MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLETNapjaink kriminálpolitikája számára is komoly kihívást jelent egy hatékony büntetési rendszer kidolgozása. A legmeghatározóbb büntetési nem, a szabadságvesztés büntetés kapcsán már többen rámutattak arra, hogy amellett, hogy a végrehajtása rendkívül költséges a társadalom számára, nem igazán alkalmas a büntetési célok elérésére. Egyre erőteljesebben megfogalmazódott az igény a szabadságelvonással nem járó büntetések és intézkedések mint alternatív szankciók szükségessége iránt.
- július 1-jén hatályba lépett Magyarország negyedik Büntető Törvénykönyve, a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.), amely nagy mértékben átalakította a büntetési rendszert. A változtatás azt a szemléletet tükrözi, amely szerint különböző eszközöket kell alkalmazni a társadalomra jelentős mértékben veszélyes, súlyos bűncselekményeket elkövetőkkel szemben, míg az enyhébb megítélés alá eső bűncselekmények tetteseivel, illetőleg olyan elkövetőkkel szemben, akiknek a személyében rejlő társadalomra veszélyesség csekélyebb fokú, a szabadságvesztés büntetés helyett alternatívát kell kínálni a jogalkalmazó számára. Megtartva a dualista szankciórendszert, az egyénre szabott, differenciáltabb felelősségre vonás érdekében bővítette a jogalkotó az alkalmazható joghátrányok és ezzel a bírói mérlegelés körét. Új jogintézményként bevezetésre került az elzárás büntetés, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, illetve intézkedésként a jóvátételi munka és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
Tanulmányom az új munka-jellegű joghátrány, a jóvátételi munka jogintézményét járja körül, vizsgálja a jogintézmény létjogosultságát és helyét a jelenlegi szankciórendszerben. Bemutatásra kerül a jóvátételi munka jelenlegi szabályozása anyagi jogi és eljárásjogi aspektusból, valamint az intézkedés végrehajtásának menete, végül pedig kis kitekintést teszünk az eddigi gyakorlatára.
Az alternatív szankciókhoz vezető út
A XIX. század második felének modern büntetéstani irányzatai a tettes személyét helyezték előtérbe, és azt az elvet vallották, hogy a büntetőjogi intézkedéseknek nem a bűnösség kell, hogy az alapja legyen, hanem az elkövető személyében rejlő veszélyesség. Ennek megfelelően az elrettentő büntetések helyett vagy azok mellett alternatív szankciók alkalmazását javasolták, így mindenekelőtt olyan intézkedéseket kívántak a büntetőjogi szabályozásba bevonni, amelyek a nevelés-kezelés-gyógyítás célját, legvégső esetben pedig az elkövető elszigetelését hivatottak szolgálni, rendszerint határozatlan tartalmú szabadságvesztés-jellegű végrehajtás formájában.[ii]
Az 1920-as évektől kezdve markánssá vált az a nézet, miszerint a büntetőjog ugyan közjog, és a büntetőeljárás alapvető célja az állami büntető igény érvényesítése, de emellett más szempontoknak is meg kellene jelenni az igazságszolgáltatás során: a megsértett egyén magánjogi érdekének, és a nem kizárólagosan anyagi szempontból megfogható bántalmak kompenzálási lehetőségének is. Ezen fejlődés eredményeként alakult ki a resztoratív (helyreállító) igazságszolgáltatás irányzata, amely nézetrendszer szerint az igazságszolgáltatás fő feladata az áldozattá vált személy kártalanítása, a jóvátétel biztosítása, valamint – amennyire csak lehetséges – a bűncselekményt megelőző állapot helyreállítása. Tézisük szerint a bűnözés okai az emberek közötti konfliktusokra vezethetőek vissza, így a resztoratív igazságszolgáltatás célja az is, hogy – az érintett közösség aktív bevonásával – rehabilitálják az elkövetőt és elkerüljék a megbélyegzést.[iii]
A modern, reformer irányzatok kibontakozása mellett megindult az egyes szankcióformák hasznosságának és eredményességének vizsgálata gazdaságossági szempontok alapján. A költség-haszon alapú számítások segítségével lehetővé vált egy-egy új program, illetőleg a már meglévő szankciók – így különösen a szabadságvesztés – esetében annak kiszámítása, mi mennyibe kerül a társadalomnak. Mindez alternatív büntetési formák és eljárási megoldások kidolgozása irányába hatott, amely rendszerben a szabadságvesztés büntetés alkalmazása ultima ratioként jelenik meg.[iv]
A megváltozott kriminálpolitikai szemlélet visszatükröződött a nemzetközi dokumentumokban is. Az ENSZ ún. Bűnmegelőzési Kongresszusai is alternatív szankciók kidolgozását sürgették, majd a 80-as évek elejétől kezdve egyre gyakrabban fogalmazott meg hasonló törekvéseket az Európa Tanács a különféle dokumentumaiban, ajánlásaiban.
A szabadságvesztés elkerülését célzó szankciók végül Európa szerte bekerültek a büntetési rendszerekbe. Különféle elnevezés alatt, de mindenhol ismert a büntetés kiszabásának, illetve a végrehajtásnak próbaidőre történő felfüggesztése, amelynek végrehajtásához rendszerint valamilyen pártfogó felügyelet típusú intézkedés elrendelése társul. Diverziós megoldásként egész Európában a leggyakrabban alkalmazott büntetési forma a pénzbüntetés, amely azonban nem tekinthető a szabadságvesztés tényleges helyettesítő eszközének. Új alternatíva az ún. elektronikus házi őrizet, amelyet az Egyesült Államokban 1987 óta alkalmaznak, és a végrehajtható szabadságvesztés alternatívájaként, valamint a feltételes elítélés és a vizsgálati fogság helyett is elrendelhető.[v]
A büntetés-végrehajtáson belüli alternatív megoldást jelent az úgynevezett napi, félszabad és félzárt végrehajtás. A napi végrehajtás egészen rövid szabadságvesztések esetén alkalmazható oly módon, hogy a büntetés részletekben -rendszerint a hétvégéken – tölthető le. A félszabad végrehajtás esetén az elkövető napközben egy számára kijelölt munkahelyen dolgozhat, míg a félzárt fogvatartás lehetővé teszi, hogy az elítélt továbbra is a korábbi munkahelyén dolgozzon. Sajátos változata a részlegesen felfüggesztett szabadságvesztés büntetés, s nem utolsó sorban alternatívának tekinthető a feltételes elbocsátás is.[vi]
Az elkerülést célzó szankciók között tartják végül számon a tettesi és áldozati szempontokat egyaránt képviselő alternatívákat, egyrészt a kárjóvátétel különböző megvalósulási formáit, köztük speciális alakzatként a mediációt, másrészt pedig a közhasznú munkát, ami mint a közösség részére végzett szimbolikus tettkiegyenlítés, a jóvátétel egy sajátos formája.
A jóvátétel ismérvei és formái
A jóvátétel fogalmáról sokféle megközelítést olvashatunk, ezek közül a Schneider -féle meghatározás több ismérvet is rögzít, és jól visszaadja a jóvátétel lényegét. Schneider szerint nem egyszerűen egy pénzösszeg fizetéséről és bocsánatkérésről van szó. A jóvátétel kreatív folyamat, amely a tettes részéről fáradságos pszichikai és szociális megbánási és belátási folyamatot tételez fel, s amelynek során cselekedetéért való felelősségét az áldozat és a társadalom előtt vállalja. Így ennek végeredményeként mind a tettes, mind a sértett, mind pedig a társadalom érettebbé válik.[vii]
A jóvátétel formái között elhatárolási szempont, hogy az igazságszolgáltatás rendszerén belül vagy azon kívül helyezkedik el, milyen intézményi és jogi keretek között valósul meg; az elkövető nyújtja-e a jóvátételt, avagy állami kártalanítás, esetleg önkéntes, privát alapon nyugvó áldozatsegítés keretében zajlik, vagy biztosítási alapokon nyugszik. A bűnelkövető által nyújtott jóvátétel az állami reakciórendszeren belül az alábbi formákban jelenhet meg: 1.A büntetőjogi döntés előtti vagy az eljáráson kívüli informális jóvátétel és kárkiegyezés, amely a felelősségrevonás vagy a szankcionálás elmaradásához vezethet. 2. A kárjóvátétel, mint a felelősségrevonásról vagy a szankcionálásról való lemondás feltétele. 3. A próbára bocsátás és a végrehajtás felfüggesztésének a kárjóvátétellel való kombinációja. 4. A jóvátétel mint önálló szankció. 5. A jóvátétel mint a feltételes elbocsátás feltétele.[viii]
A jóvátétel számos fajtája ismert, legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás az eredeti állapot visszaállítása (pl. dolog visszaadása). Sokszor a restitúció nem lehetséges, ilyenkor egy azonos értékű pótlás jöhet szóba. Anyagi teljesítés lehet még a fájdalomdíj, vagy az elégtétellel történő kielégítés. Amennyiben egy harmadik személynek okoz kárt a bűncselekmény, vagy a sértett ismeretlen, esetleg nem tart igényt jóvátételre, alkalmazható a szimbolikus jóvátétel, mint amilyen a közhasznú munka vagy a nyilvános bocsánatkérés.[ix]
A szimbolikus munkabüntetés
A közösség részére végzett munka mint önálló szankció, illetve mint pótlólagos jellegű, a behajthatatlan pénzbüntetések pótlására szolgáló szabadságvesztés alternatívája széles körben elterjedt egész Európában. Először Angliában és Walesben vezették be 1973-ban önálló szankcióként. Magyarországon a szimbolikus munkabüntetés egy másik példája, a szovjet típusú javító-nevelő munka honosodott meg, amely 1950 és 1993 között volt érvényben, az 1950. évi II. tv. (Btá.) még intézkedésként, az 1961. évi V. tv. már főbüntetésként szabályozta. A szigorított javító-nevelő munka 1984 és 1993 között szerepelt a magyar büntetési rendszerben, s bár munkával nevelő szankcióként lett meghirdetve, gyakorlatilag azonban „félszabad” börtön-büntetést jelentett. A szimbolikus jellegű közérdekű munka hazai bevezetésére 1987-ben került végül sor, amely a javító-nevelő munka 1993-as eltörlésével az egyedüli munkabüntetés maradt a szankciórendszerben. A 2012. évi C. törvény egyrészt szigorított a közérdekű munka szabályain, másrészt pedig kiegészítette a munka-jellegű joghátrányokat a jóvátételi munkával.
A jóvátételi munka
A jóvátételi munka helye a jelenlegi szankciórendszerben
A Btk. 63.§ (1) bekezdés c) pontja az intézkedések körébe sorolja a jóvátételi munkát mint szankciót. Alternatív jellegét jól tükrözi, hogy a Btk. 63.§ (2) kimondja, a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható. A jóvátételi munka a próbára bocsátás egy sajátos formája, a büntetés kiszabásának elhalasztása azzal a feltétellel, hogy egy kötelezettséget, jóvátételi munkát teljesít az elkövető. A sikeresen elvégzett jóvátételi munka pedig a büntetés kiszabásának kiváltását eredményezi.
A próbára bocsátás és a jóvátételi munka egy tőről fakad, mindkét szankció az intézkedések közé tartozik, a feltételes elítélés egy-egy formája, lényege mindegyik esetben a büntetés kiszabásának elhalasztása. A jóvátételi munka tekintendő a súlyosabb joghátránynak, mivel meghatározott kötelezettséget is előír, szemben a próbára bocsátással; ennek a megállapításnak a súlyosítási tilalom szempontjából is van jelentősége. Mindkét intézkedéshez kapcsolódhat pártfogó felügyelet. Alkalmazásuk törvényi feltételei azonosak, és a kizáró körülményeket is egységesen fogalmazta meg a jogalkotó. Különbség van a tartamuk között, hiszen a próbára bocsátás esetében az 1 év a törvényi minimum, a jóvátétel esetében pedig főszabály szerint legfeljebb 1 év áll az elkövető rendelkezésére az előírt igazolás csatolására. A büntethetőség megszűnése a jóvátétel esetében a megfelelő igazoláshoz kötött, a próbára bocsátásnál ugyanakkor automatikusan megszűnik a próbaidő elteltével, kivéve, ha a próbára bocsátást a törvényben rögíztett okokból meg kell szüntetni. A hosszabbítás (egy alkalommal, legfeljebb egy évvel) mindkét intézkedés kapcsán szóba jöhet, csak a jóvátételi munkánál ez egy egészségügyi okra alapított, méltányossági jellegű lehetőség, a próbára bocsátásnál viszont a pártfogó felügyelet magatartási szabályai (súlyosnak nem minősülő) megszegésének lehetséges szankciója.
A közérdekű munka és a jóvátételi munka intézményét összevetve megállapítható, hogy közös vonás a közérdekű munka és a jóvátételi munka esetében a joghátrány munka jellege, illetőleg, hogy a munkát díjazás nélkül kell végezni, és egyik esetben sem létesül munkaviszony. Értelemszerűen a közérdekű munka mint büntetés súlyosabb joghátránynak minősül a jóvátételi munka intézkedésénél, de a jóvátételi munka is igazi büntetéselemeket tartalmaz, úgy mint a munkára kötelezést, a szabadságkorlátozást és a munka gyümölcsének elvonását.
Közérdekű munka alkalmazhatósági köre szélesebb, hiszen a jóvátételi munkánál a törvény egyrészt meghatározza, milyen súlyú bűncselekményeknél van helye, másrészt bizonyos elkövetőkkel szemben, illetőleg körülmények esetén kizárja a jóvátételi munka előírását. Lényeges különbség a közérdekű munkához képest, hogy a jóvátételi munka esetében az elkövető választásán múlik, hogy a törvényi kereteken belül mozogva milyen intézménynél teljesíti az előírt kötelezettséget. Ezzel szemben a közérdekű munkavégzés helye konkrétan kijelölésre kerül. További különbség van a kiszabható időtartam vonatkozásában a közérdekű munka javára (48-312 óra, míg a jóvátételi munkánál 24-150 óra). Lényeges differencia mutatkozik a kötelezettség megszegésének szankcionálása terén, hiszen a közérdekű munka esetében a büntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatását vonja maga után, ha önhibából nem végzik el az előírt munkát, az intézkedés esetében viszont büntetés kiszabására kerül sor, amely az ítélkező bíró hatáskörébe tartozik, míg a közérdekű munka átváltoztatása - mint végrehajtási kérdés - a büntetés-végrehajtási bíró kompetenciája. A pártfogó felügyelő szerephez juthat mindegyik szankció végrehajtása során, ám amíg ez a közérdekű munka esetében szükségszerű, addig a jóvátételi munkánál -ide nem értve, ha pártfogó felügyeletet is elrendelnek- az elkövetőn múlik, hogy kér-e segítséget a szolgálattól.
Alkalmazási köre
A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalaszthatja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.[x]
Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki
- a) visszaeső,
- b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
- c) a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy
- d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.[xi]
Megállapítható, hogy a jogalkotó szándéka szerint a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetőivel szemben, illetőleg az elkövető személyében rejlő alacsonyabb társadalomra veszélyesség esetén kerülhet sor a jóvátételi munka alkalmazására. Az intézkedés előírható fiatalkorúval szemben is[xii], abban az esetben, ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor a 16. életévét betöltötte. (Ez összhangban van a Munka Törvénykönyve rendelkezésével, amely szerint munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki a 16. életévét betöltötte.)
Ha nem is kizárólagosan, de alapvetően az első bűnelkövetőkkel szemben nyújt ez az intézkedés reális alternatívát, akiket anélkül tud szankcionálni, hogy egyúttal megbélyegezné őket, mindeközben a társadalom számára is hasznos munkát végeznek.
A jóvátételi munka jellege
A jóvátételi munka nem a bűncselekmény közvetlen sértettjének (passzív alanyának) okozott sérelem jóvátétele, hanem egy nagyobb közösség részére való hasznos tevékenység ellenszolgáltatás nélkül történő végzése. Célja az, hogy az elkövető a jóvátételi munka által a közösség felé kifejezze azt, hogy hasznos tagja tud lenni a közösségnek. A közösség javára teljesített hasznos munkavégzés a közösség felé irányuló reparációt célozza. A jóvátételi munka végzése nem munkaviszony keretében történik, továbbá szervezett munkavégzésnek sem minősül, mivel a végrehajtás körülményeiben az elítélt és az adott intézmény, szervezet vezetője állapodik meg, és az elítélt azt díjazás nélkül, mintegy társadalmi munkaként végzi. Előírásának nem feltétele az elkövető hozzájárulása.[xiii]
A jóvátételi munkát előíró határozat
A bíróság jóvátételi munkát előírhat a bűnösséget megállapító ítéletében, avagy tárgyalás mellőzésével hozott végzésében. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, és büntethető. A bűnösséget megállapító ítéletben a bíróság a) büntetést szab ki, b) a vádlottat próbára bocsátja, számára jóvátételi munka végzését írja elő, vagy megrovásban részesíti, c) a büntetés kiszabását mellőzi.[xiv]
A bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból a szabadlábon lévő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben (…) intézkedésként jóvátételi munkát, próbára bocsátást, megrovást alkalmaz az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, ha a törvény a jóvátételi munka vagy a próbára bocsátás alkalmazását lehetővé teszi, a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, és a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.[xv]
A határozatnak célszerű tájékoztatást adnia arról, hogy a Btk 67.§ (3) bekezdése szerint milyen munkahelyeken teljesítheti az elkövető az előírt munkát. Ki kell terjednie a határozatnak arra a figyelmeztetésre, hogy ha a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, avagy a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki. Végül - különösen abban az esetben, ha nem kerül sor a pártfogó felügyelet együttes elrendelésére – fel kell hívni az elkövető figyelmét arra, hogy a jóvátételi munka teljesítése érdekében a pártfogó felügyelethez fordulhat segítségért.
A bíróság a határozat kihirdetésekor vagy a határozat kézbesítésekor tájékoztatja az elítéltet a jóvátételi munka elvégzése igazolásának módjáról. Az elítéltet tájékoztatni kell arról is, hogy ha a jóvátételi munkát több szervezet vagy intézmény által biztosított helyen végzi el, akkor valamennyi munkavégzési hely tekintetében az adott szervezetnek, intézménynek önállóan ki kell állítania az erről szóló igazolást. A bíróság a határozat jogerőre emelkedését követően a jóvátételi munka előírásáról tanúsítványt állít ki, és azt a határozat kihirdetését követően a jelen lévő elítélt részére átadja, vagy a jogerős határozat kiadmányával együtt részére kézbesíti. A jóvátételi munka elvégzésének az igazolására szolgáló nyomtatványt a bíróság az elítélt részére kérelmére két példányban átadja, ha a határozat kihirdetésekor jelen van. A bíróság kezelőirodáján biztosítani kell, hogy az elítélt a nyomtatványhoz hozzájuthasson, továbbá a nyomtatványt a bíróság honlapján letölthető formátumban közzé kell tenni. A bíróság az iratokat határidős nyilvántartásba helyezi a Btk. 67. § (1) bekezdésében meghatározott idő leteltéig, vagy ha az igazolás határidejének meghosszabbításáról határozott, annak tartamáig.[xvi]
A jóvátételi munka végrehajtásának helye
A végrehajtás helye az elkövető választása szerint történhet állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél (2011. évi CLXXV. tv.), egyházi jogi személynél (2011. évi CCVI. tv.) vagy azok részére.[xvii] Szabad kezet kapnak tehát az elkövetők a munkavégzés helyének kiválasztásában, amely egyeseknél bizonytalanságot eredményezhet, de számukra is nyitva áll a lehetőség, hogy a pártfogó felügyelők segítségét igénybe vegyék. Mások számára viszont jó megoldás lehet ez arra, hogy a felelősségvállalásukat legjobban tükröző, a cselekményükhöz és saját személyiségükhöz legjobban illő tevékenységet és munkahelyet válasszák.
Egyelőre a pártfogók azon intézmények közül tudnak ajánlani, amelyek a közérdekű munka büntetés kapcsán a listájukon szerepelnek, de nincs kötöttség arra nézve, hogy a nyilvántartásban nem szereplő, de a Btk. előírásának megfelelő helyre essen a választás. Ez a nyilvántartás megfelelően bővíthető is lesz a gyakorlat alapján, akár az egyének visszajelzései, akár a bíróságokhoz visszaküldött igazolások esetleges áttekintése alapján.
Nincs megkötés arra nézve sem, hogy az előírt jóvátételi munkát teljes egészében egy intézménynél kellene teljesíteni. Az elkövető választása, illetve az egyes intézmények munkaerőigénye függvényében megvalósulhat a teljesítés több munkavégzési helyen is; az igazolásokat ennek megfelelően annyiszor két példányban kell kiállítani.
A jóvátételi munka és a pártfogó felügyelet kapcsolata
A pártfogó felügyelői szolgálat tevékenysége több ponton, az eljárás különböző szakaszaiban kapcsolódhat a jóvátételi munka intézményéhez. A büntetőeljárás során a pártfogó felügyelő készíti a környezettanulmányt és pártfogó felügyelő véleményt, de sor kerülhet pártfogó felügyelői vélemény adására a tervezett intézkedés alkalmazhatóságának körében is, végül a jóvátételi munka végrehajtásához kapcsolódóan is szerephez jut a pártfogó felügyelő, különös tekintettel arra, hogy jóvátételi munka előírása mellett pártfogó felügyelet is elrendelhető.[xviii]
Ha az ügyész a jóvátételi munka alkalmazására vonatkozó indítvány megtétele előtt, vagy a bíróság a büntetéskiszabás körében az ilyen intézkedés eredményes alkalmazhatósága kérdésében pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el, a pártfogó felügyelő a szakmai ténymegállapítások körében elsősorban a terhelt munkára való alkalmasságát és személyes adottságait mutatja be, így különösen az egészségi állapotát, az iskolai végzettségét, szakképzettségét vagy szaktudását, munkaviszonyát, ennek hiányában foglalkoztatásának vagy tanulmányai folytatásának tényét, a végrehajtás szempontjából lényeges egyéb személyes körülményeit, azt, hogy a jóvátételi munka teljesítését vállalná-e, valamint a terhelt személyes adottságaira és a büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekmény jellegére figyelemmel a társadalmi jóvátételt is szolgáló munkalehetőségeket.[xix] Az alkalmazhatóság kérdésében készült pártfogó felügyelői vélemény előkészítheti a későbbi teljesítést, esetleg elejét veheti az eredménytelen végrehajtásnak, de mindenképpen azáltal, hogy a büntetéskiszabási tényezők szélesebb körére, de egyben speciális szegmensére is rálátása lesz az ítélkező bírónak, döntsön akár a jóvátételi munka előírása mellett, akár ellene, a szankció vonatkozásában megalapozottabb és célravezetőbb határozat születhet.
Amennyiben a bíróság jóvátételi munkát ír elő, nem szükségszerű, hogy az elkövető pártfogó felügyelet alatt álljon. Felnőttkorú esetén bírói mérlegelés tárgya a pártfogó felügyelet elrendelése. A pártfogó felügyelet abban az esetben rendelhető el, ha a jóvátételi munka eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges.[xx] Fiatalkorú esetében nincs mérlegelési lehetőség, a jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyeletet kötelezően el kell rendelni.[xxi]
Ha az elítélt nem áll pártfogó felügyelet alatt, a pártfogó felügyelői szolgálat szükség esetén tanácsadással segíti őt a jóvátételi munka helyének kiválasztásában. Ennek érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes bejelentkezés alapján nyilvántartást vezet arról az állami vagy önkormányzati intézményről, közhasznú jogállású civil szervezetről, egyházi jogi személyről vagy vallási tevékenységet végző szervezetről, amely jóvátételi munka végzésére elítéltet fogadnának. A jóvátételi munkahelyek nyilvántartása tartalmazza a fenti szervezet megnevezését, székhelyét, a képviselő vagy kapcsolattartó személy nevét és telefonos elérhetőségét, a jóvátételi munka jellegét, valamint a munkavégzésre igényelt létszámot. [xxii]
Ha az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, részére a pártfogó felügyelő a jóvátételi munkavégzés helyének kiválasztásában segítséget nyújt, továbbá a pártfogó felügyelő a jóvátételi munka elvégzését ellenőrzi.[xxiii]
A pártfogolt köteles a pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedése, illetve a szabadságvesztésből szabadulása után a jogszabályban meghatározott időben az állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon és a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.[xxiv]
A pártfogó felügyelő meghallgatás keretében ismerteti a bírósági döntést, a pártfogó felügyelet kezdetét és várható befejésének időpontját, egyben tájékoztatja a pártfogoltat a pártfogó felügyelet céljáról, a pártfogolt kötelességeiről, a jóvátételi munkavégzés szabályairól, a magatartási szabályok megszegésének jogkövetkezményeiről, a pártfogó felügyelő feladatairól, elérhetőségéről, fogadóórája időpontjáról és helyéről, valamint a kötelező jelentkezések tervezett rendjéről és a legközelebbi jelentkezés időpontjáról. A pártfogolt személyes meghallgatása kiterjed annak személyi, családi körülményeire, az általa folytatott tanulmányokra, lakhatásának kérdésére, életvitelére. Az elítélt beszámol a jóvátételi munka teljesítésével kapcsolatos esetleges elképzeléséről, a választott munkahelyről, avagy ilyen elképzelés hiányában segítséget kap a pártfogótól. A pártfogó felügyelő a meghallgatást követően egyéni pártfogó felügyelői tervet készít, amelyben bemutatja a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okokat, a bűnismétlés vonatkozásában a terheltet veszélyeztető körülményeket, az elérendő célt, valamint az ehhez és a magatartási szabályok/kötelezettségek teljesítéséhez szükséges teendőket.
A pártfogó felügyelő értesíti a lakóhely szerinti rendőrkapitányságot a végrehajtás megkezdéséről, valamint tájékoztatja a rendőrség által ellenőrizendő külön magatartási szabályokról. Felhívja egyúttal a rendőrséget annak jelzésére, ha a pártfogolttal szemben a pártfogó felügyelet tartama alatt büntetőeljárás indul, avagy a magatartási szabályokat súlyosan megszegi.[xxv]
Pártfogó felügyelet esetén a pártfogolt általános magatartási szabályként köteles a jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni. A bíróság a határozatában a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság a Btk.-ban felsorolt magatartási szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedése esélyeinek növelésére.[xxvi]
A gyakorlatban azonban a pártfogó felügyelet elrendelésekor viszonylag ritkán ír elő a bíróság külön magatartási szabályokat, pedig az egyéniesítés megvalósításához ez elengedhetetlen volna. Egyénre szabott magatartási szabályok meghatározásához az elkövető személyének, családi és egyéb körülményeinek mélyebb feltárása szükséges, amelynek fiatalkorúak esetében tökéletesen eleget tesz a környezettanulmány, illetve a pártfogó felügyelői vélemény, de bizonyos esetekben felnőttkorúaknál is kívánatos volna pártfogó felügyelői vélemény beszerzése, jóllehet ez a pártfogói szolgálat újabb leterhelésével járna, a már egyébként is kiterjedt feladatkörük mellett.
A pártfogó felügyelői vélemény ugyanis a terhelt személyére, viselkedésére, életviszonyaira és életvitelére jellemző szakmai ténymegállapításokat tartalmaz, javaslatot tesz továbbá a terhelttel szemben külön magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére, bemutatja, hogy a terhelt vállalja-e és képes-e meghatározott célra anyagi juttatást teljesíteni, vagy a köz számára munkát végezni, és nem utolsó sorban javaslatot tesz a bűnismétlés elkerülése érdekében leginkább hatékony intézkedésekre.[xxvii] A pártfogók gyakorlati tapasztalatuk és szaktudásuk alapján jóval átfogóbb és árnyaltabb képet tudnak adni a terheltek életkörülményeiről, az őket befolyásoló tényezőkről, és esetlegesen a bűncselekményhez vezető okokat is fel tudják tárni. A pártfogó felügyelői véleményre támaszkodva a bíróság jól körülírt magatartási szabályokat fogalmazhatna meg, amely rendelkezése keretet adna a későbbi pártfogásnak is, de főként hatékonyabban szolgálná az egyéni megelőzés célját is.
A pártfogó felügyelet tartamát illetően az 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.) 102.(2) bekezdése a jóvátételi munkával összefüggésben nem rendelkezik a pártfogó felügyelet megszűnéséről, az erre vonatkozó szabályt a Btk.-ban találjuk. A jóvátételi munka előírása mellett elrendelt pártfogó felügyelet eszerint addig tart, amíg a jóvátételi munka végzésére kötelezett a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, de legfeljebb egy évig.[xxviii] Amennyiben egészségügyi okból adódóan méltányossági alapon meghosszabbítják a jóvátételi munka teljesítésére nyitva álló időt (Btk.68.§(2) bekezdés), úgy a pártfogó felügyeletről ismét rendelkezni kell.
A jóvátételi munka elvégzésnek igazolása
Az elítélt a bíróságtól minden esetben átveszi a jogerős határozat egy kiadmányát, valamint a jóvátételi munka előírásáról kiállított tanúsítványt. A 9/2002. (IV.9.) IM rendelet 24. számú mellékletét képező tanúsítvány rögzíti az elítélt személyi adatait, az első fokon eljárt bíróságot annak ügyszámával, tájékoztatást ad az előírt jóvátételi munka óraszámáról, végül felhívja a figyelmet arra is, hogy a jóvátételi munka elvégzéséről kiállított igazolás közokiratnak minősül. Előírást tartalmaz a tanúsítvány arra nézve is, melyek az igazolás érvényességének kellékei.
A jóvátételi munka elvégzésének igazolására a fenti IM rendelet 25. számú melléklete szolgál, amelyből két példányt kell kiállíttatni. Ehhez a nyomtatványhoz az elítélt hozzájuthat, ha a határozat kihirdetésekor jelen van, avagy a bíróság kezelőirodáján is átveheti, illetőleg letöltheti a bíróság honlapjáról. A nyomtatványon fel kell tüntetni az érintett személy adatait, az eljárt bíróságot és annak ügyszámát, a munkavégzés helyét (az intézmény elnevezésének és címének megjelölésével), a jóvátételi munkában való részvétel kezdő és befejező időpontját, a jóvátételi munka formáját, a ledolgozott órák számát és egy összegezést.
Az igazolás érvényességének feltétele, hogy azt az intézmény vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, az egyház illetve a belső egyházi jogi személy[xxix]képviselője vagy erre feljogosított tisztségviselője saját kezű aláírásával és a szervezet, intézmény bélyegzőjével, állami és önkormányzati szerv esetén körbélyegzővel lássa el.[xxx] Több munkavégzési hely esetén valamennyi munkavégzési hely külön igazolás kiállítására köteles.
Az elítélt az igazolás egy példányát az ügyben első fokon eljárt bíróságnak adja át, függetlenül attól, hogy a jóvátételi munkát az elsőfokú, avagy a fellebbezési eljárás során írták elő. Az igazolás benyújtására nyitva álló 1 éves határidő a határozat jogerőre emelkedésétől számít. Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja, büntethetősége megszűnik.[xxxi] Ez a Btk. 25.§ e) pontja szerinti, azaz a törvényben meghatározott egyéb bűntehetőséget megszüntető oknak minősül.
Kérdésként merülhet fel, hogy miként kell ilyenkor eljárnia a bíróságnak, mire terjed ki a vizsgálódása, kell-e alakszerű határozatot hoznia a büntethetőség megszűnéséről, milyen eljárásban, s ha igen, fellebbezhető-e. Tény, hogy a bíróságnak az igazolás közokirat jellegét mindenképpen vizsgálnia kell (aláírás, dátum, bélyegző). Amennyiben a közokirat jelleg hiányosságban szenved, úgy az egy éves határidőn belül lehetőség van annak pótlására. A Kúria Büntető Kollégiuma és a büntető kollégiumvezetők 2013. március 27-28. napjain megtartott országos értekezlete egyebekben arra megállapodásra jutott, hogy az igazolás megfelelőségének vizsgálata nem terjed ki a munkavégzés helyére. Álláspontjuk szerint alakszerű határozatot sem kell hozni, és büntethetőség megszűnéséről elegendő értesíteni a terheltet, az ügyészt, a védőt, a törvényes képviselőt és a pártfogót, majd az ügy irattárba kerül.[xxxii]
Az utóbbi megoldás viszont felveti azt a kérdést, hogyan egyeztethető ez össze a büntethetőség megszűnéséről hozott határozatok körében kialakult bírói gyakorlattal. A feltételes elítélések között a büntethetőséget (vagy a büntetés végrehajthatóságát) megszüntető okokon mint tágabb kategórián belül – gyakorlati szempontból – kétféle csoportot különböztethetünk meg:
- Azokat az eseteket, amelyeknél a büntethetőség megszűnése további feltételtől függ:
- A próbára bocsátásnál a próbaidő letelte csak abban az esetben szünteti meg a büntethetőséget, amennyiben ezalatt egyrészt nem került sor az elkövető újabb elítélésére, illetőleg a próbára bocsátott az esetlegesen elrendelt pártfogó felügyelet magatartási szabályait betartotta (ezek az információk a próbaidő leteltekor rendelkezésre állnak), másrészt viszont további feltétel az is, hogy a próbára bocsátás tartama alatt ne kövessen el újabb bűncselekményt a terhelt, amely információ azonban a próbára bocsátás leteltekor nem feltétlenül áll rendelkezésre.
- A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén ugyancsak nem eldönthető a próbaidő lejártakor, hogy a büntetést végre kell-e hajtani a terhelten. (Tágabb értelemben szintén ide sorolható a feltételes szabadság is, amikor a feltételes szabadság lejártakor nincs azon információ birtokában a bíróság, hogy határozatot hozhasson arról, a büntetés hátralévő részét végre kell-e hajtani az elítélten.)
Mindezekre figyelemmel a fenti esetekben nem hozható alakszerű határozat a próbaidő (avagy a feltételes szabadság) lejártakor arról, hogy az elkövető büntethetősége (vagy a büntetés végrehajthatósága) megszűnt.
- A büntethetőséget megszüntető okok másik csoportját azok az esetek alkotják, ahol további feltételtől nem függ a büntethetőség megszűnése, így például a halál, elévülés, kegyelem, vagy a tevékeny megbánás esete. Ezeknél a bíróság mindig alakszerű határozatot hoz a büntethetőség megszűnéséről.
Álláspontom szerint a jóvátételi munka a 2. csoportba sorolható esetek körét bővíti, minthogy az előírt jóvátételi munka teljesítése (illetőleg ennek igazolása) a büntethetőséget bármely további feltétel nélkül megszünteti. (A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegése esetére lentebb még visszatérek.) Mindezekre figyelemmel véleményem szerint ebben az esetben is alakszerű határozatot volna célszerű hozni a büntethetőség megszűnéséről.
Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egészségügyi okból nem tudja igazolni, a jóvátételi munka elvégzése igazolásának határideje egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.[xxxiii] Az alapügyben eljárt bíróság az elítélt kérelmére ítélettel határoz a jóvátételi munka igazolása határidejének meghosszabbításáról, ha az elítélt igazolja, hogy az előírt jóvátételi munkát egészségügyi okból nem tudta teljesíteni. A bíróság határozata elleni fellebbezésre az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.[xxxiv] Ilyenkor tehát a Be. XXIX. fejezetében foglalt különleges eljárás keretében és szabályai szerint kell eljárni. A hosszabbítás egy évnél rövidebb időre is lehetséges, de feltétel az egészségügyi okra vonatkozó igazolás csatolása. Felmerülhet a pártfogó felügyelet további szükségessége, ez esetben annak elrendeléséről is ismét rendelkezni kell.
Büntetés kiszabása
Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki.[xxxv] Az alapügyben eljárt bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson, ítélettel határoz a jóvátételi munka végzését előíró rendelkezés hatályon kívül helyezéséről [Btk. 67. § (1) bekezdés], ha az elítélt a jóvátételi munka elvégzését nem igazolta vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. A bíróság ezekben az esetekben büntetést szab ki, fiatalkorúval szemben javítóintézeti nevelést is elrendelhet. A bíróság határozata elleni fellebbezésre az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.[xxxvi]
Az eljárás ilyen esetben is a Be. XXIX. Fejezetében írt különleges eljárás keretében zajlik. Hivatalból akkor jár el a bíróság, ha az elítélt nem igazolta határidőben a jóvátételi munka elvégzését, míg indítványra akkor, ha a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése miatt a pártfogó felügyelő jelzése alapján az ügyész erre indítványt tesz. A jóvátételi munka elvégzésére vonatkozó igazolás be nem csatolása esetén szintén lehetséges, hogy a bíróság indítványra járjon el, mivel a 8/2013. (VI.29.) KIM rendelet 47.§ (3) bekezdés c) pontja szerint ez esetben is javaslattételi joga van a pártfogónak az ügyész irányába a jóvátételi munka hatályon kívül helyezésének és büntetés kiszabásának indítványozására.
A bíróság a jóvátételi munkát előíró határozat tényállásához és a cselekmény jogi minősítéséhez kötve van, ezzel összefüggésben bizonyítást sem folytat le. A bizonyításnak már csak arra kell kiterjednie, hogy az elkövető súlyosan megszegte-e a pártfogó felügyelet szabályait, valamint a büntetés kiszabása szempontjából releváns körülményeket kell feltárnia a bíróságnak.
Előállhat olyan helyzet, amikor az elkövető súlyosan megszegi a pártfogó felügyelet szabályait, de még mielőtt ezt a pártfogó tudná jelezni és az ügyész indítványozná a határozat hatályon kívül helyezését és büntetés kiszabását, az elkövető határidőben igazolja a jóvátételi munka teljesítését. Mindkét magatartása elvben jogkövetkezmény kiváltására alkalmas, a két jogkövetkezmény azonban egymást kizárja. Ha az elkövető határidőben igazolja a jóvátételi munka teljesítését, a büntethetősége megszűnik, e körben kivételt nem tesz a törvény. A pártfogó felügyelet addig tart, amíg az igazolást be nem csatolják, elrendelésére is azért kerül sor, hogy a jóvátételi munka elvégzését előmozdítsa. Ebből adódóan egy lehetséges és védhető megoldás, hogy a bíróság megállapítja a büntethetőség megszűnését, a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése pedig tényleges következmény nélkül marad.
Kegyelmi eljárás
Vélhetően nem gyakran kerül majd sor a jóvátételi munka intézkedés kapcsán kegyelmi eljárások lefolytatására, de e helyütt kell megemlíteni, hogy a kegyelem elvi lehetősége adott ezen új intézkedés esetében is.
Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a még végre nem hajtott jóvátételi munka elengedésére vagy mérséklésére az igazságügyért felelős miniszter tehet a köztársasági elnökhöz. Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be. A még végre nem hajtott intézkedés elengedése vagy mérséklése iránt a kegyelmi kérelmet az első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.[xxxvii] A büntetés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem, illetőleg előterjesztés esetén az igazságügyért felelős miniszter elrendelheti az intézkedés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy félbeszakítását.[xxxviii]
Végrehajtási jogsegély
A jóvátételi munka mint alternatív szankcióra is kiterjed az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény hatálya. A IX. Fejezet a feltételes szabadság, valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok és egyéb alternatív szankciók végrehajtására irányuló jogsegély szabályait taglalja. Értelmező rendelkezése szerint e fejezet alkalmazásában alternatív szankció a végrehajtandó szabadságvesztés büntetéstől vagy szabadságelvonással járó intézkedéstől, illetve pénzbüntetéstől eltérő szankció. A határozatok elismeréséről, a végrehajtás átadásáról és átvételéről részletes szabályozást a törvény 137-147.§- ai között találjuk. E helyütt pusztán a hatáskörre vonatkozó rendelkezést emelem ki, amely szerint az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról az elítélt lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik.[xxxix]
A jóvátételi munka eddigi gyakorlata[xl]
Az intézkedés 2013. július 1-jei bevezetése óta rendkívül rövid idő telt el ahhoz, hogy a jóvátételi munka eddigi alkalmazását mérlegre téve messzemenő következtetéseket vonjunk le. Az mindenesetre megállapítható, hogy a bíróságok elkezdtek élni ennek az alternatív szankciónak a lehetőségével. A Bűnügyi Nyilvántartó Hatósághoz 2013. november 13. napjáig érkezett adatközlések szerint 15 személy vonatkozásában írtak elő jóvátételi munkát.
A jóvátételi munka intézkedést előíró bíróságok területi megoszlása törvényszékenkénti bontásban az alábbi:
Fővárosi Törvényszék: PKKB 1 fő
Gyulai Törvényszék: Békéscsabai Járásbíróság 1 fő
Miskolci Törvényszék: Encsi Járásbíróság 2 fő
Szegedi Törvényszék: Szegedi Járásbíróság 3 fő
Debreceni Törvényszék: Debreceni Járásbíróság 2 fő
Tatabányai Törvényszék: Tatabányai Járásbíróság 1 fő
Budapest Környéki Törvényszék: Monori Járásbíróság 3 fő,
Nagykőrösi Járásbíróság 1 fő
Veszprémi Törvényszék: Pápai Járásbíróság 1 fő[xli]
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jóvátételi munka nem tipikusan a fiatalkorúakkal szemben kerül előírásra, közrejátszhat ebben az intézkedés alkalmazásának korhatárra vonatkozó korlátja is. A fenti 15 esetből ugyanis mindössze 2 elkövető volt fiatalkorú. A bíróságok az esetek zömében úgy ítélték meg, hogy a jóvátételi munka teljesítésének előmozdításához nincs szükség további intézkedésre, a fenti ügyekben ugyanis mindössze 4 alkalommal rendeltek el pártfogó felügyeletet is. Jól láthatóan 2 esetben nem bírói mérlegelésből adódóan történt a pártfogó felügyelet elrendelése, hanem az elkövető fiatalkorú volta vonta maga után a törvény kogens rendelkezésének alkalmazását.[xlii]
Jóvátételi munka az eddigi ügyekben a következő bűncselekmények elkövetése miatt került kiszabásra:
Sikkasztás vétsége Btk.372. § (1) (2)bek. a) pont
Garázdaság vétsége Btk.339. § (1) bek.
Garázdaság bűntette Btk.339. § (1) (2) bek.a) pont
Közösség tagja elleni erőszak bűntette Btk.216.§ (1) (2) bek.
Lopás vétsége Btk.370.§.(1) (2) bek. a) pont
Lopás bűntette Btk.370.§.(1) (2)bek. b) bc) pont (3) bek.b) ba) pont, Btk.370.§ (1) (2)bek. bd) pont (3) bek. ba) pont
Testi sértés vétsége Btk.164. § (1) (2) bek.
Költségvetési csalás vétsége Btk. 396. §.(1)bek.a)pont
Becsületsértés vétsége Btk. 227. § (1) bek. a) pont
A fiatalkorúak esetén garázdaság vétsége (Btk. 339.§ (1) bek.) és lopás vétsége (Btk. 370.§ (1) (2) bek. b) bc) pont) volt az elkövetett bűncselekmény.[xliii]
A fenti felsorolásból arra a következtetésre juthatunk, hogy a bíróságok alapvetően kisebb tárgyú súlyú bűncselekmények esetén írtak elő jóvátételi munkát. Ezek a bűncselekmények ugyanis túlnyomórészt 2 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetettek, sőt a becsületsértés vétsége mindössze 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Kivételt képez ezekkel szemben a garázdaság bűntette /Btk.339. § (1) (2) bek.a) pont/, valamint a lopás bűntette /Btk.370.§.(1) (2)bek. b) bc) pont (3) bek.b) ba) pont, Btk.370.§ (1) (2)bek. bd) pont (3) bek. ba) pont/, amelyek büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés. A nyilvántartó rendszerében vélhetőleg és remélhetőleg elírás folytán szerepel a közösség tagja elleni erőszak bűntette súlyosabban minősülő esete /Btk.216.§ (1) (2) bek./ az (1) bekezdéses alapeset helyett, hiszen míg az alapesetnél szóba jöhet a jóvátételi munka intézkedés előírása, úgy a (2) bekezdéses bűntetti alakzatnál törvénysértő volna ilyen intézkedés alkalmazása, mivel ez utóbbi 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A jóvátételi munka mértékét a bíróságok a középmérték közelében, inkább kicsivel alatta határozták meg. A Btk. 67.§ (4) bekezdése által rögzített 24 órától 150 óráig terjedő kereten belül a vizsgált határozatokban többségében 60-72 óra között jelölték meg a bíróságok a teljesítendő jóvátételi munka mértékét. Mind fiatalkorú, mind pedig felnőttkorú elkövető esetében volt példa 40 óra jóvátételi munka előírására is.
Az intézkedés alkalmazásának és a mértékének indokát a bíróságok általában a bűncselekmény kisebb tárgyi súlyában jelölték meg, de volt hivatkozás a büntetlen előéletre, a megbánó magatartásra és a beismerésre is. Figyelemmel azonban arra, hogy zömében rövidített indoklással készültek a határozatot, az indokok feltárása nem történhetett meg teljes körűen.
Megállapítható a vizsgált határozatok alapján, hogy a bíróságok általában olyan elkövetők esetében döntöttek ezen új intézkedés mellett, akik korábban nem voltak még büntetve, illetőleg büntetlen előéletűek, de esetleg egy eredményesen eltelt próbára bocsátás után egy-két évvel követik el az inkriminált cselekményt. Volt azonban arra is példa, amikor olyan elkövetővel szemben halasztotta el a büntetést és írt elő középmérték alatti jóvátételi munkát a bíróság, aki ugyan kicsivel a szabálysértési értékhatár feletti összegre követte el a sikkasztást, de korábban két alkalommal volt büntetve, mindkét esetben felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélték, és a próbaidő elteltét követő 1 év múlva követte el az újabb bűncselekményt. Ilyen esetben súlytalannak tűnik ez a joghátrány, és kérdéses hogy a büntetés kiszabásának elhalasztása és a jóvátételi munka milyen visszatartó erővel bír majd egy olyan elkövetővel szemben, akinél két, ennél súlyosabb büntetés sem vezetett eredményre.
A határozatok formáját tekintve nyilvános tárgyaláson hozott ítélet éppúgy volt, mint tárgyalás mellőzésével hozott végzés. Bíróság elé állítás keretében is született jóvátételi munkát előíró ítélet. A rendelkező rész szövegezése terén mutatkoztak eltérések. Többségében a normaszöveg megfogalmazását használják a bíróságok, és úgy rendelkeznek, hogy a bíróság a büntetés kiszabását 1 évre elhalasztja és x óra jóvátételi munka végzését írja elő. Akadt olyan végzés is, amely a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztása kifejezést használta, jóllehet, itt nincs szó próbaidőről, hiszen nem 1 évnek kell sikeresen eltelnie, hanem a jóvátételi munka elvégzését kell igazolni. Olyan ítélet is született, amely egyáltalán nem rendelkezett arról, hogy a büntetést elhalasztja, kizárólag a jóvátételi munka végzését írta elő, és egyéb formában sem tájékoztatta az elkövetőt arról, hogy büntetés kiszabására is sor kerülhet. A magam részéről a törvényszöveggel egyező rendelkező rész megfogalmazását támogatom.
Célszerű arra nézve is tájékoztatást adni, hogy a Btk. alapján milyen intézményeknél vagy részére végezhető el a jóvátételi munka, továbbá arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a pártfogó felügyelői szolgálat minden esetben tud segítséget nyújtani a munkahely kiválasztásában. Szükségesnek tartanám továbbá, hogy a határozat mindig tartalmazzon tájékoztatást arra nézve, mi a jogkövetkezménye a végrehajtás igazolásának, illetve annak, ha a jóvátételi munka elvégzésének igazolása határidőben nem történik meg, avagy ha a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegik. A legtöbb határozat tartalmazott ilyen kioktatást, a különbség csak abban mutatkozott, hogy ez a rendelkező részben szerepelt, vagy az indokolást követően. Mindkét megoldás mellett és ellen szólnak érvek, így vitatható pl., hogy mennyire tartozik egy tájékoztatás a rendelkezések közé, de az sem utolsó szempont, hogy a rendelkező részt biztosan elolvassák az elkövetők.
Az új jogintézmény gyakorlatáról akkor lehet majd teljesebb képet alkotni, amikor vizsgálható lesz az egyes jóvátételi munka intézkedések végrehajtása. Mint minden szankciónak, ennek a sikere is nagyban múlik a végrehajtási szakaszon, azon, hogy mennyire lesznek adottak a végrehajtás feltételei az intézményrendszerben.
Összegzés
A jóvátételi munka mindenképpen elmozdulást jelent az alternatív szankciók és a helyreállító igazságszolgáltatás irányába, amely véleményem szerint egy pozitív változás a büntetési rendszerben. Ez az intézkedés remélhetőleg nemcsak színesíti majd a szankciórendszert, hanem tényleges eszköz lesz az igazságszolgáltatás kezében arra, hogy az hatékonyan tudjon reagálni bizonyos elkövetők vagy bizonyos cselekmények társadalomra veszélyességére.
Felhasznált irodalom:
- Belovics, E. - Gellér, B. - Nagy, F. - Tóth, M.: Büntetőjog I. Általános rész, Budapest, 2012.
- Bekolvics, E. - Békés, I. - Domokos, A. - Gellér, B. - Margitán, É. - Molnár, G. - Sinku, P.: Büntetőjog Általános Rész, Budapest, 2010.
- Magyarország Új Büntető Törvénykönyve, szerk: Antalóczy P. - Deres P., in: Acta Caroliensia Conventorum Scientiarum Iuridico-Politicarum III., Budapest, 2012.
- Barabás A. Tünde: Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában, KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2004,
- Megbékélés és jóvátétel, Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról, szerk. Herczogh Mária, Bp. 2003.
- Büntetőjog és humánum, Emlékkötet Fonyó Antal halálának 25. évfordulójára, Szeged, 2007
- Tóth Mihály: A magyar büntetőjog és büntető eljárásjog, Budapest, 2006.
- Kriminológiai és Kriminalisztikai Évkönyv, Bp. 1993.
[i]
Gröpler Anita: bírósági titkár, Veszprémi Járásbíróság
[ii] Barabás A. Tünde: Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában, KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2004, p.32.
[iii] Győrfi Éva: Igazságszolgáltatás másképp-összeállítás a helyreállító igazságszolgáltatás koncepciójának hátteréről, in: Megbékélés és jóvátétel, Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról, szerk. Herczogh Mária, Bp. 2003., p.37.
[iv] Barabás A. Tünde: i.m., p. 56.
[v] Barabás A. Tünde: i.m., p. 69.
[vi] Barabás A. Tünde: i.m., p. 74-75.
[vii] Schneider H.J.: Jóvátétel büntetés helyett. Békéltetés a tettes, az áldozat és a társadalom között., In: Kriminológiai és Kriminalisztikai Évkönyv, Bp. 1993., p.155-175.
[viii] Barabás A. Tünde: i.m., p. 86-88.
[ix] Barabás A. Tünde: i.m., p. 91.
[x] 2012. évi C. törvény (Btk. 67.§ (1) bekezdés)
[xi] Btk. 67.§ (2) bekezdés
[xii] Btk.117.§
[xiii] Vaskuti András: A jóvátételi munka, A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében, www.vaskuti.hu/doc/Jovateteli munka eloadas.pdf
[xiv] 1998. évi XIX. tv. a büntetőeljárásról (Be.) 330.§ (1)-(2) bekezdés
[xv] Be. 544.§ (1) bekezdés
[xvi] 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 114.§
[xvii] Btk. 67.§ (3) bekezdés
[xviii] Btk.67.§ (1)bek. utolsó mondat
[xix] 8/2013. (VI.29.) KIM rendelet 12.§
[xx] Btk.69.§ (1) bekezdés d) pont
[xxi] Btk. 119.§ (2) bekezdés
[xxii] 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.) 82/A.§ (5)-(6)
[xxiii] (Bv.tvr.) 82/A.§ (7) bek.
[xxiv] Bv.tvr. 96.§ a) pont
[xxv] 21/2007. (V.23.) IRM rendelet 4.-5.§.
[xxvi] Btk. 71.§ (1)-(3) bek.
[xxvii] 8/2013.(VI.29.) KIM rendelet 9.§
[xxviii] Btk.70.§ (2) bekezdés
[xxix] 2011. évi CCVI. törvény 10.12.§-a szerinti egyházi jogi személyek, 16.§
[xxx] megj.: a 25. számú melléklet a munkavégzési helyet biztosító aláírását és a felelős szakmai vezető aláírását tünteti fel
[xxxi] Bt. 68.§ (1) bekezdés
[xxxii] Vaskuti András: A jóvátételi munka, A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében, www.vaskuti.hu/doc/Jovateteli munka eloadas.pdf, p.32.,36.
[xxxiii] Btk. 68.§ (2) bekezdés
[xxxiv] Be. 568/A.§ (2)-(3) bekezdés
[xxxv] Btk. 68.§ (2) bekezdés
[xxxvi] Be. 568/A.§ (1) és (3) bekezdés
[xxxvii] Be. 597.§ (1), (3)-(4) bekezdés
[xxxviii] Be. 598.§ (2) bekezdés
[xxxix] 2012 . évi CLXXX. tv. 137.§ (4)., (A 137.§ (5) bekezdés tartalmaz további kisegítő szabályt.)
[xl] Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság adatközlései, anonimizált pártfogó felügyelői iratok és bírósági határozatok alapján
[xli] Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság 2013. november 13. napján kelt adatközlése
[xlii] A Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság adatközlését követően még további két eset vált ismertté, amelyben jóvátételi munka mellett pártfogó felügyeletet is elrendeltek.
[xliii] Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság 2013. november 13. napján kelt adatközlése, 2013. november 21.