MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

Dr. Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke Gondolatok a magyar bírák érdekképviseletének helyzetéről címmel dolgozatot készített 2008. szeptemberében az általa helyesnek tartott útról, melyen a Magyar Bírói Egyesületnek az elkövetkezendőkben haladnia kell.

Írásában a múltat is összegezve levonta a konklúziót, mely szerint a bírói egyesület nem küzdött, hanem kiegyenlített, vezetése tudatosan kerülte a konfrontációt az aktuális kormányzat és a politikai erők felé.

Az összeállítás adatokat, tényeket és összefüggéseket közöl, azokból következtetéseket von le a nyilvánosság számára, melyek a másik fél meghallgatása nélkül, akár valós adatok, tények és következtetések is lehetnének. Ami biztosnak látszik: a dolgozat szerint minden probléma eredője, okozója és felelőse dr. Uttó György, a Magyar Bírói Egyesület 2008. decemberében leköszönő elnöke.

A szerző válasza arra a kérdésre, mit kellett volna másképpen csinálni az érdekérvényesítő munka során: nem megalkudni, a Nemzetközi Bírói Egyesület előtt elért eredményeket itthon publikálni és érvényesíteni, nem pedig visszakozni, nem a vélt vagy kimondott elvárásoknak megfelelni, hanem az érdekeket bátran és következetesen képviselni.

Bírói karunkban a felelősségteljesen és dialektikusan gondolkodó többség számára egyértelmű, hogy érdekeket érvényesíteni az tud, aki személyében és szakmai előmenetelében a legkevésbé függő attól a közegtől, mellyel szemben fellépnie szükséges. Egyesületünk elnöke a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, a bátortalanság és a visszakozás nem az ő magatartására vonatkoztatható jelző. Azonban érdekeket képviselni többféle magatartással lehet és nem biztos, hogy a mostanság olyannyira elterjedt agresszív, hangos, bántó és a valós érdekeket figyelmen kívül hagyó, tiszteletlen forma a bírói kar számára eredményesebb megoldást nyújt.

A Bírák Lapja 2008. évi 1. száma, ugyan nem a teljesség igényével, de tartalmazza a ciklusban elvégzett feladatokat, és kritikusan rögzíti a kudarcokat is. 2005. óta az egyesület főtitkáraként magam is észleltem, hogy az agresszív érdekérvényesítésre, látszólagos fogadókészség mellett teljesen elutasító reakció a válasz, míg a határozott, de mérsékelt fellépés részeredményeket hozhat. Ennek jó példája a Magyar Bírói Egyesület által kidolgozott és elfogadott életpálya modell, melynek történetéről tudjuk, hogy amíg a teljes modell megvalósításához ragaszkodtunk, semmit nem kaptunk, amikor a részleteket is hajlandóak voltunk elfogadni, annak bizonyos béremelésre vonatkozó részei megvalósulhattak.

A kudarcok rögzítése körében megemlített Magyar Bírói Egyesület – Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) viszonylat, a dolgozat hangvétele miatt külön elemzést érdemel, tudva és nem felejtve, hogy a dolgozat szerzője az OIT és a bírói egyesület tagja. Okkal és joggal felmerül a kérdés, vajon mi az oka annak, hogy a hosszú-hosszú évek óta fennálló kettősség eddig miért nem eredményezte a Magyar Bírói Egyesület és az OIT közeledését. Talán ez is egyesületi elnökünk bátortalanságának következménye volt? Ahol a kapuk zártak, ahol nincs kivel, ott nem lehet megalkudni. A dolgozat maga tartalmazza – elég sajátos következtetés eredményeképpen – , hogy amennyiben az egyesület a bírák 50%-át tömöríti, milyen alapon követeli a legfelsőbb igazgatási szervben a jelenlétét.

A Magyar Bírói Egyesület feladata többek között a bírák érdekvédelme, nem kizárólag az egyesületi tagoké. Hogy is van ez? Egyesületi tagként nem megalkudni, OIT tagként pedig megfogalmazni és képviselni a fenti elméletet?

A munkáltatói jogokat gyakorló igazgatási vezetők és az egyesület választmányába küldhető tagok kérdésköre is – a dolgozatból megállapíthatóan – feladatkörök és fogalmak eltérő értelmezését tükrözi. Valamennyien tudjuk, hogy az OIT a legmagasabb szintű igazgatási és érdekvédelmi szervünk. Érdekvédelmi feladatának kifelé, a kormány és az állami szervek felé kell megnyilvánulnia. Ha egyesületünk megalkuvó magatartásának nincs eredménye, vajon milyen jelzővel illethetjük legfőbb érdekérvényesítő szervünk munkálkodását, mert a dolgozatban szereplő nagy aktacsomagokkal a hónuk alatt tárgyalóba menő kollegák helyzete nemhogy semmit nem változott, de romlott. Akkor pedig az egyesületnek van feladata az OIT-tal való kapcsolat körében és azon kívül is. Ezt kell erősíteni, határozottá tenni, ez a jövő feladata az utánunk jövők részéről és csak remélni tudjuk, hogy nem lesz megalkuvás. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy az egyesületnek többségi akaratot tükrözve, határozottan és erélyesen, lehetőségek szerint a mindenkori OIT-tal összhangban kell képviselni érdekeinket.

Most már pedig a tények és adatok:

Időrendben a Bírák Lapja megfelelő számaiban bárki utána nézhet, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az 50%-os követelést ki, hogyan fogalmazta és valósította meg, és ebben mi volt Alicante szerepe. Megfelel-e a valóságnak az egyesület elnökének beszámolója, miután maga a szerző sem vitatja, hogy a kormány már törvénybe iktatta az 50%-os béremelést dr. Ujkéry Csaba alicantei útja előtt. Azt, hogy a 2003. évi költségvetési törvény elhalasztotta és módosította a kifizetési határidőt, illetve, hogy a tényleges kifizetés is megtörtént, nem a Nemzetközi Bírói Egyesület szerepének, hanem az elmaradása miatti lemondását is bejelentő dr. Bárándy Péter igazságügyi miniszternek tudják be szakmai-elemző körök. Anélkül, hogy elvitatnám dr. Ujkéry Csaba érdemét, megint csak igazoltnak látom azt a tényt, mely a kapuk zártságáról és a nyíló ajtók döngetéséről szól. (Tény, hogy a 2003. évi fellépését követő évben, 2004-ben egyetlen fillér emelést sem kaptunk.)

A Nemzetközi Bírói Egyesület felé fennálló tagdíjfizetési kötelezettség nem teljesítése a valóságnak megfelel. Az egyesület elnöke rendezte azt elnökké választását követően, mivel ezt maga is így látta jónak. Részvételünk a nemzetközi egyesület munkájában nem formális. A 2008. szeptember 7-11. között Örményország fővárosában, Jerevánban megrendezett 51. találkozón is tényként állapíthattuk meg a négy tudományos bizottságban végzett munkánk során, hogy igazgatási és szakmai szabályozásunkat Európa országai elismeréssel nyugtázzák.

Mire lehet büszke az egyesület? Mikor és hol emelte fel a szavát hathatósan? ha a kérdést kizárólag – a dolgozatot követve – mi is a béremelésre koncentráljuk, akkor eredményeink az OIT, és a dolgozatot készítő szerző eredményeivel azonosak. Hogy vannak eredményeink, jól működő megyei szervezeteink, az a másfél ezer bíró kollegánk pontosan tudja. Legtöbb szervezetünkben az elnök állandó tagja a vezetői értekezleteknek, folyamatos a párbeszéd az egyesület tisztségviselője, mint érdekképviselet és a bírósági elnök, mint munkáltató között. Különös említést érdemelnek a Fővárosi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mint két nehéz körülmények között dolgozó bíróság elnökei, akik valamennyi vezetői értekezletre meghívják és meghallgatják az egyesület helyi képviselőjét, és a lehetőségekhez képest figyelembe is veszik kéréseiket, javaslataikat. Támogatják munkájukat. Ez pedig valamennyiünk érdeke, s legalább annyira fontos, mint az a béremelés, melyről az illetékesek ma már meghallgatni sem kívánják képviselőinket. Természetesen velük szemben nem az elhalkulás, hanem a felerősödés a követendő út.

Nyugdíjhelyzet. Teljességgel hamis az a beállítás, amely szerint az egyesület elnöke a nyugdíjba vonuló bírák érdekei ellen nyilatkozó és dolgozó személy. Ha valaki, ő maga is erősen érintett és érdekelt abban, hogy végre méltó módon rendezzék a munkaviszonyban töltött életüket e pályán befejező kollégák anyagi helyzetét. Folyamatosan lobbyzik, tárgyal, javaslatokat és megoldástervezeteket fogalmaz, minden lehető fórumon és esetben próbálja a helyzet tarthatatlanságát körülírni és segítséget, támogatást kérni azoktól, akik döntési helyzetben, vagy annak holdudvarában állnak. Annak is magyarázata van, hogy a nemzetközi egyesület felé miért nem célszerű e kérdés kivitele. A nemzetközi egyesület nem csak a tagoktól, de a hivatalos szervektől is beszerzi egyes vizsgálódása esetén az adatokat. E számadatokat mi is beszereztük, amikor a jereváni konferenciára készülve a konkrét adatokból megállapítottuk, hogy a jelenlegi törvényi rendezés alapján a megállapított nyugdíj mértéke 2007-2008-ban az adott bírói nettó jövedelem 50 %-át meghaladja. Ilyen körülmények között, más országok példáin okulva, komolytalanná válik a nemzetközi testülethez való fordulás, mely megítélésünkre a későbbiekben is kihat. Még egy tény a téma befejezéséül: a Magyar Bírói Egyesület elnöke volt az, aki kollegájával együtt 2007. évben az Alkotmánybírósághoz fordult a dolgozó nyugdíjasok jövedelmének további csökkentésének megszüntetése érdekében.

A dolgozatban kifejezésre került „2005. júliusától a választmányban és az elnökségben mutatkozó ellentétek” alatt nem tudható mi rejlik pontosan. Az egyesület választmánya és az elnöksége többségi döntéssel hozta és hozza meg határozatait. Gyakorlatunk azt mutatja, hogy a többség minden esetben olyannyira döntő többség, hogy azt az esetlegesen kisebbségben lévő csak elfogadni tudta. De úgy is gondolom, hogy ez így van rendjén. Az egyesület a bíró tagok önkormányzata, annak vezetői alá kell, hogy rendeljék magukat a többségi igénynek, akaratnak. Egy-egy választmányi tagunk véleményével, javaslatával a többség nem értett egyet, ez azonban megítélésem szerint munkánk érdemeit nem kisebbíti, de a testületeinkben mutatkozó ellentétnek sem tekinthető.

A Nemzetközi Bírói Egyesület Siófokon és Budapesten megrendezett 49. Konferenciája valóban sikereket hozott, elismerést a magyar bírói kar részére. (Sajnos a közvélemény érdeklődése az elvárhatónál kisebb volt.) A dolgozat azt tartalmazza, hogy a Magyar Bírói Egyesület elnöke a konferencia megrendezésére vonatkozó első felvetésre nemet mondott, hivatkozva arra, hogy nincsenek meg annak feltételei. E mondatból csak az időpont maradt ki, melyből megállapítható lenne az akkori körülményeket ismerők számára annak valódi és mély igazsága. Egy nemzetközi konferencia megrendezését csak akkor lehet vállalni felelősséggel, ha annak kellő színvonala biztosított. Ellenkező esetben a lelkesedéssel többet ártunk, mint használunk. Ez történt. Az egyesület elnöke Uruguayban, a legnagyobb örömére jelenthette be a Magyar Bírói Egyesület pályázatát a 2006. évi konferencia megrendezésére, miután annak lebonyolítását az OIT elnöke már támogatta. Nemzetközi elismerésünkről pedig csak annyit, hogy az akkori esélyes Norvégia javunkra visszalépett. A konferencia szervezési munkáit a Magyar Bírói Egyesület Elnöke, a Somogy Megyei Bíróság Elnöke (a dolgozat szerzője) és a Fővárosi Bíróság Elnöke által vezetett teamek végezték, kiemelve azt a tényt, hogy az egyesület elnökén kívül döntő mértékben a Fővárosi Bíróság Elnöke volt az, aki nélkül a konferencia anyagi háttere nem lett volna biztosítható. A nemzetközi egyesület elnökségébe történő bekerülés a szerző által feltehetőleg nem ismert szokásjogon alapul, annak lehetősége sem akkor, sem azt követően fel sem merülhetett.

A nemzetközi fórum szerepét a magyar kormánnyal szemben a szerző meglehetősen felértékelte. Sem az OIT, sem az egyesület elnöke hivatalosan nem osztotta azt az álláspontot, hogy eredményes lenne a bírói kar számára az Ujkéry úr által megfogalmazott fellépés. Nem azért, mert érdekeink ellen dolgoztak volna. Azért, mert legjobb tudásuk szerint így látták a folyamatban lévő költségvetési tárgyalások miatt. (A legutóbbi jereváni találkozón három ország egyesületi vezetője is azt panaszolta, hogy a nemzetközi szervezet fellépése nem hozott eredményt.) A média és a magyar bírói kar helyzetét és viszonyát az igazgatási vezetők és elméleti szakemberek folyamatosan elemzik, boncolgatják, keresve a megfelelő megoldást. Abban a megfontoltak megegyeznek, hogy a legjobb útja ennek nem egy nemzetközi fórumra történő kiterjesztés.

1/2008. szám alatt a választmány által javasoltan és elfogadottan körlevelet küldtem körbe, javaslatokat várva, hogyan lehet – figyelemmel a jogosítványainkra is – hatékonnyá tenni az egyesületi érdekérvényesítő tevékenységet akkor, ha a bírói hivatás elismerésének növelését sem a kormányzat, sem az ellenzéki erők, sem a sajtó alig támogatja, de saját OIT-unk is elzárkózik a bírói kart érintő kérdések nyílt érdemi véleményezése elől. Érdemes átolvasni a nálam lévő „dolgozatokat”. A frázisoktól hemzsegnek, mint például, hogy agresszívan nyomulni kell, minden eszközt és lehetőséget felhasználva, stb. Az egyesületet is meg kell újítani, mert a körülmények ezt követeik. Ezt akkor is meg kellene tenni, ha nem tisztújító választások előtt állnánk. Új egyesület vagy szövetség bármikor létrehozható, de ott is a többség érdekeit kell képviselni a kisebbséggel szemben.

Ez a jövő. A Magyar Bírói Egyesület elköszönő elnöke pedig, sok éves értünk végzett, becsületes és a körülményekhez képest eredményesnek mondható munkája után, méltó jutalmát is megkapta dr. Ujkéry Csaba megyei elnök és OIT-tag dolgozatával.

Budapest, 2008. szeptember 15.

Lovász Andrásné dr.
a Magyar Bírói Egyesület főtitkára