Dr. Bodnár Szilárd: Néhány gondolat az 562. számú végrehajtási ügy iratborítójáról a bírósági ügyintézés szempontjából

Az a nem új keletű megállapítás, miszerint rend a lelke mindennek, ma is nyilvánvalóan megállja a helyét senki által sem vitatottan. Amíg a kusza helyzeteket nem mindenki képes átlátni, persze egyszerűbb esetek így is, úgy is megoldhatóak, addig a bonyolultabb iratok áttekintése a hozzáértő számára is komoly odafigyelést és fölösleges időt, fáradságot és többlet munkát igényel, ha a borító nem vagy helytelenül tartalmaz néhány fontos, az ügyre vonatkozó tényt.

Hatványozottabban van ez így, ha a jogalkalmazó nem a mindennapi tevékenységi körébe tartozó ügyek intézésébe kezd. Így, ha egy bírósági végrehajtási ügyet vesz a kezébe, akkor csak egy jellemzően kék színű iratborítóval találkozik, amely tartalmazza a végrehajtási iratokat. Bár az első benyomás bizonyára fontos, de a munkakedvet és teljesítményt sem biztosan növeli, ha először jó ideig az irat értelmezésével kell bajlódnunk, és azt sem tudjuk, hogy ki milyen módon szerepel az eljárásban, vagy hogy az elrendelésre miként került sor.

Hogy mi minősül végrehajtási iratnak, azt a jogszabály határozottan és pontosan megjelöli – nagyon helyesen. Azonban az iratborítóról meglepő módon hallgat, pedig, mint „első irat” a legfontosabb tudnivalókat közli velünk a könnyebb és gyorsabb ügyintézés végett.

Nézzük, milyen feliratokat is tartalmaz a jelenleg használatban lévő 562. számozású végrehajtási ügy iratborítója (1. számú melléklet). Az iratborító külzetén az iratok számozása alatt az ügyszám, VH lajstromszám, valamint az érkezés időpontja kerül feltüntetésre. Félkövér betűvel ezt követően a Végrehajtási ügy megnevezés, majd alatta az adós neve és lakóhelye található. A végrehajtást kérő neve szintén feltüntetésre kerül, de a lakóhelye érthetetlen módon már nem. A követelés tárgyát, mint az ügy tárgyát szintén tartalmazza az irat, majd ez alatt található az előírat száma, a csatolt és egyesített irat is. Ezt követi az eljárási határnapok feltüntetése, illetőleg a nyilvántartási határidők, majd az irattári tételszám, a befejezés időpontja és a befejezés oka a-d-ig felsorolva: a) elrendelés, b) elutasítás, megtagadás, c) eljárás megszüntetése d) egyéb. Majd egy „Ellenőriztem, irattárba!” kitétel, időpont és aláírás a bíró, titkár, vh. ügyintéző részéről.

Figyelmes olvasással feltűnik, hogy az iratborító vegyes elemeket mutat. Az ügyszám kis gondolkodással megfejthető, hogy a végrehajtó ügyszámát jelenti és így egyébként valamennyi felirat a végrehajtónak szükséges. De a befejezések módja már egyértelműen a bíróság számára mutat hasznos tudnivalókat, az a végrehajtó részére érdektelen. Rendkívül érdekes módon ugyanakkor ugyanezen 562. számozással van egy másik(!) iratborító, ahol a befejezés oka már egész más (2. számú melléklet). Ez utóbbin a a) behajtás, b) behajthatatlanság, c) díjjegyzéket jóváhagyták, d) egyéb befejezési okok kerültek feltüntetésre. Egyebekben eltérés nem mutatkozik.

Jól látható tehát, hogy a gyakorlat igyekszik különbséget tenni a bírósági és a végrehajtói iratborító között nagyon helyesen, mert ami az egyiknek fontos, az a másiknak nem biztos.

Az „Ellenőriztem, irattárba!” felirat még a régebbi időkből maradt meg, amikor a bíróság ellenőrizte a végrehajtó munkáját. Ma már nincs ilyen jogszabályi kötelezettsége a bíróságoknak, ezért indokolatlan a feltüntetése, helyette viszont szükséges lenne más közlendő.

Azonban nem ilyen egyszerű egy végrehajtási iratborító, hiszen amikor az ember kinyitja, akkor az értesítő rész helyett költségjegyzéket és végrehajtási költségek megnevezésű táblázatot talál. Aligha lehet vitás, hogy ennek a bírósági iratborítón történő feltüntetése nem szükséges, azt egyébként maguk a bíróságok lajstromirodái sem vezetik. Ellenben hogy árverési vevő, vagy végrehajtói csatolás miatt több végrehajtást kérő, esetleg zálogjogosult, haszonélvező, vételi joggal rendelkező vagy más egyéb érdekelt is szerepel az ügyben, és azoknak mi a címe, már nem kerül feltüntetésre. És ez már ténylegesen megnehezíti az irat megértését és megtanulását is, nem említve ugyanakkor a többszörös mindkét oldali jogutódlás feltüntetésének kérdését.

Önmagában is elég különös jelenség a kétféle iratborító létezése. Ha ehhez még hozzávesszük a végrehajtási ügyek különleges eltérő voltát, illetőleg azt, hogy jellegéből adódóan nem csak az önálló bírósági végrehajtó hajtja végre a bíróság határozatait, hanem a bíróság is végrehajthatja (közvetlen bírósági felhívás, átutalási végzés, letiltó végzés), akkor nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a végrehajtási iratok iratborítója nem szolgálja kellő mértékben a munkánkat. Így megállapíthatjuk, hogy a legalapvetőbb gond a végrehajtási ügy 562-es számú borítójával az, hogy valójában nem is a bírósági végrehajtási ügy iratborítójáról beszélünk, hanem a végrehajtói végrehajtási ügy iratborítójáról.

Amikor a bírósági végrehajtók még nem önálló végrehajtók voltak a végrehajtási ügyek elintézésénél, magától értetődően, egy ilyen tervezésű végrehajtási ügy iratborítójára volt szükség. Azonban amióta nem a polgári peres iratok utóirataként kerülnek elintézésére a végrehajtási iratok, hanem külön ügyként külön borítót kaptak, ez az iratborító már nem felel meg a kor követelményeinek.

Ugyanakkor a bíróság szempontjából a befejezés okát érdektelen feltüntetni a bírósági végrehajtási ügy iratborítóján, hiszen a bíróságon nincs behajtás, behajthatatlanság, a bíróság nyilván díjjegyzék jóváhagyásában sem működik közre. A fentiek miatt az 562-es végrehajtási ügy iratborítéka megnevezésű, végrehajtási ügy iratborító, megítélésem szerint korlátozottan alkalmasan felel csak meg a bírósági ügyek mindennapi intézéséhez, mert átláthatatlan, nem lényegi információkat tartalmaz, és lényeges adatokat ellenben nem. Pedig csak rajtunk múlik a könnyebb alkalmazhatóság, hiszen nyilván nem természeti törvényszerűségről beszélünk. Nézzük hát, milyen is lehet a jól használhatóhoz igen közel álló, általam megalkotott borító (3. számú melléklet).

A borító külzete

Az első és talán legfontosabb: az iratborítónak úgy kell kinéznie, hogy könnyen átlátható legyen, és kizárólag a fontos közlendőket tartalmazza, az ember gyors rátekintéssel át tudja látni az adott ügy lényeges jellemzőit. Ez a követelmény nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ne csak a végrehajtási ügyintéző, vagy az a bírósági titkár, aki a végrehajtási ügyet intézi, tudjon könnyen és gyorsan intézkedni, hanem az is, aki először találkozik az üggyel bíróként, például végrehajtási eljárás megszüntetése, vagy korlátozás iránti perekben, vagy a másodfokon eljáró bíróságként.

Az új borító kialakításánál célszerű kiindulási alapként a polgári ügy iratborítóját (709. nyomtatvány) vettem alapul, a végrehajtás különös jellemzőinek feltüntetésével természetesen.

Kézenfekvő ezért, hogy a bírósági ügyszám mellett a végrehajtó ügyszámát és nevét is tartalmaznia kell az iratborítónak. Nem sűrűn, de előfordulhat, hogy a végrehajtási eljárás során is meghallgatást kell tartani, amelynek feltüntetése az iratborítón a polgári ügy iratborítójához hasonlatosan tanácsos. Itt kell a jegyzőkönyv sorszámát is feltüntetnünk, mint ahogy az eljárást befejező határozat keltének ismerete is hasznos.

Nem vitásan a felek nevének és lakcímének feltüntetése elengedhetetlen, mint ahogy az ügy tárgyának megjelölése is. Ezt követően szerepeltetni kell, hogy az ügy elintézésére mikor, melyik sorszámú irattal, milyen módon került sor. E körben a kifogás és jogutódlás – mint leggyakoribb okok – feltüntetése elengedhetetlen. Fontos a meghatalmazás feltüntetése is, amely a polgári iratborítón hasonlóan megtalálható a költségmentességre vonatkozó iratokkal, az elsőfokú határozattal, a fellebbezéssel, a másodfokú határozattal, kiutaló végzéssel egyetemben. A csatolt irat, idegen irat, egyesített irat feltüntetése már nem feltétlenül annyira szükséges, mint a végrehajtónak, de az iratborító – amennyiben ezt tartalmazza – meglehetősen, könnyebbé teszi az irat kezelését.

A félbeszakadás, felfüggesztés, szünetelés feltüntetése ugyancsak nagyon hasznos, miképpen az a polgári ügy iratborítóján is szerepel. (Bár nem tartozik szorosan a tárgyalt témához, érintőlegesen mégis meg kell említeni, hogy a polgári iratborító hibás: a 709. borítón a per „félbeszakításának” napja került feltüntetésre helytelenül, a helyes „félbeszakadás” helyett).

A nyilvántartási időpontok feltüntetése természetesen nem nélkülözhető. Nagyon célszerű – amennyiben a befejezés okát egyáltalán tartalmaznia kell a végrehajtási ügy borítójának – nemcsak annak feltüntetése, hogy elrendelésre, vagy megtagadásra, megszüntetésre stb. került az ügy, hanem az is, hogy miképpen, melyik sorszámú, milyen végrehajtható okirattal került sor a végrehajtás elrendelésére. Ezért a végrehajtási lap, végrehajtási záradék, letiltó végzés, átutalási végzés, bekapcsolódás engedélyezése és egyéb megjelölés szükséges és ez által első rátekintésre bárki számára világossá válik, hogy pontosan milyen típusú végrehajtási ügyet vett a kezébe.

 Borítóbelső

Amikor kinyitjuk a jelenleg használatos 562. számú iratborítót az értesítő rész helyett meglepő módon a költségjegyzék, illetőleg a végrehajtási költségek feltüntetése ötlik a szemünkbe (4. számú melléklet). Azonban a bírósági végrehajtási ügy iratborítójának belsején is sokkal fontosabb az értesítő rész, mint a költségjegyzék, illetőleg a végrehajtási költségek feltüntetése, amelyből valójában a végrehajtó dolgozik. A bírósági végrehajtási iratok könnyű kezelhetősége szempontjából az értesítő rész megléte, pontos vezetése, azért elengedhetetlen, mert rendkívül szerteágazó eljárásbeli szereplői körrel találkozhatunk (5. sz. melléklet). Némely esetben bizony bonyolultabb lehet az alanyi jogviszony, mint maga a tényállás, vagy mint az szokásos az egyszerűbb perekben. A könnyebb megértés végett a felek és képviselőinek feltüntetése, továbbá az ügyben szereplő más személyek megnevezése fontos azzal, hogy a végrehajtó, a végrehajtást kérő, a zálogjogosult végrehajtást kérő, az árverési vevő, az egyéb érdekelt, a végrehajtói csatolt iratban szereplő más végrehajtást kérő, az adósi munkáltató, a BGH és a NYUFIG feltüntetése felettébb hasznos segítséget jelent.

Nemcsak az ügy érdemi átláthatósága miatt fontos ez, hanem a kézbesítés szempontjából az ügyintézőnek is hasznos, hogy egyszerűen látható legyen, az eljárásban mely gazdasági társaság, illetve magánszemély milyen minőségben szerepel és hová kell kézbesíteni a részére. Ezáltal elkerülhető a végrehajtó iratának minduntalan átforgatása egy-egy szereplő vagy képviselő pontos nevéért és kézbesítési címéért. (A gyakorlat, bíróságunkon - kezdeményezésemre - egyébként az értesítő részt igyekszik feltüntetni pótlap beillesztésével, de komolynak a központi nyomtatás tűnik mégiscsak).

Itt kell kitérni arra is, hogy a bíróságok ugyan többnyire foganatosító feladatkörben járnak el, de az elrendelések nem minden esetben jelentik azt, hogy a végrehajtó részére megküldésre kerülnek az iratok. A közvetlen bírósági felhívást nyilvánvalóan a peres iratborítón kellene jelezni, de az átutalási végzésre, illetőleg a bírósági letiltó végzésre az 562. számú borítón szükséges utalást találnunk.

Nem túl gyakori, de meg kell említeni a külföldi végrehajtást is, legalább azon a szinten, hogy az egyéb mezőbe jegyezhető fel a befejezés, az esetleges meghallgatás pedig felül tüntethető fel.

Jogszabályi háttér

A jogszabályi háttér talán éppen olyan, mint a borító maga. Kicsit mostoha, kicsit kusza; azzal persze, hogy természetesen nem a borító a végrehajtás rákfenéje, azonban mindenképpen a dolgok elejétől indulhat a rendbe tétel komoly elhatározás és szándék esetén. Az igazságügy miniszter az 1994. évi LIII. tv. (továbbiakban Vht.) 307. § (2) bekezdésének g) pontja alapján kapott felhatalmazás alapján 2002. január 25. napjától hatályos, a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló (továbbiakban: Bvüp.) 1/2002. (I. 17.) IM. rendeletben szabályozta a bírósági végrehajtási ügyvitelt, amelyet azonban nemcsak a bíróságoknak kell kötelezően követniük, hanem a végrehajtónak is. Ez a kettős szabályozás jól mutatja egyébként a végrehajtási iratborító fent ismertetett kettősségét is.

Érdekes módon azonban sem ennek a jogszabálynak a melléklete nem határozza meg, sem pedig a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM. rendelet (Büsz.) melléklete nem tartalmaz az iratborítóról rendelkezést. Sőt a jogszabály szövegéből is kimaradt a legfontosabb „első irat” a borító. Sem a polgári irat, sem a büntető irat, sem a szabálysértési irat, sem pedig a végrehajtási ügyirat iratborítóját nem találjuk meg benne. Annak ellenére sem, hogy a Büsz egyébként pontosan meghatározza a bírósági ügyvitel szabályait. Így megmondja, hogy a fenti az iratokat hogyan, milyen módon kell kezelni. Meghatározza még azt is, hogy mi minősül bírósági iratnak, kezdő iratnak, intézkedésnek, lajstromozásnak stb. Sem az OIT szabályzatok, sem az OIT határozatok között a borítóra vonatkozóan nem találtam semmilyen utalást. Így azt, hogy mi dönti el, hogy milyen adatokat hordozzon az akta, homály fedi, pedig „valami” biztosan szabályozza, vagy kellene, hogy szabályozza ezt a kérdést azért, hogy egységesen országosan jól használható iratborítóval rendelkezzünk. Éppen ennek a balladai homálynak és szabályozatlanságnak lehet az oka, hogy bíróságonként eltérő megoldásokat találunk a borítót illetően peren kívüli ügyekben is (melléklet: 6.1. és 6.2.).

Annak ellenére, hogy bár nem szorosan tartozik az ügy tárgyához, érdekes és feltűnően szembeötlő jogszabályi körülmény, ezért mindenképpen említést érdemel, hogy a bíróság kezelő irodája a végrehajtó részére az 562-es iratborítóban küldi meg a végrehajtandó iratokat (Bvüp. 12.§), melyből aztán a végrehajtó mindvégig dolgozik. Addig, amíg a végrehajtók a bíróság keretében működtek ez helyén való szabályozás volt. A megyei bírósági végrehajtók esetében ma is az, de hogy az önálló bírósági végrehajtók részére a bírósági költségvetés miért ajándékoz nem csekély összeget már jó pár éve, megítélésem szerint az a szabályozatlanság, átgondolatlanság számlájára írható.

Összegzés

Első pillantásra a tervezett bírósági iratborító kicsit bonyolultnak, sőt túl sok információt hordozónak tűnik akkor, amikor az átláthatóság és használhatóság mellet törtem lándzsát. Nos, az ellentmondás csak látszólagos. Látszólagos, mert nem kell minden adatot egy aktaborítón egyszerre feltüntetni az ügyek sajátosságából eredően – így a borító könnyen átláthatóvá válik. Az pedig, hogy a borító színe lehetne egy kicsit világosabb kék, a kevesebb festékanyag miatt nemcsak gazdaságosabb előállítást jelenthetne, hanem a jobban olvasható feliratok miatt könnyebb kezelhetőséget is. Nem vitásan az átláthatóság a pontos és gyors munka záloga, mint első tárgyi-irati feltétel, nem beszélve arról, hogy egy országban az egységes iratborító ma már az írásbeliség e fokán, magától értetődően alapkövetelmény. Annyira az, hogy az ember azon csodálkozik miként is lehetséges egyáltalán ilyen rendezetlenség.

Véleményem szerint ezért valamennyi bírósági iratborítót szabályoznia kellene a Büsz-nek, hiszen nem vagyunk olyan szegények – nem anyagi értelemben – hogy az iratborítónk egységes nemzeti képét ne tudnánk megalkotni magunknak. Gondolok többek között arra is, hogy nekem valamiért országunk címere, sőt akár neve is hiányzik a borítóról. Szerintem a Bvüp. 12.§-a pedig ténylegesen komoly felülvizsgálatra szorul, egészen egyszerűen anyagi okból.

Nem állíthatom azt természetszerűleg, hogy az általam tervezett iratborító (3., 5. melléklet) az egyedüli út a használhatóbb, gyakorlatiasabb ügyintézéshez, hiszen lehet annak feliratozása, és szerkesztése is eltérő, és még csak azt sem, hogy e rövid gyakorlatias tanulmánynak lenne tudományos értéke, de derűlátóan hiszem, hogy valami újat, valamivel jobbat sikerült alkotni, mely alapján hamarosan könnyebb feltételekkel dolgozhatunk.

Kaposvár, 2011. október 13.

1. Bodnár Szilárd

városi bírósági titkár

Felhasznált irodalom:

A bírósági végrehajtás magyarázata KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 2004.

A bírósági és a végrehajtási ügyviteli szabályok Dr. Wirth Béla OITH Magyar Bíróképző Akadémia 2009.

Jogszabályok, szabályzat:

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (Vht.)

A bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM. rendelet

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM. rendelet

A bíróságok egységes iratkezeléséről szóló 4/2002. OIT szabályzat