A Budapest Környéki Törvényszék tanácselnökének nyilatkozata
Dr. Diós Erzsébet, a Budapest Környéki Törvényszék tanácselnöke, címzetes ítélőtáblai bíró is nyilatkozatot tett. A bírónő korábban a Fővárosi Törvényszék tanácselnökeként ítélkezett és a Magyar Bíróképző Akadémia osztályvezetői tisztségét töltötte be.
"Dr. Diós Erzsébet vagyok, a Budapest Környéki Törvényszék leköszönő tanácselnöke. A MABIE-nek nem, viszont a bírói karnak 43 éve, de már csak pár napig tagja. E testület tagjaként szeretnék csatlakozni a 2018. október 9-iki küldöttértekezleten történteket elítélő bírótársaim – köztük különösen dr. Rupa Melinda Zalaegerszegi Törvényszék tanácselnökének és dr. Ficsór Gabriella, a Debreceni Ítélőtábla volt kollégiumvezetőjének, jelenlegi tanácselnökének markánsan megfogalmazott – véleményéhez és egyetértésemet kifejezni a MABIE Országos Választmánya által 2018. október 14-én kiadott közleményében foglaltakkal.
A történtekről alapvetően a küldöttértekezlet jegyzőkönyvéből, a küldöttek írásos beszámolóiból és részben a sajtóból értesültem. A jegyzőkönyvből és az azokhoz fűzött, jogszabályhelyekkel alátámasztott elemzésekből, észrevételekből számomra egyértelműen kitűnik, hogy a küldöttértekezlet lebonyolítása során számos durva jogszabálysértés történt.
A történtek végtelenül elkeserítőek, de korántsem előzmény nélküliek.
Az a folyamat, ami idevezetett már 2011-ben, az én korosztályom váratlan és rendkívül méltatlan nyugdíjba küldésével elkezdődött. A bírói karban akkor még csak kevesen gondoltak arra, hogy ez az intézkedés nem csak azt a mintegy 250 bírót érinti, akikre a jogszabály vonatkozik, hanem az egész bírói kar jövőjére hatással lehet, s így sajnos az intézkedéssel szembeni egységes fellépés is elmaradt.
Ennek ellenére a jogszabály kárvallottjainak (az érintetteknek) – nemzetközi támogatás mellett és a rendelkezésre álló valamennyi törvényes eszköz igénybevételével - mégis sikerült elérni a törvény részbeni megváltoztatását, s én magam is ennek köszönhetem, hogy még több, mint 6 évig a pályán maradhattam.
Az ezt követő években az OBH elnöke – minden hazai és nemzetközi kritika ellenére – lényegében zavartalanul terjeszthette ki amúgy is kevéssé korlátozott hatalmát, s ennek mindössze az új összetételű Országos Bírói Tanács próbált – feladatát komolyan véve – gátat szabni, sajnos jórészt eredménytelenül.
Az OBH elnöke ugyanis ahelyett, hogy az OBT által felvetettekre – bíróhoz és felelős vezetőhöz méltóan - érdemben válaszolt volna, korlátlan hatalma megtartása érdekében nemtelen hadjáratot indított a testület működésének ellehetetlenítése érdekében, amelyhez rosszul értelmezett lojalitásból, vagy más okból számos igazgatási vezető is segédkezet nyújtott.
Sajnos egyre inkább érezhető – épp az OBH elnökének a testület által jogosan kifogásolt kinevezési gyakorlatának köszönhetően -, hogy az igazgatási vezetők kinevezésének elsőszámú feltételévé az OBH elnöke iránti minél nagyobb lojalitás válik és ezzel együtt háttérbe szorulnak alapvető szakmai szempontok, s annulálódnak az egyes szakmai közösségek beleszólási lehetőségei is.
A lojalitás azonban nem írhatja felül a szakmaiságot és semmiképp nem vezethet a jogszabályok megsértéséhez. Ha efelett bíróként bármilyen okból szemet hunyunk, milyen erkölcsi alapon kérjük majd számon az ügyfeleken a jogszabályok maradéktalan betartását. A hallgatásunk a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmát kezdheti ki, s az erkölcsi tőkénk erodálódásának következményei a bírói kar valamennyi tagját érinteni fogják.
Bár szilárd meggyőződésem, hogy amennyiben 2011-ben a bírói kar nem marad csendben, hanem valódi érdekeit felismerve egységesen fellép bírótársai megalázó kényszernyugdíjazásával szemben, ma nem tartanánk itt, de vallom, hogy felismerni a valós helyzetet, ennek hangot adni, s ha kell cselekedni, sohasem késő!
2018. október 30.
Köszönettel:
Diós Erzsébet"
