított és a cikkben is megszólaltatott képviselő által megerősített 3 milliárdos költségtehertől. Ez az összeg azonban a szakmai vitaanyag szerint, az 500 bírósági dolgozó bérének és a rájuk jutó dologi kiadásoknak a megtakarítása révén alakul ki. Mindebből kiolvasható az a jogalkotói szándék, hogy a fizetési meghagyásos eljárások közjegyzőkhöz telepítéséből kieső állami bevétel pótlását részben a bíróságoktól elvont összegből tervezik. A számokból úgy tűnik, hogy a bevétel kiesés számítása a megelőző évek adatain alapul. Ez a tervezés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a 2009. január hó 1. napján hatályba lépett jogszabály módosítás2 értelmében az eddigi 200.000 Ft-os értékhatárt 1.000.000 Ft-ra emelte a jogalkotó, így az ezen értékhatárig érvényesített pénzkövetelések és ingó kiadási igények – kivételektől eltekintve - most már kizárólag fmh útján kezdeményezhetők. Kézen fekvő tehát a következtetés: a felemelt értékhatárhoz nagyobb ügyérkezés és ezzel együtt más nagyságrendű állami illetékbevétel társul. Ezt a cikk által említett „tortát” helyezi át a módosító javaslat az állami költségvetésből a magánszektorban működő közjegyzők tányérjára, akik nem véletlenül számolnak a kiadásaik „álomszép” megtérülésével. Az államtitkár által megjelölt egyik cél, a közjegyzők biztos piachoz juttatása tehát a javaslattal megvalósul. A drasztikus változtatásnak, illetve az állami bevételkiesésnek azonban akkor lehetne elfogadható indoka, ha mindez – ahogyan azt a szakmai vitaanyag célként megfogalmazza - a társadalom számára is előnyökkel járna. A fentiekből látható, hogy a jelenlegi rendszerben a bíróságokon megfelelő számú, az ügyszakra kiképzett, kifejezetten ezen a jogterületen jártas jogi és nem jogi beosztásban dolgozó ügyintéző munkája szolgálja ezen cél érvényesítését. Nem vitás, hogy a közjegyzők is nemperes eljárásban tevékenykednek, de rájuk elsősorban külön eljárás3 vonatkozik, a fizetési meghagyások speciális szabályaival és a hozzá tartozó terjedelmes joggyakorlattal eddig még nem kellett megismerkedniük. A tervezett 1 millió forintos értékhatárig érvényesített vagyoni igények – kivételektől eltekintve - a közjegyzők előszobáján keresztül jutnának be a bírósági tárgyalótermekbe, ott szembesülve a korábban egységes bírósági eljárás hiányából fakadó hátrányokkal. Bár a cikk nem említi, de a javaslat valamennyi nem vitatott – tehát jogerőre emelkedett - fmh jogkövetkezményét, a végrehajtási eljárás elrendelését is közjegyzői hatáskörbe utalja. A végrehajtási eljárás pedig a közjegyzők eljárásától merőben különböző, számukra idegen jogterület, amelynek tételes jogi szabályozása mögött több évtizedes, a bíróságok által kialakított egységes gyakorlat áll és külön e területen szakértelemmel rendelkező adminisztratív állomány4 is biztosítja az állami jogérvényesítés erősítését. Az állampolgárok számára oly érzékeny területen, mint a végrehajtások elrendelése, a bíróságok igen nagy figyelmet fordítanak a törvényesség betartására, a végrehajtással foglalkozó joggyakorlat egységességének a fenntartására – elég csak a Magyar Bíróképző Akadémia által e tárgyban indított képzésekre utalni. Ezek után úgy gondolom felesleges feltenni a kérdést: vajon szolgálja-e az állami jogérvényesítés erősítését, és az állampolgárok jogbiztonságát az e területen még első lépések előtt álló, újabb szervezet bevonása, a hatáskör módosítással tervezett felelősség szétszabdalása. A kérdés tárgyalása kapcsán nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az igazságszolgáltatás privilégiuma a bíróságok alkotmányos joga, egyben kötelessége. A fizetési meghagyásos eljárásnak, mint az igazságszogáltatási tevékenység egyik szeletének bíróságon kívüli, „magánszektorba” történő telepítése alkotmányos aggályokat is felvet. Az igazságszolgáltatás területén több szervezet foglalkozik jogi szolgáltatással, így a közjegyzők is, akik egyénileg vagy iroda keretében folytatják tevékenységüket5 és emellett hatósági feladatokat is ellátnak6. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkal a szolgáltatások szabad mozgásának is részeseivé váltunk, az országhatárok e vonatkozásban is lassan eltűnnek: így a közjegyzői szolgáltatásoknak a nemzeti államok területéről az unió területére való kiterjesztése irányában is komoly kezdeményezéseknek lehetünk szemtanúi. Már pedig ezen a hazai piacon külföldi jogszolgáltatók megjelenése eddig még nem tapasztalt új bizonytalansági tényező forrása lehet: kik is fogják nekünk szolgáltatni a jelenleg állami igazságszolgáltatás részét képező hatósági tevékenységet? Tessék csak elképzelni, hogy az osztrák közjegyző fogja a fizetési meghagyásokat kibocsátani, vagy a végrehajtást elrendelni(!) A leírtak átgondolása után fel sem vetődhet, hogy a bíróságok „megszabadítása” a fizetési meghagyások intézésétől és a végrehajtások elrendelésével kapcsolatos eljárásoktól, vitathatatlan össztársadalmi előnyökkel járna. Ilyen kezdeményezés – tudomásunk szerint – a bíróságoktól nem indult ki, annál kevésbé mert az elektronikai rendszer bírósági kiépítése az fmh szabályainak korszerűsítésével együtt már 2008 évben jogszabályban rögzítésre került7. A rendszer kiépítését ugyan a jogszabályi határidő ellenére az IRM nem kezdte meg, de a fmh korszerűsített szabályai hatályba léptek és a bíróságokon, a kollégiumi értekezleteken már folyik a szakmai munka a módosított szabályok alkalmazásának tapasztalatairól, a rendszer zökkenőmentes indulása érdekében is. A fizetési meghagyások szakszerű ügyintézése az ilyen ügyekben folytatott ítélkezési tevékenységünk egyik fontos előfeltétele. Az ítélkezés színvonaláért felelősséget érző bíróságok nem „örülnének” az eddig egységes szervezeti és eljárási rend megbontásának. A szakállamtitkár nyilatkozata mégis reményt kelt a tekintetben, hogy az igazságszolgáltatás működését meghatározó törvények előkészítője is szükségesnek tartja a bíróságok érdemi munkájának - az ítélkezési tevékenységnek - a további tehermentesítését a bíróságokon meglévő jól képzett állomány bevonásával. Ezen a területen az elektronizálás folytán felszabaduló munkaerő nem jelent megoldást akkor, ha nem követi a részvételüket a peres eljárásokban lehetővé tevő eljárási szabályrendszer megalkotása. Most alkalom nyílik arra, hogy a bírák által helyenként már sikeresen elkezdett gyakorlat tapasztalatait hasznosítva jogi szabályozást nyerjen a - más országokban már régóta ismert – bírót segítő szakképzett „csapat”, meghatározva ebben a bíróságokon dolgozó titkárok, fogalmazók és ügyintézők kompetenciáját. Ilyen kezdeményezésnek viszont őszintén örülnénk. Dr. Makai Lajos A Magyar Bírói Egyesület Elnöke 1 1952.évi III.tv. /Pp./ 314.§./1/bekezdés 2 2008.évi XXX.tv.45.§-ával módosított Pp.313.§. /1/ bekezdése 3 A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958 /VII.4./ IM.sz.r. 4 1994.évi LIII. tv. /Vht/ XX. Fejezete 260.§. 5 A közjegyzőkről szóló 1991.évi XLI.tv. 31/A.§. 6 A közjegyzőkről szóló 1991.évi XLI.tv. 1.§./4/bekezdés 7 2008.évi XXX.tv.45.§-ával módosított Pp.XIX.Fejezete