„A tanúvallomás mind a büntetőeljárásban, mind a polgári eljárásban fontos, sok esetben pótolhatatlan bizonyítási eszköz, a tanú vallomástételi kötelezettsége igazságszolgáltatási érdek. A bíróságok alkotmányos jogvédelmi funkciójának gyakorlásához elengedhetetlen a tanúzásra képes és alkalmas személyeknek az igazságszolgáltatásban való közreműködése, adott esetben alkotmányos alapjogaiknak a korlátozása árán is.”

/75/1995.(XII.21.) AB határozat/

A tanú az a személy, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet, aki az általa észlelt múltbéli történésekről, eseményekről tesz vallomást a bíróságon.

A tanúzás állampolgári kötelezettség, amely magában foglalja a bíróság idézésére történő megjelenést, a vallomástételt és az igazmondás kötelezettségét. Napjainkban egyre inkább csökken a tanúzási készség. Jellemzően a tanúk nem önszántukból vesznek részt a bírósági tárgyalásokon, a vallomástétel időnként terhekkel jár, amelyek miatt tanúskodni nem kellemes dolog, sem a büntető-, sem a polgári ügyekben. Ilyen teher lehet, ha valaki egy bűncselekmény tanújává válik, vagy ha a családtagok, ismerősök ügyében kell vallomást tennie. Nehézséget okozhat a munkahelyről való eltávozás, a tárgyalásra utazás, a családi kötelezettségek teljesítése, valamint a vádlottal való ismételt személyes találkozás is. Ezen terhek viselése azonban társadalmi érdek, hiszen mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy bűncselekmény áldozatává válik, esetleg egy polgári peres eljárásban kényszerül a saját igazát bizonyítania, és akkor joggal várná el, hogy a tényeket tudó tanúk segítsék az igazság kiderítését.

A bíróság feladatainak ellátásához elengedhetetlen feltétel a tanúk igazságszolgáltatásban való közreműködése. A tanúnak olyan tényről lehet tudomása, amely a tényállás megállapításához, a bírósági eljárások lezárásához feltétlenül szükséges, így az igazságszolgáltatás a tanúk vallomásáról, mint bizonyítási eszközről nem mondhat le.

Mindezek alapján belátható, hogy napjainkban szükségessé vált a bíróságok humanizálása, az eljárásban kényszerűségből részt vevő személyekkel való körültekintő bánásmód kialakítása, így a tanúgondozás intézményének korszerű egységes rendszerének létrehozása és működtetése.

Általános felismerés, hogy a bíróságoknak a tanúkat már megidézésüktől kezdve segíteni, tájékoztatni kell. Szükséges ismertetni eljárási jogaikat, kötelezettségeiket, hangsúlyt fektetve a megfelelő felvilágosításra, ezzel is ösztönözve a tanúk megjelenését a bírósági tárgyalásokon. A bíróságoknak törekednie kell egy megfelelően képzett személyzet és infrastruktúra kialakítására a tanúk tájékoztatása és védelme érdekében.

A tanúzási kötelezettség teljesítésének a megkönnyítése, a tanúknak nyújtott segítség a tanúgondozás, a tanúgondnok által nyújtott információszolgáltatás. A tanúkkal a tárgyalótermen kívül a bíróságon dolgozó kapcsolattartó, az úgynevezett tanúgondnok foglalkozik. A tanúgondozó feladata a tanúkkal való kapcsolattartás, a tanúk által feltett kérdések, aggályok megválaszolása, annak figyelembe vételével, hogy konkrét ügyben, érdemben nem nyilatkozhat, a tanú vallomásával kapcsolatban tanácsokat nem adhat. A tanúgondozó a tanú kérdéseire akár telefonon, akár személyesen is ad felvilágosítást. Tájékoztatja a tanút a bíróságon elérhetőségéről, a tárgyaláson való viselkedési és megjelenési normákról, a tanúskodással összefüggő fontos szabályokról, a tanú jogairól és kötelezettségeiről, a költségtérítés lehetőségéről, az igazolatlan távolmaradás következményeiről, a kimentés módjáról, a tanúszoba igénybevételének a lehetőségéről.

A tanúgondozás intézményének egyik fontos eleme, a bíróságokon kialakított tanúszoba, tanúváró, vagy az erre a célra szolgáló elkülönített folyosó. Sokszor előfordul, hogy a tanú kellemetlen helyzetbe kerül, mikor kihallgatása előtt a tárgyalóteremnél a folyosón együtt kell várakoznia a vádlottal, vagy annak hozzátartozóival. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy a tanút a várakozás ideje alatt fizikailag vagy pszichikailag megfenyegetik, esetleg egyéb módon befolyásolják. A tanúszoba, ezen helyzetek elkerülése érdekében kialakított olyan helyiség, ahol a tanú elkülönülten várakozhat a bíróság általi kihallgatásáig. A tanúszoba igénybevételének indokoltságát a tanúgondnok kérelemre, előzetes bejelentés alapján vizsgálja, és annak engedélyezéséről az összes körülményt mérlegelve dönt. A kapcsolattartó elsődlegesen akkor engedélyezi a tanúszobát, ha a tanú személyes biztonsága van veszélybe, vagy a tanú gyermekének ideiglenes megőrzése okából indokolt.

Bács-Kiskun Megyében 2009. március 31. napján került bevezetésre elnöki intézkedés keretében a tanúgondozás. A Kecskeméti Törvényszék az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett annak kidolgozására, hogy a bírósági eljárásokban fokozottabb figyelmet fordítsanak a tanúk bíróságon való megjelenésére, várakozására, kihallgatására, a részükre adott tájékoztatásra. 2013-ra a Kecskeméti Törvényszék illetékességi területén működő valamennyi járásbíróságon bevezetésre került a tanúgondozás intézménye, továbbá kinevezésre kerültek a tanúgondnokok, valamint kialakításra kerültek a tanúszobák. Továbbá az egyes helyi bíróságok – a sajátosságok figyelembe vételével – egységes, részletes tájékoztatót mellékelnek a tanúk részére küldött idéző mellé, amely számos hasznos információt tartalmaz.

2011. szeptember 20. napjával lettem tanúgondnok a Kecskeméti Törvényszéken. Az elmúlt két évben rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, és bátran állíthatom, hogy a tanúgondozás szerepe sokkal jelentősebb, mint azt sokan gondolnák. A kijelölt tanúgondnokok kapcsok a bíróság és a tanúk között. Szerepük elsődlegesen az, hogy elősegítsék az állampolgárok tanúzási hajlandóságát, hogy olyan körülményeket biztosítsanak amelyek következtében a tanúk önkéntesen megjelennek és vallomást tesznek. Tapasztalataim szerint, nagyon kedvesnek és megértőnek kell lenni, mert az esetek többségében a tanúk tanácstalanok, félszegek, esetenként agresszívak és nincsenek tisztában a jogaikkal és kötelezettségeikkel. Sok esetben észleltem, hogy a tanúk nem kívánnak megjelenni a tárgyaláson, külföldi munkára, betegségre, gyermekre, vagy egyszerűen a távolságra hivatkozva. De ezek a mentségek a tanúgondozás keretében orvosolhatóak, például: gyermek esetén a tanúszoba felajánlásával, ahol a gyermek felügyelete is biztosított, távolságnál az útiköltség megtérítésének az ismertetésével, munkára való hivatkozásnál, pedig tájékoztatjuk, hogy a jelenlétéről a bíró igazolást állít ki. Abban az esetben azonban mikor egy tanú telefonon menti ki magát a tárgyaláson való megjelenés alól, mindig tájékoztatjuk, hogy betegség esetén orvosi papírokat, külföldi tartózkodás, munka esetén pedig az ezt igazoló iratokat, dokumentumokat be kell küldeni az eljáró bírónak, mert a távolmaradás jogkövetkezményei alól csak így mentesülhet. A mi gyakorlatunkban jól működik még a hivatalos feljegyzés intézménye is, melyben értesítjük az eljáró bírót a tanúk bejelentéseiről, tájékoztatjuk az esetleges távol maradásokról, és a tanúszoba engedélyezéséről. Továbbá hasznosnak bizonyult, hogy az egyes bíróságokon minden tanúgondnok mellé helyettes kapcsolattartó is kijelölésre került. Ez az intézkedés nagyban megkönnyíti a program menetét, hiszen ezek a személyek jogvégzettek, a tanúgondozás részleteit, szabályait jól ismerik, így az elsődleges kapcsolattartó távolléte sem akadályozza az ügyintézés gördülékenységét.

Összességében elmondhatom, hogy a Kecskeméti Törvényszéken a tanúgondozási program sikeresen működik. Álláspontom szerint a tanúgondozás intézményének bevezetése hozzájárult ahhoz, hogy egyre több tanú jelenik meg a tárgyalásokon ezzel is elősegítve az igazságszolgáltatás munkáját, hiszen ne felejtsük el „A végső cél az, hogy a bírósági szervezet fókuszába az állampolgárok álljanak.” /dr. Handó Tünde OBH Elnöke/