A büntetés kiszabásakor alkalmazandó - elkövetéskori vagy elbíráláskori - törvény kérdésével foglalkozott az Alkotmánybíróság
Az ügy tárgya a Kúria Bfv.I.1456/2014/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz - büntetés kiszabása
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Bfv.1456/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bíróság az indítványozót bűnösnek mondta ki – többek között – bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, és vele szemben tizenöt évi fegyházbüntetést szabott ki, valamint kimondta, hogy az indítványozó feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elbíráláskor hatályos jogszabály azon rendelkezése, amely – az elkövetéskor hatályos jogszabállyal szemben – az indítványozó vonatkozásában nem zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, kétségtelenül kedvezőbb elbírálást tenne lehetővé az indítványozóra. Ugyanakkor az elbíráláskor hatályos szabályozás alapján kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kellett volna kiszabni az indítványozóval szemben, ez pedig jóval szigorúbb rendelkezés, mint az elkövetéskor hatályos büntető jogszabály. A bíróság a régi büntető törvénykönyv azon jogszabályhelyét alapul véve zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből az indítványozót, amelyet az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősített. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozott, amelynek okát abban látta, hogy a bíróság az Alaptörvénybe ütköző módon értelmezte az Alkotmánybíróság határozatával elrendelt felülvizsgálat során irányadó szabályokat. Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony jogorvoslat lehetőségének a biztosítását követeli meg, így nem csak abban az esetben állapítható meg az alapjog sérelme, ha a jogorvoslat lehetőségét teljesen kizárták. Jelen ügyben az eljárt bíróságok nem alkalmazták az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályt, hanem azt az időbeli hatály tekintetében elvégzett előzetes értékelő tevékenységük során vették figyelembe. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az időbeli hatály kérdésében való bírósági döntés éppen arra ad választ, hogy a büntető ügyekben a két szóba jöhető, azaz az elkövetéskori vagy elbíráláskori időpontban hatályos büntető törvény közül melyiket kell alkalmazni a cselekmény elbírálása során. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria nem sértette meg az Alaptörvényben foglalt értelmezési kötelezettségét, így tehát a támadott végzésben kifejtett jogértelmezés nem okozhatta a jogorvoslathoz való jog sérelmét.
