A Die Welt írásának magyar nyelvű változatát közöljük.

„Nincs jelentősége. Semmi alapja. Kuka.”

Az Európai Bíróság újabb ítéletet hozott a lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatosan. Ezúttal az igazságügyminiszter kétes szerepvállalása áll a vizsgálódás középpontjában. A varsói kormányzatnak eszében sincs végrehajtani a bíróság döntését, inkább ellentámadásba lendül.

Terjedelmes kifejezés: az uniós joggal összeegyeztethetetlen. A lengyel kormány híveinek azonban már nem éri el az ingerküszöbét. Kedden az Európai Bíróság újfent ezzel az indoklással hozott ítéletet a lengyel igazságügyi reform egy fejezetével szemben. Ahogy a vitatott varsói bíróválasztó bizottság, és legfelsőbb bíróság esetében, úgy a lengyel bírák kirendelésével kapcsolatban is úgy döntött az Európai Bíróság, hogy az nem felel meg az európai jogállamisági normáknak.

A Jog és Igazságosság Pártja immár öt éve dolgozik az igazságszolgáltatás átalakításán, ez az oka az Európai Bizottsággal fennálló ellentétjeiknek. Szakértői vélemények szerint Lengyelországban már nincsenek megosztva a hatalmi ágak, a jogállamiság pedig súlyosan sérült. A frissen meghozott ítélet pedig ennek újabb bizonyítéka. Konkrétan hat jogi ügyről van szó: jelölés szerint a C-748/19 C-tól a -754/19-ig. Ezekben arról van szó, hogy a kormány által áthelyezett, vagyis kirendelt bírák Lengyelországban független döntést hozhatnak-e.

Nézzük, mit is jelent ez pontosan. A kirendelést elsősorban előléptetésként kell értelmeznünk. Vagyis, ha egy varsói törvényszéki bírát egy magasabb szintű bíróságra rendelnek ki, azzal jogilag nincsen semmi baj. A bírákat azonban az igazságügyminiszter nevezi ki, ami már a PiS párt hatalomra kerülése előtt is gyakorlatnak számított. Az ilyen kinevezések határozatlan időre szólnak, és meg sem kell indokolni őket.

Az igazságügyminiszter egyszerű döntése szerint azonban a bírát bármikor vissza is lehet rendelni, és a luxemburgi bírák számára itt van a bökkenő. Az igazságügyminiszter szerepe a döntő –mondja Jakub Jaraczewski, a poznani Adam-Mickiewicz Egyetem jogásza, és a Democracy Reporting International nevű nem állami szervezet program koordinátora a Welt című lapnak.

Az igazságszolgáltatás leépítése során ugyanis az igazságügyminiszter az Európai Unióban példátlan hatalomra tett szert. Hivatalát összevonták a legfőbb ügyészséggel, a legfőbb ügyész posztját is Zbigniew Ziobro, az átalakítás keményvonalas szószólója tölti be 2015 óta.

Ebből az következik, hogy ha egy bíró az ügyészséggel ellentétes döntést hoz, például nem látja megalapozottnak a házkutatás szükségességét, akkor bizonyos körülmények között annak a személynek az érdekeivel ellentétesen dönt, aki az előléptetéséért vagy áthelyezéséért felel: ez pedig az igazságügyminiszter, aki egyben legfőbb ügyész is.

Az Európai Bíróság Nagy Kamarája ezért nem látja biztosítottnak a kirendelés időtartamára a bíróság függetlenségét. Az ítélet szerint nem zárható ki, hogy a kirendelés rendszerével politikai okokból visszaéljenek, és „igazságügyi döntések tartalmának befolyásolásához” használják fel.

A lengyel jogállamisággal kapcsolatosan az Európai Parlamentből is érkeznek aggályok, a képviselők régóta követelik, hogy a Bizottság határozottabban lépjen fel Lengyelországgal szemben. Az igazságügyi reformok a jogállam tudatos, politikai megtámadásainak eszközei – mondja Daniel Freund, az Európai Parlament Zöld Pártjának, és az alkotmányos kérdésekért felelős bizottságnak a tagja a Welt folyóirattal folytatott beszélgetésben. „Ezzel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnökasszonya is tisztában van. Már csak meg kell hoznia a pénzügyi következményekkel járó döntéseket.” -követeli a képviselő.

Már csak az a kérdés, hogyan reagál Lengyelország a legfrissebb döntésre. A bíróválasztó bizottságra vonatkozó ítéletet és az ezzel kapcsolatos ideiglenes rendelkezést nem hajtja végre – és ezzel nap mint nap törvényt sért. Az Európai Bíróság ezért októberben pénzbírsággal sújtotta. Lengyelországnak napi egy millió eurót kellene fizetnie, amíg nem hajlandó a rendelkezés végrehajtására. A koronavírus újjáépítési alapok milliárdos összegeit sem fizetik ki Lengyelország számára. „Az európai uniós korona-segélyek kifizetése Varsó részére jelen körülmények között szóba sem kerülhet.” – jelentette ki Freund, az Európai Parlament képviselője.

Október 7-én eszkalálódott Varsó Brüsszellel szemben folytatott jogi vitája – ekkorra a lehívandó korona-segélyeket már visszatartották. A lengyel alkotmánybíróság kijelentette, hogy az EU-szerződések fontos elemei nincsenek összhangban a lengyel joggal, így a 19. cikkely sem, amely az Európai Bíróság elsőbbségét tartalmazza az adott ország törvényei fölött. Ez valójában a lengyel jogi „Polexit”, vagyis Lengyelország kiválása az európai jogrendből.

Most beigazolódhat, hogy ez a kijelentés korántsem túlzás. A keddi ítélet után a lengyel kormány az alkotmánybíróság mögé bújva hivatkozhat a lengyel jogra, és kijelentheti, hogy figyelmen kívül hagyja a luxemburgi döntést.

Janus Kowalski, a kormánykoalíció tagja már adott is némi ízelítőt abból, mi várható, amikor az ítéletet az „Európai Bíróság jogellenes ítélkezésének”, a bírákat pedig „eurokratáknak” nevezte. A Twitteren közzétett szavai szerint: „Nincs jelentősége. Semmi alapja. Kuka.”

Ziobro igazságügyminiszter ráadásul ellentámadásba lendült, és bejelentette, hogy az alkotmánybíróságnak további megbízásokat fog adni az Európai Bíróság döntéseinek kivizsgálására. -mondja a szakértő Jaraczewski. Úgy tűnik, automatizmussá vált, hogy a kormány minden alkalommal az általa irányított alkotmánybírósághoz fordul, ha nincs megelégedve az Európai Bíróság ítéletével.

Pillanatnyilag nem úgy tűnik, mintha Varsó be akarná tartani a legfrissebb ítéletet, a luxemburgi és brüsszeli döntéshozók pedig tovább törhetik a fejüket.

Fordította: Gábris Eszter