Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla: Alapítványi támogatás, avagy mennyiben befolyásolható - hozzájárulás fejében - egy alapítvány működése

Manapság lépten-nyomon találkozhatunk a társadalom széles rétegeinek szociális, oktatási, és egyéb szükségleteinek kielégítésére létrehozott alapítványokkal. Ezek többsége olyan célok érdekében végzi tevékenységét, melyet a gazdasági élet negatív változásai kétségkívül kényszerből hívtak életre.

A személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásával a lakosság széles rétegének van lehetősége segíteni és támogatni a hozzá legközelebb álló értékrendet képviselő alapítványt.

Szükségképpen felvetődik a kérdés, hogy az alapítványok részére nyújtott adományok – alapítványi hozzájárulások – mennyiben jogosítják fel az adományozót a szervezet működésének befolyásolására. Meghatározhatja-e az adományozó az általa nyújtott támogatás felhasználását? Amennyiben nem elégedett az alapítvány vagyonfelhasználásával, kikötheti-e a hozzájárulás visszafizetését?

A kérdések megválaszolásához előbb az alapítvány jogi természetével kell tisztában lennünk. Az alapítvány tartós, közérdekű célra jöhet létre, elsődlegesen vállalkozási tevékenységet nem végezhet, azt csak kiegészítő jelleggel, a célja megvalósítása érdekében, célját nem veszélyeztetve folytathat {Ptk. 74/A. § 81) bek.}.

Az alapítvány jellegéből adódóan, mivel elsődlegesen vállalkozási tevékenységet nem végezhet, vagyona a csatlakozó személyek felajánlásaival, illetve a kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó nyereséggel gyarapodhat.

Az alapító az alapítvány rendelkezésére bocsátja az alapítvány indulásához és kezdeti működéséhez szükséges vagyont. Az alapító okiratban az alapító az alapítvány vagyonát kétféle módon határozhatja meg. Ha az alapító a vagyont úgy bocsátja az alapítvány rendelkezésére, hogy az összeg, illetve vagyon csatlakozással nem növelhető, akkor zárt alapítványról beszélünk. Ebben az esetben az induló vagyont csak annak hozadéka, az esetleges vállalkozói tevékenységből befolyt jövedelem növelheti.

Nyílt alapítvány esetében az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon csak az alapítvány működésének a megkezdését szolgálja, és a későbbiek során ez a vagyon a csatlakozó személyek felajánlásaival, esetleg az alapítvány gazdálkodásával, vállalkozási tevékenységével elért nyereséggel tovább gyarapítható.

Az alapítványnak, mint önálló jogi személynek a vagyonát az alapító vagyonától el kell különíteni, hogy ennek alapján a közérdekű célt önállóan és az alapítótól függetlenül megvalósíthassa. A vagyon felhasználásának módjáról az alapítók csak az alapító okiratban, illetve a szervezeti és működési szabályzatban rendelkezhetnek. Arra nincs lehetőség, hogy a bejegyzett és működő alapítvány vagyonának felhasználása tekintetében utasításokat adjon az alapító. Az alapítvány létrehozásával, céljának megjelölésével és az induló vagyon rendelkezésre bocsátásával az alapítónak a vagyon felhasználása feletti rendelkezési joga lényegében megszűnik. Tagja lehet ugyan a vagyont kezelő kuratóriumnak, azonban meghatározó befolyást nem gyakorolhat.

Az alapító okiratba foglalt és nyilvántartásba vett kezelő szerv az, amely a rendelkezésre bocsátott vagyon felhasználása felett rendelkezési joggal bír. E feladatokat az alapító nem láthatja el, az alapító az alapítvány kezelője nem lehet (KK. 2. III. pont), mert törést szenvedne az az alapvető jogelv, hogy az alapítvány létrehozása után az alapító a továbbiakban nem rendelkezhet sem kizárólagosan, sem akár közvetlenül, akár közvetve az alapítványi vagyon felhasználásáról való döntésben. E rendelkezés biztosítja, hogy az alapítvány függetlenné váljék az alapítótól.

Ezek a korlátozások érvényesülnek az adományozás során az adományozó személyére is.

Nincs lehetőség arra, hogy az adományozó az adomány juttatásakor meghatározza a pénzösszeg felhasználásának módját, ezzel ugyanis a kezelő szerv jogait gyakorolná, kivenné a kuratórium kezéből a döntési jogkört. Az alapító okiratból ugyanis ki kell tűnnie, hogy az alapítványi célok megvalósítása érdekében a kezelő szerv pályázat útján, vagy más módon, milyen döntések során és döntési mechanizmussal használja fel a vagyont. 

Az adománygyűjtés részletes szabályait a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről szóló 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) részletesen szabályozza. Adománygyűjtés esetén az adományozott köteles tájékoztatni az adományozót az adománygyűjtés céljáról és felhasználásáról. Az adomány nyújtása önkéntes. Amennyiben az adományozás megtörténik, a juttatás az alapítvány vagyonává válik, és mint ilyen, az adományozó rendelkezési joga is megszűnik az adott pénzösszeg felhasználása felett. Az alapítvány vagyona felett rendelkezési joga a kezelő szervnek van, így az adomány felhasználását meghatározni az adományozó nem jogosult. Az adomány felhasználása és az erről szóló beszámoló során a Rendelet szerint érvényesülnie kell a nyilvánosság és átláthatóság feltételeinek. 

A támogatás nyújtása nem köthető feltételhez, nem határozható meg az sem, hogy a juttatás – bár némileg összhangban lehet az alapítvány céljával – mire fordítható. Ez ugyanis további, már az alapítvány céljára vonatkozó módosításokat is eredményezne.

Az alapító az alapítvány létesítésekor meghatározza az alapítvány célját. A bíróság ezt a közérdekű célt nyilvántartásba veszi, melynek módosítása szintén kizárólagosan alapítói jogkör. Ennek azonban vannak korlátai. Az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító okirat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát elvonná, a célját megváltoztatná vagy szűkítené. (Jogszabályi akadálya ugyanakkor nincs annak, hogy a körülmények utóbb történő megváltozása esetén az alapító módosítsa az alapító okirat rendelkezéseit, de azok a közérdekű cél megvalósítását nem veszélyeztethetik.)

Támogatás nyújtása esetén a vagyon felhasználására irányuló bármilyen kitétel érinti az alapítvány célját. A juttatás nem köthető semmilyen feltételhez, hiszen az előbbiekből következően az mindenképpen megváltoztatná az alapítvány célját, hiszen ha az adományozó valamilyen feltételt szab, akkor az alapítvány nyilvántartásba vett célját nem tekinti minden szempontból számára elfogadhatónak. Ha ugyanis ez nem így lenne, felesleges lenne bármilyen kitétel az adományozó részéről.

A fentiekből következően már fel sem merülhet az a kérdés, hogy visszakövetelhető-e a juttatás, ha annak felhasználása nem a támogatást nyújtó akarata szerint történt.

Az alapító az alapítvány létesítésekor rendelkezésre bocsátja az alapítvány indulásához szükséges vagyont.  

Az alapítvány részére érkező adomány az alapítvány vagyonától – ahogy arról már fentebb volt szó - nem lesz elkülönült vagyontömeggé, az szerves részévé válik az alapítvány vagyonának. Nem is beszélve arról, hogy az alapítvány gazdálkodását szabályozó Rendelet nem is teszi lehetővé az adomány külön vagyonként történő kezelését. (Természetesen a Rendelet szerint az alapítvány gazdálkodása során bevételei között a személyi jövedelemadó 1%-ának kiutalt összegét és az adományokat külön kell nyilvántartani.)

Az alapítvány vagyonától a juttatásnak a vagyonfelhasználás során történő elkülönítésére annál inkább nem kerülhet sor, mert az alapító is csak az általa adott vagyon visszaszállásáról rendelkezhet az alapító okiratban az alapítvány megszűnése esetére – persze ez csak akkor szállhat vissza az alapítóra, ha még megvan – (ezt a Ptk. Kommentár részletesen ki is fejti). A kuratórium pedig a csatlakozás folytán megnövekedett vagyont az alapítvány megszűnése esetén viszont csak az alapító alapító okirati rendelkezése szerint használhatja fel. (Az alapítók tehát a nyílt alapítvány megszűnésekor az alapítvány vagyonát ugyancsak nem oszthatják fel egymás között.) Mivel az adományozott összeg az alapítvány vagyonává válik, az nem különül el, így a támogatás sorsáról sem az alapító az alapító okirat módosításával, sem a támogatást nyújtó, mintegy feltételként, nem dönthet. Az alapítvány egész vagyona – így az annak részét képező hozzájárulás is - használható fel az alapítványi célok megvalósítására.

Ha lehetőség lenne az alapítvány részére nyújtott támogatás visszakövetelésére, akkor az alapítvány célja kerülne veszélybe, hiszen a kezelő szervnek a vagyonfelhasználás kérdésében hozott döntések meghozatala során folyamatosan szem előtt kellene tartania, hogy marad-e elég vagyona az alapítványnak az esetleges követelések teljesítésére. Ebben az esetben az alapítványi célok megvalósítása kétség kívül háttérbe szorulna a pénzügyi kötelezettségek teljesítése miatt. Mindez az alapítványok működését ellehetetlenítené és lényegében létjogosultságukat kérdőjelezné meg, hiszen ilyen feltételek fennállása esetén új alapítványokat nem alapítanának, a meglévők pedig előbb-utóbb szükségszerűen meg is szűnnének.

Nincs lehetőség tehát arra, hogy ha a támogatást nyújtó nem elégedett az alapítványi vagyonfelhasználással, az általa nyújtott juttatást visszakövetelje.

Összegezve tehát: az adomány az a pénzbeli (vagy természetbeni) juttatás, melyet az adományozó az alapítvány közérdekű céljának elérésére ellenszolgáltatás nélkül nyújt. Nincs lehetőség az adományozó részéről bármilyen, a juttatás felhasználására vonatkozó kitétel megjelölésére és az adomány visszakövetelésére.

Az, hogy személyi jövedelemadónk 1%-a, vagy adományunk az általunk fontosnak, lényegesnek tartott társadalmi szükségletek kielégítését megfelelően szolgálhassa, szükséges a szóba jöhető alapítványok közérdekű céljának, vagyonfelhasználásának ismerete, hiszen az adománnyal „csak” a szervezet fenntartását és céljának elérését segíthetjük, a magunk elképzelése szerint azonban azt nem befolyásolhatjuk.