Dr. Uttó György: AZ ÖSSZBÍRÓI ÉRDEKEK SZOLGÁLATÁBAN

Miután dr. Ujkery Csaba úr Gondolatok a magyar bírák érdekképviseletének helyzetéről című dolgozata (cikkek, tanulmányok rovatban) jelentős mértékben dr. Uttó György Az összbírói érdekek szolgálatában című számvetését bírálja, illendő és etikus, hogy a beszámoló is kapjon fórumot.

Dr. Uttó György

AZ ÖSSZBÍRÓI ÉRDEKEK SZOLGÁLATÁBAN
- Rövid számvetés és leltár az általános tisztújítás alkalmából -

 

A Magyar Bírói Egyesület (MBE) elnökeként a szervezet mintegy másfél ezer tagjának vagyok köteles számot adni az öt év alatt végzett munkámról. Miután azonban az elnöki munkálkodásom, annak eredményei és fogyatékosságai szükségszerűen részei az országos és a területi testületek, tisztségviselő-társak tevékenységének is, elkerülhetetlen, hogy ilyen összefüggésben is elmondjam a tapasztalataimat, természetesen többnyire úgy, ahogy én látom. Szabadjon arra is rámutatnom, hogy az egyesület szolgálata az összbírói érdekek szolgálatát is jelentette és jelenti, ennélfogva talán nem nagy szerénytelenség, ha a beszámolómat, vélekedésemet a teljes bírói karnak is szánom.

1. Az általános tisztújítás lényegéről

Nem véletlen, hogy nem általános választásról szólunk. Ez mindössze azt jelentené, hogy az öt éves mandátum lejárta miatt újabb öt évre megválasztjuk az egyesület tisztségviselőit, az elnökségi, vezetőségi és választmányi tagokat. Az általános tisztújítás többet jelent! Mind a személyekre, mind a tevékenységre vonatkozó megújulást, változást, előrelépést, mindezek igényét értjük a tisztújítás megjelölésén. A sikeres tisztújítás egy sajátos, kétoldalú mérlegkészítést és minősítést is feltételez és követel: az egyesület tagjai értékelik eddigi képviselőik tetteit, eredményeit, ők pedig megmérettetik önmagukat, s eldöntik, vállalják-e továbbra is az önkéntes és önzetlen, gyakran méltatlan kritikával is illetett, az igazgatási vezetők részéről szinte semmiféle elismeréssel nem járó un. társadalmi munkát.

A 18 éves egyesületi munkám tapasztalatai alapján szabadjon néhány javaslattal is élnem.

A tisztségviselők megválasztásánál az egyesületek tagjai ne az elnök, elnökhelyettes harciasnak mutatkozó megnyilatkozásaiból induljanak ki. Vegyék figyelembe, hogy a tisztségviselő állásfoglalásának, döntésének kialakításánál mennyiben igényelte előzetesen a tagok véleményét; feltétlenül súlyos mulasztás, ha a területi szervezet elnöke legalább évente nem hívott össze taggyűlést; az is elgondolkoztató, ha egyetlen taggyűlésen sem volt „egyszerű többség”. Az sem tekinthető tisztes helytállásnak, amikor egyesek a teljes ciklus ideje alatt tartózkodnak a javaslattételtől, a segítő, javító közreműködéstől, s csupán a ciklus 24. órájában válnak kezdeményezővé, „ítélőbíróvá”.

Indokolt arról is említést tenni, hogy több helyen a tisztségviselők megválasztása 2003. után történt, így az 5 éves mandátumuk még nem járt le. A korábbi két ciklusban – az általános tisztújítás lényegéből következően – az érintettek általában lemondtak és úgy döntöttek, hogy ők is megmérettetik magukat. Most is ezt a megoldást célszerű követni, hiszen akik kellő támogatással rendelkeznek, nyugodtan bízhatnak az újraválasztásukban.

Néhány szót a választási taggyűlésekről is. Ismerjük az Alapszabály 21. §-a (1) bekezdésének azt a „kisegítő” rendelkezését, amely szerint a taggyűlés a résztvevők számától függetlenül – az erre történt figyelmeztetés esetén – akkor is határozatképes, ha határozatképtelenség miatt ugyanazzal a napirenddel a következő naptól számított 15 napon belül ismét sor kerül az ülésre.

Természetesen jó lenne, ha az előbbi „kisegítő” rendelkezés alkalmazására nem lenne szükség. De ha mégis, egy minimális részvétel megkövetelése feltétlenül indokolt, bár ezt az Alapszabály nem írja elő. Gondoljuk azonban végig: milyen támogatottságra, képviseleti erőre (legitimitásra) hivatkozhat a jövőben például az az elnök, választmányi tag, aki csak az egyesületi tagok töredékének bizalmából kapta meg a tisztséget. (Máris előfordult, hogy 11 vezetőségi tagot 9 résztvevő választotta meg.) Javasoljuk ezért, hogy a tagok 25 %-át el nem érő részvétel esetén ez alkalommal ne kerüljön sor a választásra, kövesse további szervezői munka.

2. Küzdelem a bírói munka súlyához, jelentőségéhez méltó javadalmazásért

2002-re a MBE tételesen és részletesen kimutatta, hogy a bírói bérek reálértéke az előző évek alatt 50 %-kal csökkent; nyilvánosan, a legkülönbözőbb fórumokon követelte ennek rendezését. Megnyerte a Kormány igazságügyi miniszterének a támogatását. Így, együtt harcolva került sor 2003-ban a bérek 50 %-os emelésére. (Minden alapot nélkülöz az a tudatosan terjesztett és máig is hallható vélemény, hogy a bírák 50 %-os illetményemeléséről a Magyar Országgyűlés által 2002. decemberében meghozott törvény létrejöttében szerepe volt a Nemzetközi Bírói Egyesületnek és az egyik megyei bíróság elnökének. E kollegánk ugyanis a döntést követően, 2003. februárjában lépett színre javadalmazásunk témájában a nemzetközi szervezet alicantei tanácskozásán. Lásd Bírák Lapja 2004/3. számában, a 9. oldalon.) Megértem, hogy az 50%-os emelés tényéről sokan már hallani sem akarnak. Gondoljuk azonban végig, hol tartanánk ma, ha csak az OIT által eredetileg követett 15 %-ot kaptuk volna.

A MBE országos elnöksége a 2006. június 16-án hozott határozatában – szintén a tények ismeretében – úgy foglalt állást, hogy a Kormány un. megszorító csomagja következtében a bírák jövedelmének reálértéke 2007-ben 2006-hoz képest legalább 10 %-kal lesz alacsonyabb. Az Országos Választmány (OV) a várható évi veszteséget legalább 15 %-osnak tartotta. E döntéseket (az elsőt még 2006. júliusában) – részletesen indokolva és támogatást kérve – ezúttal is megküldtük – az OIT tagjain, köztük az igazságügyi miniszteren kívül – a miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek, a szociális és munkaügyi miniszternek, valamennyi parlamenti frakció vezetőjének, az MTI-nek, a Független Hírügynökségnek, az országos napilapoknak. Választ csupán két minisztertől kaptunk. Tudjuk, 2007-ben egyetlen fillér emelést sem kaptunk.

A Bírósági Közlöny 2007/7-8. számában szerepel az OIT-határozat a Bíróságok fejezet 2008. évi fejlesztési igényeiről. A döntés előtt az OIT ezúttal sem igényelte a véleményünket. Elnökségünk alábbi állásfoglalását megküldtük az OIT elnökének, a miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek, az MTI-nek és a Független Hírügynökségnek. (Több helyen megjelent. Később az OIT néhány tagja belső bírósági fórumon az egyesület követeléseit túlzottnak minősítette.)

A bírák 2008. évi javadalmazásával, életszínvonaluk további visszaesésének megakadályozásával összefüggésben az érdekvédelmi testület az alábbiakat kívánja a Magyar Köztársaság Kormányának tudomására hozni:

1. A bírák 2007. évi jövedelme 2006-hoz viszonyítva - a kedvezőtlenebb adó- és járulékfizetési kötelezettség, az egyéb megszorító intézkedések, az infláció és a bírói alapbér emelésének elmaradása miatt - átlagosan 15 %-kal lesz kisebb. A jövedelem reálértékének vesztesége a 10 %-ot mindenkinél meghaladja, a 2800 bíró viszonylag jelentős részének életszínvonala pedig a 20 %-ot is meghaladó mértékben fog csökkenni. Ismereteink szerint az állami alkalmazottak közül 2007-ben várhatóan a bírák szenvedik el a legnagyobb veszteséget. Mindezt sem megérteni, sem elfogadni nem tudjuk.

Helyzetünk további rosszabbodásának elkerülése érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy a 2008. évi központi költségvetésben a Kormány javaslatára az Országgyűlés tegye lehetővé- a bírói alapbér 10 %-os emelését,- a bírói illetmény fizetési fokozatok szerinti szorzószámának 5 %-os mértékű emelését.

2. A Magyar Bírói Egyesület a bírói életpálya továbbfejlesztésének követelményei körében – az igények megalapozottsága miatt és a gazdasági-fejlesztési programok sikerét remélve – nem mondhat le arról sem, hogy követelje - a négy új fizetési fokozat bevezetését, hiszen a jelenlegi tíz fizetési fokozat mellett a bírák fizetése átlagosan 55 éves koruk után már nem emelkedik, ami nem nyújt kellő anyagi megbecsülést az idősebb, tapasztaltabb bírák számára, és nem ad megfelelő perspektívátafiataloknak;jelezze, hogy a lassú javulás ellenére továbbra is súlyos sérelmet jelent a bíráknak az öregségi nyugdíj mértéke, amely – négy évtizedes, óriási pszichikai megterhelést jelentő munkaviszony alapján a korábbi 30 %-ról – a legjobb esetben ma is csak az utolsó reálbérük 50 %-át éri el, holott a társadalmi átlag 65-75 %-os; nem helytálló az a kormányzati védekezés sem, amely szerint hazánkban a nyugdíjszabályok egységesen érvényesek minden foglalkozási csoportra; köztudottan léteznek kivételek is.

A 2008. évi „eredményt” ismerjük. A jövőre nézve megkerülhetetlen a kérdés: mit kellett volna másképpen csinálni, milyen útja-módja lehet az érdekérvényesítésnek, ha ezt sem a kormányzati, sem az ellenzéki erők, de a közvéleményt képviselni hivatott sajtó sem támogatják.

3. Együttműködés az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal és a szakmai bírói egyesületekkel

A 2003. évi általános egyesületi tisztújítást követően elfogadott cselekvési programunk célként, feladatként tűzte ki az OIT-tal való kapcsolatunk új alapokra helyezését. Ezt a jogszabály és OIT-szabályzat teljes hiánya mellett döntően az indokolta, hogy a központi önkormányzati – igazgatási testület ülésére soha nem kaptunk meghívást, az OIT soha nem kérte közvetlenül a véleményünket, soha nem tárgyalta meg a javaslatainkat, folyamatos tevékenységéről általában mi is a napilapokból, a Bírósági Közlönyből értesültünk, stb…stb.

Kifejezetten nem nyilvános, nem a sajtóban zajló vitára, hanem egy közvetlen szervezeten belüli rendezésre gondoltunk, amikor 2004. május 7-én „Szemtől szemben az OIT tagjaival” címmel kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, amelyben – egy kivételével – az OIT valamennyi tagja aktívan részt vett. A MBE elnöke – az elnökség álláspontjának tolmácsolásaként – a következőket mondta vitaindítóként (talán ma is aktuális, ezért a Bírák Lapja 2004/1-2. számának 3. oldalán található utolsó bekezdést célszerű szó szerint idézni):

„A MBE elnöksége azonban nem pusztán a múltbéli, bizonyára önhibától sem mentes mellőzöttség okán kezdeményezte a kerekasztal-beszélgetést. Több indokot és célt vettünk számításba, amikor az OIT elnökét, elnökhelyettesét és tagjait a lehetőség megteremtésére felkértük. Először is jelezni szeretnénk, hogy az OIT bíró tagjainak a megválasztásával a választó bírák nem tekintik befejezettnek e szerepüket; a megválasztottak munkálkodását folyamatosan kívánják figyelemmel kísérni; az „érdemjegyüket” nem tartogatják csupán a legközelebbi választásokra. Ennél is fontosabb azonban, hogy a bírák döntő többsége támogatni is kívánja az OIT minden olyan döntését, elhatározását, amely az ítélkezés minőségi javítását szolgálja. Akkor is, ha ez a bíráktól több, jobb, fegyelmezettebb munkát követel. A döntések, elhatározások indokainak, összefüggéseinek feltárása, megismertetése azonban ehhez elengedhetetlen. Amikor pedig az OIT az egyik „kezével” követel, a másik „kezével” szükséges jelezni, hogy egyúttal ő a bírák első számú érdekkifejező és –érvényesítő szerve is!”

A találkozón az OIT valamennyi tagja kifejtette álláspontját, kiemelve az együttműködés szükségességét és erre a személy szerinti készségét.

Mintegy öt év elteltével azt mondhatjuk, hogy a várakozásaink nagyobb részben nem teljesültek. Továbbra is komoly és orvoslást igénylő gond az együttműködés teljes szabályzatlansága és a testületek (OIT-OV, elnökség) közötti – jellemzően - kizárólag esetleges és igen szerény mértékű együtt-munkálkodás. Az OIT ülései számunkra változatlanul szigorúan zártak, az ülések anyagaihoz pedig –„kulcs” hiányában – nem férünk hozzá.

Ami a tényeket illeti: az egyesület törvényes képviselője az elmúlt 10 év alatt kétszer 20 perces időtartamban vehetett részt az OIT ülésén, akkor is egyesületi előterjesztés megvitatásán; még soha nem fordult elő, hogy az OIT-hoz benyújtott előterjesztést, javaslatot vagy tájékoztatást az egyesületi testületek előzetesen véleményezhettek volna; sem az OIT cselekvési programjához, munkatervéhez, képzési, továbbképzési tervéhez, az éves költségvetéshez még nem kértek javaslatot; a 10 év alatt készült számos szabályzat közül mindössze egynél, a pénzügyileg behatárolt lakásépítési, -támogatási szabályzatnál igényelte a Hivatal az egyesület észrevételeit.

Tény, hogy az OIT elnöke a már meghozott döntésekről, az elfogadott költségvetésről rendszeresen és készségesen tájékoztatja az Országos Választmány tagjait és válaszol is a kérdéseikre. Az ünnepi rendezvényekre az egyesület törvényes képviselője mindig meghívást kap, de a bírósági teendőket, bírói problémákat megvitató, tehát a munka-jellegű országos összejövetelekre (pl. konzultációs tanácskozásokra) már nem.

A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy az utóbbi három év közös rendezvényei, programjai, mint például a bírósági sportnapok, a Nemzetközi Bírói Egyesület közgyűlésének megszervezése, a Bírák Etikai Kódexének megalkotása, kifejezetten sikeresnek bizonyultak.

A MBE országos tisztségviselői nem győzik hangsúlyozni, hogy nem szereplési lehetőséget keresnek, nem is formális, haszontalan időtöltésre vágynak. Az egyesület tagjai, a megyei szervezetek vezetőségei és általában a bírák joggal várják el tőlük véleményük, igényeik továbbítását; az is természetes, hogy az OIT működésével, döntéseinek indítékaival kapcsolatos információkról gyors visszajelzéseket szeretnénk kapni. Az egyesület tisztségviselői tevékenységének leggyengébb láncszeme éppen ebben van. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által rendszeresen megküldött jogszabálytervezetekről, az Országgyűlés Alkotmányügyi és Igazságügyi Bizottságának ülésén elhangzottakról naprakészen tudják testületeik tagjait informálni; ha azonban az a kérdés, hogyan döntött a napokban a bírákat érintő valamely témában az OIT, erre csak azt felelhetik: a Bírósági Közlönyben – ha megjelenik – majd olvashatjuk, illetve, hogy kérdezzék meg a megyei bíróság elnökét.

Sajnálatos, hogy az OIT által felkért tudományos műhelyek megállapításai a mielőbbi és konkrét változtatáshoz alig nyújtanak segítséget, hiszen néhány ismeretlen bírósági vezető egyoldalúan és csak általánosan elmarasztaló bírálata mellett az általunk adott jelentéseket – reánk hivatkozva – ismétlik meg. Márpedig a sürgős előrelépéshez pontosan és konkrétan kellene látnunk, hogy a külső, elfogulatlan elemző szerint mi miben hibáztunk, milyen igényeink lehetnek megalapozottak, ezek megfogalmazását kinek címezhetjük!

Enyhén szólva is furcsa s mi több, megdöbbentő, hogy napjainkban – a „főbíró-keresés” időszakában – az OIT-nak éppen azon hangadói beszélnek reformokról, független, a bírák érdekeit képviselő egyesület létrehozásáról, akik leginkább tehetnek arról, hogy (a köztársasági elnök szavaival) „…a magyar bírói szervezet teljes, szinte hermetikusan zárt önigazgatás…” állapotába került. Jó tudni: a MBE senkinek az egyéni ambícióit nem szolgálhatja, kivéve, ha ez az ambíció az egyesület eredményesebb működését szolgálja, és semmiképpen nem merül ki a szavakban és igehirdetésben. A hírtelen változás híveinek (ha valóban változást akarnak…) a MBE a támogatója lesz, bár nem felejti, hogy az egyesület számára a trezor még ma is az OIT.

Ismert, hogy a MBE megalakulását követően az egy-egy bírói szakterületen dolgozók az itt aktuálisan jelentkező egzisztenciális (pl. bírósági szervezet önállóságának tervezett megszüntetése miatt, esetleg teljes önállóságának megszerzése érdekében – illetve a hatáskör tervezett helyi vagy megyei szintre helyezése alkalmával), vagy tisztán egyéb szakmai érdekek érvényesítése céljából külön egyesületet hoztak létre. A bírói (a közigazgatási, a gazdasági és cégbírák, a munkaügyi bírák) szakmai egyesületek kezdettől fogva – szóbeli vagy írásbeli megállapodással – a minden bírót egyaránt érintő követelések képviseletére és érvényesítésére az általános bírói munkavállalói egyesületet, a MBE-tet kérték fel. Rendezvényeinkre, az un. átfogó kezdeményezéseinkhez (pl. sportnapok, Etikai Kódex, Etikai Tanács megalkotása, Bírák Lapja szerkesztése) törvényes képviselőiket meghívjuk, véleményüket kérjük.

4. A média és a MBE

Cselekvési programunkban a média rendszeres tájékoztatását jelöltük meg, mégpedig abból a célból, hogy a bírákat, a bíróságokat ért alaptalan és méltatlan támadásokkal szemben ezen a módon is fel tudjunk lépni. Aktív szerepvállalást terveztünk annak érdekében, hogy a média az ítélkezésről, a bíróságok, a bírák felelősségéről, az ítélkezés szépségéről és nehézségeiről reális képet közvetítsen a közvélemény részére.

Hisszük, hogy az aktivitásunkat nem érheti számottevő kritika. Ha csak az utolsó két évben adott írásbeli tájékoztatásaink, észrevételeink, fellépéseink számát nézzük, az is több tucatra tehető. A túlzás nélkül szenzációhajhász média azonban csak a töredékét tekintette hírértékűnek és tette közzé. Az tény, hogy az élesen különböző politikai irányultságú lapok között nem tettünk különbséget: információinkat, álláspontunkat mindenkor mindenkinek eljuttattuk. Az is tény, hogy az un. kritikán aluli támadásokra nem mindig reagáltunk és a szinte hivatásosnak tekinthető sértegetőink részére nem kívántunk alkalmat adni az újabb és újabb viszontválaszokra.

Amikor a média egyes képviselőinek nemtelen megnyilvánulásairól a nemzetközi bírói szervezeteinket is tájékoztattuk, eredményeként a belföldi érintettek csak fokozták az egyesületünket is sújtó támadásaikat.

Ismereteink szerint a bírák fontosnak és példamutatónak értékelték azt a felmérésünket, amelynek a témája a bírónak az általa hozott döntéshez kapcsolódó nyilatkozattételi tilalma, illetve joga volt. A nyomásgyakorlásra hajlamos újságírók sajnos az eredményt jórészt úgy minősítették, hogy a bírák félnek a nyilvánosságtól, nem viselik el a média kritikáját.

Természetesen jó lenne, ha szenzációk, a belső megosztásra irányuló kísérletek hiányában is több és jobb „sajtója” lenne a MBE-nek. Bíró kollégáink mit tennének másképpen, esetleg ahogy néhányan – sajnos csupán általánosságban – mondják: harcosabban? Miként lehetne elkerülni azt a helyzetet, hogy az „utolsó szó” ne mindig a sajtóé legyen?

5. A MBE a bírósági igazgatás, a bírói szakmai munka színvonalának emeléséért

A témát érintően kezdettől számolnunk kellett azzal az objektív nehézséggel, amely a létszámunkból és a szakmai összetételünkből szükségszerűen adódik. A bírói társegyesületek jól bevált és sikeresnek tartott módszereitől eltérően mi nem tevékenykedhetünk úgy, mintha egy egységes országos szakmai kollégium lennénk. A szakmai egyesületek programjai általában közvetlenül és szervesen kapcsolódnak tagjaik mindennapi ítélkező munkájához, ezáltal a részvételük kevésbé jelenti többletfeladat vállalását.

Ez persze nem lehet olyan kifogás, amely elfogadhatóan megmagyarázná a mi igen szerény eredményeinket.

Kiemelést érdemel a Bírák Lapja, amelyet sok munkával, a legcsekélyebb nyilvános – egyesületen belüli, és azon kívüli – elismerés hiányában is szívesen szerkesztünk. Külön érdekessége a Lapnak, hogy népszerűséget, kitüntetett figyelmet érdemelt ki a tudományos kutatók, az egyetemi oktatók és a könyvtárak olvasói részéről is. Kár, hogy egyesületünk tagjai közül csak igen kevesen kérik írásaik közzétételét. Nem vált valósággá az a szerkesztői vágy sem, hogy egyesületi elnökeink a Bírák Lapjában időszerűen, folyamatosan beszámolnak a megyei jogú szervezet munkájáról, tapasztalataikról, közlik a bírósági igazgatást érintő kritikai észrevételeiket, stb.

A Bírói életpálya és a Pénzügyi – ellenőrzési szakbizottság eredményesen végezte munkáját.
A központi kodifikációs tevékenységben való testületi, bizottsági közreműködést szinte lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a tervezetekkel kapcsolatos véleményünket általában egészen rövid időn belül kéri megküldeni. Így többnyire marad az a megoldás, hogy a Legfelsőbb Bíróság szakmai álláspontjához csatlakozunk.

Hiába reméltük, hogy az OIT által különböző témákban (arányos munkateher, aránytalan működési feltételek, juttatások, fogalmazói felvételi feltételek, bíróképzés, stb.) létrehozott bizottságokban a MBE is részvételi lehetőséget, véleményezési lehetőséget kap; erre még elvétve sem került sor.

Feltétlenül igényelnünk kell, hogy például a bírósági igazgatást, a bíróvizsgálatokat, a bíróvá válás feltételeit, a képzést, továbbképzést érintő témákban legalább javaslattételi jogot kapjunk. Szakmai, tudományos konferenciák megszervezését is mérlegelnünk szükséges.

6. A megyei (fővárosi, ítélőtáblai) szervezeteink tevékenysége

A MBE feladatait a területi és az országos szerveinek teendői együttesen jelentik. A MBE munkájának eredményeit ugyancsak a területi és az országos szervek együttes eredményei adják.

A mérlegkészítésből ezáltal a megyei (fővárosi) testületek és tisztségviselők sem maradhatnak ki, hiszen a szándékolt előrelépésnek ez is a feltétele.

Az egységes, egyetlen jelzővel történő minősítés nem lehetséges, nem felelne meg a tényeknek. A rendszeres és a korlátozott hatáskörök ellenére sikeres munkát végzők nagyobb része mellett néhány szervezet például az öt év alatt egyetlen taggyűlést sem tartott. Jó néhány területi elnök a ciklus ideje alatt egyetlen összbírói értekezleten sem mondott véleményt. Az is jellemző, hogy néhány választmányi tag kritikai megjegyzéseit egy-egy OIT-tag jelenlétében többnyire elhallgatja, ugyanakkor az intézkedésre jogosult igazgatási vezetők távollétében a jogosítvánnyal nem rendelkező egyesületi tisztségviselők eljárását szorgalmazza.

A kiváló munkát végző területi tisztségviselők helytállását az is bizonyítja, hogy náluk jelentősen megnőtt a taglétszám; nekik köszönhetően országosan 2003-hoz képest mintegy 10 %-kal nőtt a MBE tagjainak száma.

Nem szívesen, de le kell írnom: az elismerések, kitüntetések odaítélésénél az igazgatási vezetők gyakorlatában – azonos feltételek mellett – nem hogy előnyt, de mintha kifejezetten hátrányt jelentene a bírótársakért önzetlenül végzett érdekképviseleti munka. Természetesen csak azokra gondolunk, akik az ítélkező tevékenységükben is helytállanak.

7. A MBE Alapszabályának módosítása, kiegészítése

Nem kétséges, hogy az 1990-ben megalkotott és azóta csak kis mértékben módosított alapszabályunk alapos elemzésre és korszerűsítésre szorul. Célja minden bizonnyal akként jelölhető meg, hogy teremtsen jobb alapot, legyen hatékonyabb eszköz a 2008. évi egyesületi választások eredményeként létrejövő testületek és tisztségviselők sikeresebb érdekképviseleti és érdekvédelmi munkájához.

Az OV a legutóbbi ülésén módosította, kiegészítette az Alapszabályt. Igen sajnálatos, hogy kellően megalapozott érvek hiányában is elvetette a MBE-nek a bírósági vezetők igazgatási tevékenységét érintő véleményező, javaslattevő jogosítványairól szóló részt, amelynek hiánya ezidáig is egyik komoly fogyatékossága volt az egyesület „alkotmányának”.

8. Összegzés helyett

Beszámolóm a teljesség igénye nélkül készült, tevékenységünk néhány fontos területét érintette csupán. A Bírák Lapjában ennél bővebb tájékoztatást igyekeztünk adni, folyamatosan, gyakran minden bíró részére is. Ezzel kapcsolatban hibáztunk is. Különösen abban, hogy – az egységbontás vádjának és a bírálat határait esetenként túllépő külső támadások elkerülése érdekében, de a legcsekélyebb személyes érdekeltség nélkül – a bírósági szervezeten kívüli, az igazságszolgáltatással valamilyen módon foglalkozó, illetve abban érintett „közeg” számára nem tettük nyilvánvalóvá: reményeink ellenére az OIT mint testület elérhetetlen maradt számunkra. Mindez csak növelte az eleve elégtelen jogosítványaink jellemzésére használt annak a sztrájkidőszakban többünk által aktuálisnak tartott mondásunk igazságtartalmát, amely szerint az egyesületnek nincsenek „mozdonyai”, így az egyesületi vezetők nem is dolgozhattak „mozdonyvezetőként”.