Az 1979. július hó 1-jén hatályba lépett 1978. évi IV. törvény, azaz a régi Btk. 170. § (5) bekezdésének első fordulata az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének új törvényi tényállását tartalmazza, amely törvényi tényállást az új Btk. is átvette. A régi Btk. általános igazságügyminiszteri indokolása szerint az új törvényi tényállás megalkotására azért került sor, mert a bíróságok számos olyan cselekményt is emberölés kísérletének tekintettek, amikor valójában az elkövető szándéka nem ölésre irányult.
„Ha tehát nézeteltérés támad az emberek között, akkor a bíróhoz fordulnak; viszont bíróhoz menni annyit jelent, mint az igazságossághoz menni, mert a bírót élő igazságosságnak kell tekintenünk, s a felek úgy fordulnak a bíróhoz, mint egy középen álló emberhez.”
/Arisztotelész: Nikomakhoszi etika/
„A tanúvallomás mind a büntetőeljárásban, mind a polgári eljárásban fontos, sok esetben pótolhatatlan bizonyítási eszköz, a tanú vallomástételi kötelezettsége igazságszolgáltatási érdek. A bíróságok alkotmányos jogvédelmi funkciójának gyakorlásához elengedhetetlen a tanúzásra képes és alkalmas személyeknek az igazságszolgáltatásban való közreműködése, adott esetben alkotmányos alapjogaiknak a korlátozása árán is.”