MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

Bizonyos nézetek szerint a jogrendszer létrejöttének egyik oka az, hogy minden társadalomban a jogihoz hasonló szabályozást végző erkölcsi, vagy vallási szabályok egyéni, vagy kisebb közösségi szinten igen eltérőek lehetnek, és szűkség van egy „társadalmi minimumra”, közös nevezőre, általános szabályozásra.

Manapság lépten-nyomon találkozhatunk a társadalom széles rétegeinek szociális, oktatási, és egyéb szükségleteinek kielégítésére létrehozott alapítványokkal. Ezek többsége olyan célok érdekében végzi tevékenységét, melyet a gazdasági élet negatív változásai kétségkívül kényszerből hívtak életre.

A pénzügyi-gazdasági válság begyűrűzése óta az ingatlanpiac nyomott áron kínálja a megszámlálhatatlan, szinte naponta bővülő körű, eladásra szánt ingatlant, melyek jelenleg a három évvel ezelőtti árfolyamhoz képest - vételi oldalról nézve – jelentősen kedvező áron megvásárolhatóak. Ami azonban az egyik félnek előny, az a másiknak hátrány: aki jelenleg eladásra kényszerül, sajnos a kereslet függvényében jelentősen áron alul tudja az ingatlanát értékesíteni.

  1. Bevezető gondolatok

Az igazságügyi reformelképzeléseket két alapvető fontosságú alkotmányos elvnek kell áthatnia. Az egyik a bírói hatalomnak a többi hatalmi ágtól történő elválasztása. A másik pedig az az elv, amely szerint egy demokratikus jogállamban nem létezhet ellenőrizetlenül hagyott hatalom. Így biztosítani kell azokat a viszonyokat, amelyek garantálják a bíróságok közérdeknek megfelelő tevékenységét. Míg a bírói függetlenség elve az igazságszolgáltatás határozott intézményi, igazgatási elkülönülését kívánja meg, addig az ellenőrzés és az elszámoltathatóság követelménye a bírói hatalom elszigetelődését, korporatív bezárkózását igyekszik elkerülni a többi hatalmi ág és a nyilvánosság ellensúlyt adó jelenlétével.