MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

"Ne csak a magunk javára, hanem a mások hasznára is éljünk" - Beszélgetés Lomnici Zoltánnal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével -

 

ifj. Kolosváry Bálint

Elnök úr, beszélgetésünk során nem, mint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökét szeretném kérdezni, hanem arra kérem, mint az igazságszolgáltatás bírája mondja el véleményét, ossza meg velünk emlékeit egy jogász kollégájáról, nevezetesen Petrik Ferencről. Beszélgetésünk célja, még ha nagy vonalakban is, egy rendhagyó portré felvázolása. Úgy vélem talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy Petrik Ferenc a rendszerváltás előtti egy-két évtized és a rendszerváltást követő évtized igazságszolgáltatásának, jogász társadalmának egyik kiemelkedő szereplője és alakja. Ezért lehet érdekes mindannyiunk számára, ha kollégái, pályatársai, közvetlen munkatársai elmondják azokat az emlékeiket - természetesen szigorúan a szakmai vonatkozásúakra koncentrálva -, amelyek felmutatják e pályafutás értékeit, eredményeit. Szerepemet igyekszem, amennyire lehet, korlátozni, a beszélgetés során objektív maradni, ami remélhetően nem akadályozza, hogy egy életközeli kép alakulhasson ki Elnök úr szavai nyomán.

Bevezetőként annyit szeretnék még megemlíteni, hogy Elnök úr közigazgatási bíróként került a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságára közel másfél évtizeddel ezelőtt, s kettejük szakmai kapcsolata, munkakapcsolata ettől az időponttói datálódik, mindaz, amiről ma beszélgetni fogunk, tehát már a rendszerváltást követő évek időszaka. Arra kérem, hogy egészen a kezdetektől elevenítse fel emlékeit.

 

dr. Lomnici Zoltán

A konkrét munkakapcsolatunk felelevenítése előtt hadd térjek ki arra, hogy Petrik Ferenccel először közvetett kapcsolatba kerültem, hiszen a “Jogi Esetek” című műsor sok televíziónéző érdeklődését megragadta. Ennek a műsornak volt legendás személyisége Petrik Ferenc, aki nemcsak, hogy szakszerűen, de az emberek érzelmeire hatóan is vezette a műsort, amelynek nyomán egy nagyon szimpatikus egyéniség jelent meg a képernyőn.

Személyesen nem találkoztunk egészen 1991-ig, amikor áthivatott a Pesti Központi Kerületi Bíróságról - ahol kártérítési és kisajátítási, tehát részben közigazgatási pereket is tárgyaló bíróként dolgoztam -, és felvetette annak a lehetőségét, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem sokkal korábban létrehozott kollégiumában bíráskodjam. Természetesen azonnal igent mondtam. Nagyon érdekes és tanulságos beszélgetésre került a sor. A bírói életpályámat tekintettük át. Azt, hogy milyen jellegű ügyeket tárgyaltam, milyen tapasztalatokkal rendelkeztem.

Volt egy szokatlan kérdése is: szoktam-e írni. Erre azt válaszoltam, hogy igen, verseket. Nem nevetett ki, pedig Ő nyilván arra gondolt, hogy szakcikkeket vagy könyveket írok-e. Még ma is pontosan emlékszem reakciójára, azt mondta, hogy ez nagyon fontos, hiszen a szakmai cikkek és a versírás azonos tőről fakadnak: a gondolat átadásának a vágyából. Assisi Szent Ferenc mondta: "ne csak a magunk javára, hanem a mások hasznára is éljünk", amely számomra azt is jelenti, hogy a tudást át kell adni, és segíteni kell a fiatal, felnövekvő generációknak.

A kezdetekre visszatérve, ha jól emlékszem, 1991. május 2-án átköltöztem a szemben lévő épületből, ahol korábban több mint tíz évig ítélkeztem. Megkezdődött a közös munkánk, ami egyre szorosabbá vált. Mindig is támogatta az általa tehetségesnek tartott fiatal jogászokat. Szinte a kezdet kezdetén felajánlotta nekem, hogy az akkor induló Közigazgatási Gazdasági Döntvénytárban, amelynek Ő lett a főszerkesztője, vállaljam el a szerkesztői feladatokat. A felkérésnek örömmel tettem eleget, és a mai napig közösen szerkesztjük ezt a szakmai folyóiratot, amelynek több ezer jogász előfizetője van. Így a válogatással és a szerkesztéssel közösen tudunk hatást gyakorolni a jogalkalmazásra.

Emlékszem arra, hogy ezt a folyóiratot be akartuk mutatni, az ország több városában sajtótájékoztatót hirdettek. Ezeken a tájékoztatókon, bemutatókon szívesen vettem részt. Néhány hónap alatt, a számokat már nem tudom pontosan visszaidézni, de 8 ezer fölé emelkedett az előfizetők száma, ami óriási sikert jelentett egy szakmai folyóirat életében, és ebben szerepe volt azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket jogászokkal, az ország legkülönbözőbb pontjain együtt folytattunk.

A hivatali munka mellett a másik kapcsolódási pontunk azt volt, hogy benne merült fel először a gondolat a közigazgatási bírák egyesületének létrehozására. A későbbiekben értelemszerűen felvetődött az a kérdés, hogy ki vállalja el az elnöki tisztséget. Kijelentette, hogy a területért felelős szakmai vezetőként csak tiszteletbeli elnök lehet. Azt szerette volna, ha olyan elnököt választunk az egyesület élére, aki ezt a tisztséget komolyan veszi. Két név került szóba, én voltam az egyik. Az objektív választás érdekében – a javaslatára – és egy tíz forintost dobtunk fel. Végül a fej nyert, amit előzőleg én választottam. Így lettem a közigazgatási bírák egyesületének elnöke, amely később jelentős karriert futott be. Ha jól emlékszem, a '90-es évek vége felé az egyik szakmai lapban megjelent egy alapos írás, amelyben azt elemezték, hogy a magyar civil szféra ebben az időszakban milyen eredményeket ért el, melyek azok szervezetek, amelyek valóban tekintélyt tudtak maguknak kivívni. A három legtekintélyesebb szervezet között említették a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületét. Ez a siker egyébként a személyes karrieremben is komoly szerepet játszott, hiszen bár a közigazgatási kollégiumon belül ítélkeztem, a Közigazgatási Bírák Egyesületében kifejtett tevékenységem, és az Egyesület hírneve számomra is ismeretséget hozott. Így figyelt fel rám az akkori elnök, Solt Pál, aki felajánlotta a Legfelsőbb Bíróság főtitkári posztját a szóvivői feladatok mellett, amelyet akkor már évek óta a gyakorlatban vittem, hiszen egyesületi elnökként sokat nyilatkoztam. Rendszeresen tartottunk sajtótájékoztatót, ami akkoriban még szokatlan volt. Az a tény, hogy a bírókkal is lehet beszélgetni, merőben újszerű volt a korábbi, elzárkózó gyakorlattól eltért. Mára megváltozott a helyzet, hiszen a bíróságokon szóvivők működnek. Mindenesetre abban, hogy 1998. február l-jével az ország első szóvivő bírója lettem, az Egyesület, és így Petrik Ferenc is nagy szerepet játszott.

Természetesen mindeközben nem váltak el útjaink, hiszen én a közigazgatási kollégiumban maradtam bíró, amelyet egészen a nyugállományba vonulásáig a kollégium vezetőjeként irányított. Majd, amikor betöltötte a nyugdíjkorhatárt felkértem, hogy főtanácsadóként szolgálja tovább a Legfelsőbb Bíróságot. Munkakapcsolatunk tehát nem szakadt meg, a mai napig együtt dolgozunk. Ha igazán komoly probléma merül fel, mindig tanácsát kérem. Fontos szerepet játszik a döntések előkészítésében is. A kollégiumban minden lényeges kérdésben kikérik a véleményét. Az ő példája okán merült fel a kérdés, hogy egy a szellemi teljesítőképessége teljes birtokában lévő bírónak miért kell 70 éves korában visszavonulnia. Az amerikai rendszerben például a bírák maguk határozhatják meg, hogy a bírói feladatok ellátásához meddig éreznek elég erőt.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Ha szabad közbevetnem, mélyen egyetértek ezzel a felvetéssel. Számomra sem érthető, hogy egy legfelsőbb bírósági bírót, akinek az élettapasztalata, szakmai tudása ekkorra teljesedik ki, ha fizikai és szellemi képességeinek birtokában van, miért fosztjuk meg attól, hogy mindezen tudását kamatoztathassa. Hiszen pont a bírói pálya az, amely ténylegesen igényelné az évtizedek alatt felgyülemlett szakmai tudást és ismeretet. Természetesen legyenek objektív, alkalmassági vizsgák. Mindez azonban nem tartozik szorosan beszélgetésünk tárgyához, csak jelezni szerettem volna, hogy mélyen egyetértek Elnök úr felvetésével.

 

dr. Lomnici Zoltán

Ha fölteszem magamnak a kérdést, hogy mit köszönhetek Petrik Ferencnek, akkor a válasz az, hogy nagyon-nagyon sokat. Számos könyvet, most már több mint félszázat, amiből tucatnyit együtt írtunk társszerzőként. Úgy érzem, ez életem egyik meghatározó jelentőségű eseménye. Visszautalva a beszélgetés elején említettekre, a gondolatközlés vágyának fontosságára, a versek után a szakirodalom következett. Ez nagyon fontos tényező a szakmai fejlődés szempontjából, s ebben Pertik Ferencnek nagyon nagy szerepe volt.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy valaki egy egész korszakot átívelően ennyiféle kérdéssel olyan magas szinten tudjon foglalkozni, hogy idézzék. Azt, hogy Petrik Ferencet hányszor idézték már, megbecsülni sem lehet, véleményem szerint ezerszer biztos. Írásai sok kérdésben megkerülhetetlenek, és a mai napig ugyanúgy hatnak a szakmai közéletre, mint ahogy a '90-es évek elején.

Petrik Ferenc esetében példátlan életművel állunk szemben.

Életműve a fiataloknak jó példa arra, hogy van értelme az igényes munkának, a segítségnyújtásnak. Nagyon hasznos az a véleményem szerint, ha felmutatjuk az értékeket, és Feri egész munkássága, életműve érték, és példaképül szolgálhat mindannyiunk számára.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Több beszélgetőpartnerem kiemelte Petrik Ferenc azon képességét, amellyel hihetetlen pontossággal tudott magának kollégákat választani, főként fiatal, pályakezdőket, s milyen biztos kézzel tudta őket önálló pályára állítani, milyen nagy segítséget nyújtott nekik ahhoz, hogy elinduljon szakmai karrierük, saját lábukra állva megteremtsék szakmai egyéniségüket.

Rendkívül érdekes azt látni, hogy egy korábbi, minisztériumi korszakának kollégái, szinte kivétel nélkül, ma már a közigazgatás jelentős tisztségeit betöltő személyei, akik mellé kerülésükkor huszonéves pályakezdő jogászok voltak. És bocsánat, hogy így fogalmazok, de akkor a kutya nem gondolta volna, hogy szakmailag milyen igényes és milyen fontos munkákra lesznek majd képesek. Ahogy az Elnök úr is említette, a szerkesztéstől kezdve az Egyesület vezetéséig mindent a fiatalok kezébe adott és lehetőséget teremtett arra, hogy éljenek azzal. Ezt különösen fontosnak és példaértékűnek tartom, mert ezzel az önzetlenséggel és nagyvonalúsággal ma nagyon ritkán találkozunk, azzal, hogy szinte a saját lehetőségeit adja kollégái kezébe annak érdekében, hogy kibontakoztathassák tényleges tehetségüket, természetesen szolgálva ezzel mentoruk érdekeit is.

 

dr. Lomnici Zoltán

Ez egy nagyon fontos képesség, erény, amelyhez természetesen az is szükséges, hogy ne legyen féltékeny másokra az illető, ne féljen attól, hogy a fejére nőnek tanítványai. Végül is egyszer minden vezető “fölé” a beosztottjaink kerülnek. De ezt a félelmet Petrik Ferencnél soha nem éreztem. Amikor kineveztek a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, majd elnökének, akkor éreztem, hogy tiszta szívből gratulál. Ez egy tehetség, képesség és egyfajta reális belátása is a dolgoknak, annak, hogy változnak az idők, és végül mindannyian így járunk. Mindannyian ezt fogjuk megélni, és ezt a kérdést bölcsen kell megközelíteni úgy, ahogyan Ő is tette. Nincs benne féltékenység, önzés. Nagyon sok vezető követi el azt a hibát, hogy tart a tehetséges emberektől, akik valamilyen módon veszélyt jelentenek rá, és nem ilyenekkel veszik körül magukat. Ezek az emberek bukásra vannak ítélve.

Nem szabad félni attól, hogy változik az életünk, és más szerepet kell majd betöltenünk. Bennem ez soha nem okozott semmiféle izgalmat, mert az élet olyan, hogy egyszer fent vagyunk, máskor meg lent. A lényeg az, hogy mindig a legjobb teljesítményt kell nyújtani, és emberségesnek kell maradni.

Sajnos sok vezető megfeledkezik arról, hogy akkor tud igazán hosszú évtizedeken keresztül alkotni, ha vigyáz az egészségére. Az, hogy Feri most is jó egészségnek örvend, és ereje teljében van szellemi és fizikai értelemben is, nagyon fontos tényező. Lényeges, hogy az ember a munka mennyiségét is úgy határozza meg a maga számára, hogy abba ne rokkanjon bele. Petrik Ferenc megtalálta az arany középutat, mindig vigyázott egészségére, szabad idejében fizikai munkát is végzett, ha jól tudom, asztalosmunkákkal foglalkozik. Nem szabad elszakadni az emberektől, a valóságtól. Azt hiszem, hogy ebben is bölcs.

 

ifj. Kolosváry Bálint

A rendszerváltás tette lehetővé, hogy a közigazgatási bíráskodás a maga teljességében elindulhasson. Ekkortól számíthat a civil társadalom a közigazgatási bíráskodásra, a civil társadalom eszmélése, öntudatra ébredése és a közigazgatási bíráskodás kapcsolata lényegében innen datálódik. Némi hiányérzet alakult ki bennem, mivel a szakma tulajdonképpen nem dolgozta még föl, hogy a közigazgatási bíráskodásnak milyen hihetetlenül fontos szerepe volt a magyar államhatalom áttérésében egy európai mércével mérten normális, demokratikus működésre, az összes hatóságaival, a vámhivatal ok működésétől kezdve az állami közigazgatásig legmagasabb szintjéig. A közigazgatási bíráskodás puszta léte, az a tény, hogy a közigazgatási szerv határozatát egy külső, tőle fiiggetlen fórum megítélheti és minősítheti, különös jelentőséggel bírt e szervezetek működésének jogszerűsége irányában.

 

dr. Lomnici Zoltán

Petrik Ferenc meghatározó szerepet játszott a rendszerváltás után a közigazgatási bíráskodás megszervezésében. Mély bölcsességről tett tanúbizonyságot a Legfelsőbb Bíróság elnök-helyetteseként abban a kérdésben is, hogy önálló Közigazgatási Bíróság jöjjön-e létre, vagy az a Legfelsőbb Bíróság részeként kerüljön megszervezésre. Abban a helyzetben reális perspektíva lett volna, hogy válasszák külön a két bírói szervezetet, és megkérdőjelezhetetlen lett volna, hogy a Közigazgatási Felsőbíróságnak Ő legyen az elnöke. Azt az álláspontot képviselte, hogy akkor lehet erős a magyar igazságszolgáltatás, ha nem darabolják fel külön bíróságokra. Ezzel, úgy gondolom, mély realitásérzékéről tett tanúbizonyságot. Ezzel a gondolattal magam is mélyen egyetértek. Két évvel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság Közigazgatási Legfelsőbb Bíróságának elnökének is kifejtettem ezt az álláspontot, és amikor néhány hónapja az európai jogászgyűlésen újra találkoztunk, elmondta, hogy arra a következtetésre jutott, miszerint Németországban sem jó megoldás a külön Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság. Figyelembe véve azt, hogy önálló kollégium működik a Legfelsőbb Bíróságon, amely a munkáját szuverén módon végzi, egy önálló közigazgatási bírói szervezet gyengítette volna a bíróságokat. Ma sem tartom jó ötletnek a bírói szervezet különválasztását, mert egymás ellen fordíthatóak. A történelmi tapasztalatok is ezt mutatták, hiszen Magyarországon 1896-1950. között működött egy külön közigazgatási bíróság, amelyre a végrehajtó hatalom befolyással bírt, különösen a bírák kiválasztásában.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Tulajdonképpen ezzel lezártuk a beszélgetés elvarratlan szálait. Még egy dologra kérdeznék rá, ami szóba került, s ami szintén jellemző volt a Közigazgatási Kollégium majd összes bírájára. Ahogyan Elnök úr is említette, ha jól tudom, gyakorlatilag a közigazgatási kollégium bíráinak nagy többségében a szakmunkák aktív szerzőit tisztelhetjük, a tudományos munkák elismert íróit. Ennek a közlési vágynak a meghonosítása, a publikálási ambíciók megteremtése is valahogy az Ö munkájához köthető, hiszen ez a mértékű tudományos munka szinte szokatlan más bírói közösségekben? Kérdezem ezt akkor, amikor magam is vallom, hogy az ítélkezés, egy jó ítélet meghozatala és megszövegezése komoly elméleti, szakmai munka. Ez az én meggyőződésem. Lehet, hogy ezt a véleményt mások, főképpen elméleti jogtudósok nem osztják, de azt gondolom ennek ellenére, hogy egy jól megalapozott, pláne egy legfelsőbb bírósági, tehát iránymutató, elvi szintű bírói ítélet, az egy nagyon komoly elméleti dolgozattal ér fel, egy tanulmány erényeit hordozza magában, értéke pedig azzal vetekszik. De, hogy ez a szakmai igényesség, ennek a szakmai tudásnak a közvetítése más téren, nevezetesen a jogtudomány művelése terén is megjelenjen - végig tekintve a publikációs jegyzékeket, szinte hihetetlen, hogy a Közigazgatási Kollégium bírói kara milyen hihetetlen termékenységről tett bizonyságot -, arra korábban ilyen éles példát nemigen látok. Persze még kérdés szintjén sem kívánom azt sugallani, hogy az Ö munkája nélkül mindez meg sem születhetett volna, hiszen ezek a tudományos dolgozatok szerzőjük szuverén alkotása.

 

dr. Lomnici Zoltán

Petrik Ferenc nagyon nagyot alkotott, elsősorban a polgári jog terén, másodsorban a közigazgatási jog területén is.

A közigazgatási jog nagyon változékony terület, a polgári jog egy jóval stabilabb rendszer. Úgy gondolom, hogy az Ő igazi "sziklája", amit elhelyezett ebben a "hegyvonulatban", az a polgári jog területe, mivel megkerülhetetlen elveket fektetett le, komoly értékeket mutatott fel. Rengeteg polgári jogi könyvben, szakcikkekben szerepelnek művei lábjegyzetekben utalásként. Óriási szerepet játszott a közigazgatási szakirodalom fejlődésében is, de még ezt is messze túlszárnyalja az, amit a polgári jog elmélete és gyakorlata terén alkotott.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Igen, ha szabad ilyet mondani, a szíves csücske mindig a polgári jog volt, bár Ő sok területtel foglalkozott, pályája kezdetéről családjogi tanulmányok is datálhatók. A kedves könyvei a tulajdonjoghoz, ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódnak, a jogi személyekhez, tehát a klasszikus polgári jogi témákhoz ...

 

dr. Lomnici Zoltán

Ugyanígy vagyok az európai joggal. Bár számos közigazgatási és polgári jogi könyvben szerepeltem szerzőként, de az európai jog az, ami igazán érdekelt, és amit az egyetemen most is tanítok.

Amikor megpróbálták a közigazgatási jogot beszorítani, Petrik Ferenc mindig azt az álláspontot képviselte, hogy a jogrendszer egységes. A jó jogász, a jó közigazgatási jogász kiválóan ismeri a polgári jogot. A polgárjog ott van minden más jogág mögött. Nem tudunk olyan közigazgatási jogterületet mondani, ahol a háttérben ne lenne polgári jog.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Amit az előbb említett, az is alátámasztja azt a tételemet, már amennyire egy kívülálló megalapozottan megítélheti ezt, hogy a közigazgatási bíráskodás környékén kialakult csapat milyen sokoldalú emberekből verbuválódott. Nyilván mindenkiben meg van a képesség, hogy ne csak egy szűken vett ítélkezési gyakorlatra koncentráljon, hanem amiről beszélgettünk, a szerkesztéstől, a kötetetek írásán keresztül, az oktatásig részt vállaljon egyéb szakmai tevékenységekben. Bizonyosan mindenkiben meg volt az igény, de lehet, hogy inspirációja a nélkül ez a sokoldalúság, a más munkára való nyitottság nem került volna felszínre. Rengeteg jogászt ismerek, akik annyira egyoldalúak és annyira beszűkültek szakmailag, hogy, egy bizonyos pont után már a szakmai munkájukat sem tudják kellő igényességgel végezni. Nyilván ez áldozatvállalást jelentett, hiszen gondolom éjszaka, hét végén, meg a szabadság alatt lehetett cikkeket, könyveket írni, felkészülni az órákra, mert a napi munka kitartott minden nap.

 

dr. Lomnici Zoltán

A sokoldalúsághoz kapcsolódva, beszélgetésünk végén szeretnék még egy kis színes történetet elmesélni. Amikor megalakult a Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézet, amit Petrik Ferenc alapított és hozott létre, felmerült, hogy a szervezetnek szüksége volna valamiféle emblémára. Mivel akkor már évek óta festegettem amatőr módon, vállaltam, hogy a Deák Ferenc portréját elkészítettem. Petrik Ferenc ezt örömmel fogadta, és a mai napig büszke vagyok arra, hogy évekig a Deák Ferenc Továbbképző Intézet levelezési papírján az általam készített grafika szerepelt.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Ha már a festészet elmaradt, legalább a versírás öröme megmaradt még?

 

dr. Lomnici Zoltán

Sajnos már nem. Sem festeni, sem verset írni nincs időm. A sport az egyetlen, amihez ma is ragaszkodom, másra sajnos nincs lehetőségem.

 

ifj. Kolosváry Bálint

Elnök úr, nagyon köszönöm, hogy rendelkezésemre állt és szakított az idejéből és örülök, hogy sok mindenben visszaigazolja gondolataimat. Úgy érzem az Ön által elmondottak jó néhány részlettel gazdagították annak a jogásznak a portréját, akire majd évtizedek múlva is visszatekinthetnek az utánunk jövő jogász generációk és aki példaként állítható a fiatal jogász nemzedékek elé. Még egyszer köszönöm a beszélgetést.

 

dr. Lomnici Zoltán

Köszönöm a lehetőséget.

 

Budapesten, 2006. július 6-án