Kalináné dr. Knoll Anikó: A fizetési meghagyás régen és most

A fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések  egyszerűsített eljárásban történő érvényesítésére irányuló nemperes eljárás. 2010. június 1. napjától a közjegyzői nemperes eljárás egy speciális fajtája, amelyre a 2009. évi L. törvényt (Fmhtv.) és háttérjogszabályként az 1952. évi III. törvényt (Pp.) kell alkalmazni.

2010. június 1. napját megelőzően kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás volt, a Pp. által szabályozva.

Ezen jogintézmény célja már bevezetésekor is az volt, hogy a nem vitatott igények peren kívül nyerjenek gyors és költségtakarékos elintézést. Elterjedésének következtében a bíróságokra azonban jelentős terhet rótt, ezért a jogalkotó, eredeti céljának megfelelően döntött úgy, hogy a gyorsaság, a költségtakarékosság és a bíróságok tehermentesítése okán 2010. június 1. napjától a közjegyzők hatáskörébe utalja. További érv volt a közjegyzők mellett az is, hogy kellő infrastruktúrával rendelkeznek, eljárásaik rövid határidősek.

A jelenleg hatályos Fmh.tv. szerint a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával azonos hatályú. A közjegyző a fizetési meghagyásos eljárásban az ország egész területére illetékes.

A fizetési meghagyásos eljárás kötelezően igénybe veendő, ha a követelés az egymillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatár volt érvényes 2010. június 1. napját megelőzően is, 2009. december 31. napjáig azonban csak a 200.000 Ft-ot meg nem haladó követeléseket lehetett kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíteni.

A korábbi szabályokkal egyezően jelenleg is szükséges, hogy a kötelezett rendelkezzen belföldi lakó- vagy tartózkodási hellyel, illetve székhellyel.

A bíróságokhoz a fizetési meghagyást a külön erre rendszeresített nyomtatványon kellett benyújtani. Jelenleg a közjegyzőhöz a kérelmet elektronikusan vagy papír alapon lehet benyújtani.

Míg kibocsátása a bíróságok hatáskörébe tartozott, addig az eljárás kezdetén a fizetési meghagyáson illetéket kellett leróni. Az illeték 2010. június 1. napját megelőzően a követelés 3%-a, de legalább 3.000 Ft, legfeljebb 450.000 Ft volt.

A közjegyzőnél nem illetéket kell leróni, hanem eljárási díjat kell fizetni, ami a MOKK rendszer üzemeltetési költségeinek, valamint a közjegyzők munkadíjának és költségeinek fedezésére szolgál. Az eljárási díj alapja a pénzkövetelés eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke (azaz a díjalap). A díjalap után az eljárási díj mértéke 3%, de legalább 5.000 Ft, legfeljebb 300.000 Ft. A díj mértéke azonban nem lehet kevesebb annyiszor 1.000 Ft-nál, mint ahány kötelezett van.

Mindezek alapján megállapítható, hogy míg az eljárási díj alsó határa emelkedett, addig a felső határa 450.000 Ft-ról 300.000 Ft-ra csökkent.

Az eljárási díjat a korábbiakhoz hasonlóan a perré alakulás esetén az illetékbe be kell számítani.

A közjegyző fizetési meghagyással kapcsolatos legnagyobb dologi kiadása a postaköltség. Mivel 2007-ben a fizetési meghagyásos eljárások 84%-ában az Ügyérték a 200.000 Ft-ot sem haladta meg, a jogalkotó gondoskodott arról, hogy a nagyszámú féllel folyó eljárásokban, ahol a tértivevényes ajánlott levelek számával a postaköltség jelentős lehet, öt fő felett a minimális díj mértéke a felek számától függően emelkedjen.

A fizetési meghagyás elektronikus úton történő benyújtásával a díj banki átutalással is teljesíthető, papír alapú benyújtás esetén azonban postai készpénz-átutalási megbízással kell fizetni.

A közjegyző a fél részére személyes költségfeljegyzési jogot engedélyezhet. Ez kiterjed a peres eljárásra is, de a bíróság azt megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.

A fizetési meghagyás beadványból, eltérően a korábbi szabályoktól, elegendő egyetlen példányt benyújtani. Ennek oka az, hogy a beadványok adatait a MOKK rendszerben nyomban rögzítik.

2009. december 31. napjáig a bíróság részére a kibocsátásra rendelkezésre álló határidő 30 nap volt, a legutolsó Pp. szabályok szerint pedig a bíróság a fizetési meghagyást az érkezéstől számított tizenöt nap alatt kibocsátotta. Jelenleg a közjegyző előtt kétféle határidő létezik: elektronikus benyújtás esetén három munkanap, papír alapú benyújtás esetén tizenöt nap. Ez a rendelkezés nemcsak elvi jelentőségű, mert ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a határidő utolsó napját követő munkanapon a MOKK rendszere a közjegyző nevében automatikusan bocsátja ki a fizetési meghagyást.

Ez esetben a közjegyző felel azért - mind szakmailag, mind anyagilag -, ha a meghagyás hibásan lett kibocsátva és a hibát az ő mulasztása miatt nem lehetett orvosolni.

A fizetési meghagyást továbbra is csak a kötelezettnek kell kézbesíteni, azonban a kérelemtől eltérő kibocsátásra már nincs lehetőség. A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének.

Az ellentmondásra továbbra is tizenöt nap áll rendelkezésre. Ellentmondás hiányában a fizetés meghagyást a közjegyző  jogerősítési záradékkal látja el, a jogerős fizetési meghagyásnak pedig ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek, az ellen perújítással lehet élni. (Perújítás esetén az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelyik - ellentmondás esetén - elsőfokú bíróságként a perré alakult eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezne.)

Amennyiben a közjegyző a fizetési meghagyást elutasítja vagy az eljárást megszünteti, a jogosult választása szerint kétféle jogorvoslat közül választhat: fellebbezéssel élhet a másodfokú bírósághoz vagy keresetlevelet nyújthat be az elsőfokú bíróságnál.

Ellentmondás előterjesztése esetén a közjegyző azt nyolc napon belül kézbesíti a jogosultnak. Ha ezt nem teszi meg, itt is előkerül az eljárások gyorsítását szolgáló azon szabály, hogy azt a MOKK rendszer automatikusan kézbesíti a jogosult részére. Ebben felhívja arra is, hogy tizenöt nap alatt az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja elő, a bizonyítékait terjessze elő és a peres eljárás illetékét rója le. Mindezek elmulasztása esetén a bíróság a pert megszünteti.

A közjegyző ezt követően a fizetési meghagyásos eljárás MOKK rendszerben rögzített iratait kinyomtatja és megküldi a bíróságnak. A bíróságot vagy a jogosult jelöli ki, vagy a közjegyző állapítja meg az illetékesség szabályai alapján.

Az aktanyomat kinyomtatására az eljáró közjegyző ad utasítást, de azt a MOKK rendszere nyomtatja ki emberi beavatkozás nélkül, a nyomtatás és a postázás is gépi úton történik. Az aktanyomat megküldésére tehát kizárólag az eljáró közjegyző jogosult, a MOKK nem. Azt azonban utasítás alapján a MOKK nyomtatja és postázza ki. Az aktanyomatban a közjegyzői eljárás minden irata szerepel, ideértve a tértivevények közokirati másolatát is.

A bíróság az olyan fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán perré alakult eljárást, amelyben a követelés egymillió forint alatt van, a kisértékű perekre vonatkozó szabályok szerint folytatja le. A felek közös megegyezéssel kérhetik, hogy a bíróság ilyen esetben is az általános szabályok szerint járjon el.

Az eljárás végén perköltségként érvényesíthető a közjegyzői eljárási díj, azonban ha a felek esetlegesen egyezséget kötnek, a mérsékelt illeték csak a bíróságnál lerótt illeték alapján számítandó, abba a közjegyzői eljárási díj nem tartozik bele.

A fizetési meghagyás jogerőre emelkedése esetén a végrehajtás iránti kérelmet is hasonló módon, mint a fizetési meghagyást, papír alapú nyomtatványon vagy elektronikus úton lehet benyújtani a közjegyzőhöz. A végrehajtás elrendelésére csak végrehajtási lappal vagy biztosítási intézkedést elrendelő végzéssel kerülhet sor. Egyetemleges kötelezettek esetén, adósonként külön-külön végrehajtási lapot kell kiállítani.

Végrehajtási kérelem a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tíz év után nem terjeszthető elő, e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

A végrehajtó és a közjegyző egymás között az iratokat a MOKK és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elektronikus rendszerén keresztül küldi.

Amikor a végrehajtási lap a végrehajtóhoz elektronikus úton megérkezik, arról a végrehajtó papír alapú közokirati másolatot készít.

A közjegyzőnél a végrehajtás elrendeléséért nem illetéket, hanem ugyanúgy, mint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnél, díjat kell fizetni. A díj a MOKK rendszer üzemeltetési költségeit és a közjegyzők munkadíját, költségét fedezi. A végrehajtási díjat a díjalap után kell fizetni. A végrehajtási díj a díjalap 1%-a, de legalább 5.000 Ft, legfeljebb 150.000 Ft, biztosítási intézkedés elrendeléséért  1%, de minimum 5.000 Ft, maximum 30.000 Ft. (Ugyanezek a díjak érvényesek akkor is, ha a közjegyző a végrehajtást  nem fizetési meghagyás, hanem közjegyzői okirat alapján rendeli el.)

Egyéb, nem a közjegyző, hanem a bíróság általi elrendelés esetén a végrehajtás elrendeléséért illetéket kell leróni. Az Itv. 42. § (1) bekezdés e) pontja alapján az illeték a végrehajtási eljárásban az illetékalap után 1%, de legalább 5000 Ft, legfeljebb 200 000 Ft, ha a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3%, de legalább 8000 Ft, legfeljebb 450 000 Ft. Ez utóbbi szabályokat a Vht., míg a fizetési meghagyással összefüggő végrehajtás elrendelése esetén fizetendő díjakat a 2009. évi L. törvény külön szabályozza.

A díjat a végrehajtást kérő előlegezi, az adós viseli, azt végrehajtási költségként kell behajtani. A díjat az ügyérték alapján kell számítani, ami a végrehajtandó követelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke. A végrehajtási díj tehát ugyanúgy funkcionál, mint korábban az illeték.

A fizetési meghagyást több kötelezettel szemben lehet benyújtani és az illetéket egyszer kell leróni. A Vht. 18. § (2) bekezdés b) pontja alapján azonban több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha a követelés több adóssal szemben áll fenn.

Míg a fizetési meghagyás illetve a közjegyzői okiratok záradékolása a bíróság hatáskörébe tartozott, általánosan elfogadott álláspont volt, hogy egyetemleges adóstársak esetén a végrehajtási illetéket csak az egyik végrehajtási lapon/ záradékon kellett leróni.

Ma ebben a tekintetben már eltérőek a nézetek. A közjegyzők álláspontja az, hogy a végrehajtási díjat adósonként kell megfizetni, egyetemleges adóstársak esetén is. Tehát ugyanazon ügyérték után minden elrendelés esetén külön-külön díjat kell fizetni. Ez azzal magyarázható, hogy a végrehajtási eljárás az azt megelőző peres, nemperes eljárástól elkülönül, nem az alapügy folytatása. A végrehajtás elrendelése önálló közjegyzői nemperes eljárás, az elrendelés ezen nemperes ügy érdemében hozott döntésnek tekintendő. Minden végrehajtási lap (záradék) külön ügynek minősül.

A közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X.29.) IM rendelet 27. § (1) bekezdés g) pontja szerint kezdőirat a végrehajtás elrendelése iránti kérelem, a 46. § (1) bekezdése szerint pedig befejezett az az ügy, amiben a közjegyző ügydöntő határozatot hozott vagy végrehajtható okiratot állított ki. Ezért álláspontjuk szerint külön ügynek kell tekinteni a különböző adósok ellen indult végrehajtási ügyeket. Ennek megfelelően a Vht. 31/E. § (3) bekezdése szerinti díj végrehajtási laponként (záradékonként) megfizetendő. Mindez független attól, hogy az adósok tartozása anyagi jogilag egyetemleges.

Más álláspint szerint a végrehajtási díjat az eljárás elrendeléséért kell fizetni, végrehajtási ügyérték alapján számítva, egyetemleges adóstársak esetében is csak egyszer.

A fentiekből látható, hogy az ellentétes vélemények azon alapulnak, a végrehajtási díjat a végrehajtási eljárás lefolytatásáért vagy adósonkénti elrendeléséért kell-e fizetni.

Az Itv. megfogalmazása szerint az illetéket az eljárásért kell fizetni (Itv. 37. § (1) bek., 39. § (1) bek.), azaz az eljárás lefolytatásáért, nem az adott ügyben tett intézkedésekért, tehát nem az egyetemleges adóstársakkal szembeni végrehajtás egyenkénti elrendeléséért.

A bíróság általi elrendelésekre ma is érvényes, hogy az illetéket egyetemleges adóstársak esetén is csak egyszer kell leróni, mert a külön-külön végrehajtási lapok/záradékok csak ügyviteli szempontból jelentenek külön ügyeket. A jogalkotó szándéka feltehetően arra irányult, hogy a díjat az eljárás lefolytatásáért kelljen fizetni, ne az elrendelések száma után.

A közjegyzők gyakorlata más-más problémákat vet fel. Egyrészt ezzel megsokszorozzák a végrehajtást kérők költségét az előlegezés terén, miközben sokszor előfordul, hogy az adóstól semmit nem lehet behajtani. A behajthatatlanság esetén a végrehajtás szünetel, ekkor a végrehajtó az ügyviteli befejezésre tekintettel díjjegyzéket állít ki. Ebben az esetben a végrehajtást kérőnek az eljárás kezdetén megfizetendő költség és az ügyviteli befejezésig felmerült költség közötti különbséget is meg kell fizetnie.

Másrészt az adósok terhét is növelheti, mert a végrehajtó az egyik adóstól az összes többi adóstárs vonatkozásában - a végrehajtást kérő által - megfizetett végrehajtási díjat is behajtaná. Az egyetemleges adóstársaktól történő behajthatatlanság esetén  azonban ez az egy adóstárs viselné a többi adóstárs vonatkozásában lerótt díjat is, vagy pedig csak a díj arányos részének megtérítésére tarthatna igényt.

Amennyiben a bírósági gyakorlat továbbra is az marad, hogy egyetemleges adóstársak esetén a végrehajtási illetéket csak az egyik végrehajtási lapon  kell leróni, méltánytalan helyzetbe kerülhetnek azok a végrehajtást kérők, akiknek követelése egymillió forint alatt van és azt csak fizetési meghagyás útján érvényesíthetik. Nem lenne megengedhető tehát az, hogy a közjegyzők és a bíróságok eltérő gyakorlatot folytassanak, hiszen ugyanazon jogszabályok alapján járnak el.

Mindezekből látható, hogy a fizetési meghagyás közjegyzők hatáskörébe történő átadása nem teljesen zökkenőmentes, de ha a jogalkotó célja az eljárások gyorsítása volt, azt az elektronikus MOKK rendszer segítségével biztosan elérte.

(A szerző a Füzesabonyi Városi Bíróság bírósági titkára)