A jogos védelem tárgykörében hozott határozatot tett közzé a Kúria

Tájékoztató a Kúria Bfv.III.859/2017. számú jelentős ügyben 2017. november 7-én hozott határozatáról: A javak elleni jogtalan támadást gépjárművel végrehajtó támadót gépjárművel nyomon követni, s a jogtalanul elvett javak visszaadásának kikényszerítése végett utolérni olyan törvényes joggyakorlás, amely védelmi cselekmény, a javak ellen intézett jogtalan támadást elhárító magatartás. Az ebből eredő nem szándékolt súlyosabb következmény kockázatát ez esetben is a jogtalan támadó viseli.

A kerületi bíróság a 2016. május 10. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bekezdés], 2 rendbeli rongálás bűntette [Btk. 371. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pont] és 2 rendbeli rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 1 évi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés esetleges elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá a közúti járművezetéstől eltiltás tartamába beszámítandó időről.
A másodfokon eljárt törvényszék a 2017. január 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. rendű terhelt közlekedési bűncselekményét a Btk. 234. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerinti közúti veszélyeztetés bűntettének minősítette, míg a Btk. 371. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétségét 3 rendbelinek minősítette. A szabadságvesztés tartamát 2 évre súlyosította, az I. rendű terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű terhelt a forgalmi irányító fényjelző készülék piros fényjelzésére megállt. A II. rendű terhelt társával motorkerékpárral az I. rendű terhelt személygépkocsijának jobb oldalához haladt. Az I. rendű terheltnek a gépkocsi jobb ülésén elhelyezett táskájának eltulajdonítása céljából a II. rendű terhelt társa a jármű felhúzott, jobb oldali első üvegét betörte és I. rendű terhelt jobb első ülésen lévő táskáját kivette, majd a II. rendű terhelt és társa a motorkerékpárral a helyszínről elhajtott. Az I. rendű terhelt miután észlelte táskájának jogtalan eltulajdonítását, személygépkocsijával a motorkerékpárosok után indult azzal a szándékkal, hogy értékeit visszaszerezze. A menekülés során gyorsítással folyamatosan követte őket. A II. rendű terhelt áthaladt a szembeni forgalmi sávba, miközben egyre megközelítve követte őt az I. rendű terhelt.
A lopási cselekmény elkövetésétől kb. 500 méternyi távolságra, a kereszteződés előtt kb. 60 méterre az I. rendű terhelt  nekiütközött a motorkerékpár hátuljának.
Az ütközés következtében a motorkerékpár hátulja megemelkedett, a jármű irányítása feletti uralmát a II. rendű terhelt elveszítette. A stabilitást veszített, elboruló motorkerékpár  átsodródva az útkereszteződés területén nekiütközött a haladási iránya szerint szemből érkező, forgalmi okból álló személygépkocsinak. Az I. rendű terhelt a motorkerékpárnak ütközést követően szemből a piros fényjelzés miatt álló személygépkocsinak ütközött. A baleset miatt a jármű alá beszorult II. rendűt terhelt társa a kórházba szállítását követően életét vesztette. Az ütközés következtében az egyik személygépkocsiban ülő személy 8 napon belül gyógyuló könnyű sérüléseket szenvedett el. Az I. rendű terhelt könnyű sérülést szenvedett el.
Az egyik személygépkocsiban 1.540.000 forint, a motorkerékpárban 112.000 forint, egy másik személygépkocsiban 515.000 forint, harmadik személygépkocsiban 292.000 forint, míg a negyedik személygépkocsiban 367.000 forint kár keletkezett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva.
Álláspontja szerint a jogos védelmi helyzetre tekintettel, büntethetőséget kizáró ok miatt az I. rendű terhelt felmentésének van helye.

A Legfőbb Ügyészség BF.730/2017/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

A felülvizsgálati indítvány alapos. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
Magyarország Alaptörvényének V. Cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”.
A jogtalan támadással szembeni ellenállás ezért nem kivételes lehetőség, hanem az Alaptörvény szerint mindenkit megillető természetes alapjog.
Az önvédelem alapjogát a büntető anyagi jogban a 2012. évi C. törvény (Btk.) büntethetőséget kizáró okként érvényesíti.
A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint „nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges”.
A Büntető Törvénykönyv Általános Része a jogos védelmet a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként szabályozza, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt – s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását – nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg.
Az I. rendű terhelt javai ellen jogtalan, erőszakos támadást intézett a II. rendű terhelt és társa. A jogtalan támadásra a reakció a jogos védelem, azaz a támadás elhárítása. A személy elleni jogtalan támadás elhárításához szükséges védekezéshez képest az elhárítás eltérő módja lehet szükséges a javak védelme érdekében. A javak elleni jogtalan támadás azonban nem azonosítható, nem szűkíthető le a személy közvetlen birtokában tartott dolog erőszakos – így magát a személyt is közvetlenül érintő –  elragadására. A dolgok elvétele megtörténhet személy és dolog elleni jogtalan támadással, de közvetlenül a dolog elleni támadással is (más kérdés, hogy a dolog elleni erőszak áttevődik-e vagy sem a személyre).
A javak elleni támadás esetén az elhárító magatartás – természeténél fogva – döntően és szükségképpen a visszaszerzés jogosultságát jelenti. [Megjegyzi a Kúria, hogy a visszaszerzés elvéből kiindulva értelmezhető a rablás bűntettének a Btk. 365. § (2) bekezdésben írt alakzata, mely szerint rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.]
Javak elleni támadás esetén a jogos védelem megítélése nem független a vagyon elleni bűncselekmény (lopás) kísérletként vagy befejezettként értékelésének dogmatikai problematikájától, a dolog fölötti tényleges uralom megszerzésétől.
Következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elvétel a dologra gyakorolt két mozzanatú behatás, aminek az első szakasza az eddigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető részére.
Mindebből következik, hogy a véghezvitelhez (befejezettséghez) nem elég a dolog feletti addigi birtokállapot megszüntetése, hanem szükséges, hogy az elkövető a dolgot tényleges hatalmába vegye. Az elvétel lényege ugyanis a tényleges birtoklás, mint uralmi, hatalmi helyzet megváltoztatása, ami akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására.
Ekként a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni. Jelen ügyben erről van szó. Ez a lényeges különbsége a személy ellen, illetve a javak ellen intézett jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejthető jogos védelemnek.
A jogellenes támadást motoros elkövetőként megvalósítók (kifejezetten erre a bűncselekmény elkövetési módra rendezkedtek be), és a megtámadott autós egyaránt a közúti forgalomban vett részt. A támadás folytán az I. rendű terhelt egyrészt vagyon elleni bűncselekmény sértettjévé (táskája elvételével), másrészt, mint közlekedő jármű vezetője veszélyeztető bűncselekmény elszenvedőjévé (személygépkocsi ablakának betörésével) vált.
Ekként a II. rendű terhelt és társa az I. rendű terhelt sérelmére megvalósított jogtalan támadása vagyon elleni és közlekedés biztonsága elleni, valamint kifejezetten erőszakos támadás is volt.
Önmagában az, hogy a jogos védelem speciális körülmények – közúti közlekedésben, járművel résztvevők – között vált szükségessé, nem szűkíti, nem vonja el az ahhoz való jogosultságot. Törvény ilyen korlátot nem állít.
Az elkövetés helyszínét, módját stb. az elkövető választja meg, behatárolva ezzel adott esetben a védekezés módját is.
A megtámadottat nem lehet a bűncselekménnyel szembeni védekezés lehetőségétől megfosztani amiatt, hogy a jogtalan támadás helyét, idejét, módját, eszközét a bűncselekmény elkövetője választja meg. A jogtalan támadó megtámadottal szembeni helyzeti előnye éppen ebben az önkényben áll, s a védekezéshez fűződő jog emiatti elvitatása a kockázatmentes elkövetés (bűnözés) elfogadását, ezáltal közvetve ösztönzését jelentené.
Ehhez képest az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzetben (a jogtalan támadás elhárítása érdekében) megkezdte a cselekvést a javaiért, úgy ahogyan az adott helyzetben indokolt és szükséges volt.
Az I. rendű terhelt ugyanis a javai, az elveszett birtok visszaszerzése érdekében üldözte, követte az elkövetőket, azt remélve, hogy eldobják a táskáját. Miután ez nem történt meg, a visszaszerzés szükségképpen az elkövetők kényszerű megállításával kellett, hogy történjen.
Kétségtelen, hogy a II. rendű terhelt és társa észlelte az őket követő és beérő I. rendű terheltet, így választhatták volna azt is, hogy felhagynak az elvett dolog birtokával, eldobják azt (ad absurdum megállnak és visszaadják). Ezt azonban nem tették, miközben a közlekedési szabályokat megszegő menekülési módot választottak (a vagyon elleni bűncselekmény sikere érdekében), így a közlekedési veszélyhelyzetet, ennek kockázatát éppen a II. rendű terhelt és társa teremtette meg. A II. rendű terhelt és társa olyan veszélyes elkövetési módszert választott – motoros támadás –, amelynek elhárítása másként, mint a személygépkocsival üldözéssel, majd megállásra kényszerítéssel nem volt lehetséges.
„Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges.” (4/2013. BJE határozat). Az I. rendű terheltet jogtalan támadás érte, ezért annak elhárítása szükséges volt. „A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott.” (4/2013. BJE határozat) Mivel – az előző bekezdésben megállapítottak szerint – az I. rendű terhelt az adott esetben a konkrét jogtalan támadás elhárításának egyedüli lehetséges módját alkalmazta, így a rendelkezésére álló védekezési módhoz képest a más (enyhébb) megválasztása fogalmilag kizárt. „A védekező cselekménye jogszerűségének egyedüli kritériuma a szükségesség.” (4/2013. BJE határozat)
A jogtalan támadás elhárításához szükségszerűen alkalmazott védekezés kifejtése pedig nem lehet más, mint jogszerű, és ezáltal a társadalomra veszélyességet nélkülöző magatartás, ezért az I. rendű terhelt vád tárgyává tett magatartása bűncselekményt nem valósított meg.
Az eljárt bíróságok a Btk. Általános Részének a büntethetőséget kizáró okokról rendelkező anyagi jogszabályt [jogos védelem, 22. § (1) bekezdés] hagyták figyelmen kívül, illetve értelmezték rendeltetésével, alkotmányos hátterével ellentétesen, amikor az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. Ezért az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével, törvénysértően került sor.
Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a bűncselekmény áldozatával szemben – vegyen részt bár közlekedési forgalomban – fokozott elvárásokat fogalmazna meg. A jogos védelem megítélése szituációfüggő, konkrét ügyre, körülményekre vonatkozó.
Az elhárító, ekként védekező cselekmény nélkülözi a szándék bűnösségét. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs kiindulási alap arra, hogy az ilyen cselekvés következményei esetében a Btk. 9. §-a szerinti felelősség felmerüljön. Ez ugyanis csak bűnös szándékhoz fűződhet.
A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, annak következményeit a támadónak kell viselnie. Ez jelen esetben is igaz, ugyanis az I. rendű terheltre nézve a II. rendű terhelt és társa által választott veszélyes elkövetési mód a jogszabályi rendelkezéseken túlmutató speciális kötelezettségeket nem keletkeztet.
Ekként az I. rendű terhelt a szándékon túli eredményért felelősségre nem vonható. Különösképpen, hogy a szándékolt (elhárító) alapcselekmény jogszerű, nem büntetendő (nem társadalomra veszélyes), amelyhez gondatlanság sem társulhat.

Összegezve: a javakra vonatkozó jogos védelem esetében az elbírált konkrét ügyben a Btk.  22. § (1) bekezdéséből a következő tartalomnak van jelentősége:
Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások javai ellen intézett jogtalan támadás elhárításához szükséges.
A jogos védelem körében a javak ellen intézett jogtalan támadás a jogszerűen tulajdonban tartott vagy birtokolt vagyontárgy eltulajdonítást célzó elvétele, elragadása. A saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolognak a tetten ért tolvajtól visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) – a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében – forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt.
A javak elleni jogtalan támadást gépjárművel végrehajtó támadót gépjárművel nyomon követni, s a javak visszaadásának kikényszerítése végett utolérni olyan törvényes joggyakorlás, amely védelmi cselekmény, a javak ellen intézett jogtalan támadást elhárító magatartás. Az abból eredő nem szándékolt súlyosabb következmény kockázatát ez esetben is a jogtalan támadó viseli.
Következésképpen az I. rendű terhelt a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekedett. A jogos védelem az 1978. évi IV. törvény rendelkezése szerint is éppen így igénybe vehető volt a javak elleni jogtalan támadással szemben, ezért ezt az esetet a korábbi Btk. alapján is ugyanígy kellett volna elbírálni.
Ami a felrótt rongálási cselekményeket illeti, szükséges leszögezni azt is, hogy a Btk. 371. §-ában büntetni rendelt magatartások kizárólag szándékosan követhetők el. Ennek megállapítására az irányadó tényállás törvényes alapot nem adott.
A fentiekre tekintettel a Kúria – figyelemmel arra, hogy az I. rendű terhelt a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekedett – a megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta és az I. rendű terheltet az ellene a Btk. 234. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntette, 2 rendbeli, a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntette, valamint 3 rendbeli, a Btk. 371. (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Be. 331. § (1) bekezdése alapján – felmentette.