Egy szerződés érvénytelenségének megállapítása miatti ügyben utasította el az előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság
Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.033/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó megszerezte egy bányatelken a bányászati tevékenység gyakorlásának a jogát. Egy évvel később a bányatelken egy autópálya nyomvonalát fektették le, és építettek az autópálya fölött egy átjárót, valamint egy mellékutat, amely az átjáróhoz vezetett.
A mellékút kiépítése következtében az indítványozó bányászati jogát bizonyos ingatlanok tekintetében nem gyakorolhatta, ebből eredően őt kár érte. Az indítványozó a kártérítés megfizetése érdekében pert indított, melynek során a bíróság megállapította az alperes kártérítési felelősségét, azonban a másodfokon eljárt ítélőtábla, valamint a felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria a keresetet elutasította. A bíróságok megállapítása szerint az indítványozó kártalanításra nem jogosult, mivel bányászati jogelődje jogáról kártalanítás fejében lemondott. Az indítványozó az előzményperben hozott jogerős döntést követően ismételten keresetet nyújtott be az illetékes bírósághoz, melyben a kártalanítási szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be, majd az illetékes bíróság kizárását kezdeményezte elfogultságra hivatkozva, ám erre nem került sor. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában abszolút kizárási okként hivatkozott arra a tényre, hogy az eljáró tanács elnöke az előzményperben részt vett; állítása szerint az elsőfokú döntés meghozatala során a tényállás megállapítására az előzményper alapján került sor, ezért a kifogásolt bíró részese volt az elsőfokú eljárásnak és így törvény alapján kizárt bíró. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. Ha a tényállás valamely eleme tekintetében az előzményper köti az eljáró bíróságot, akkor azt a másodfokú bíróság sem bírálhatja felül. Emiatt nincsen jelentősége annak, hogy az előzményperben hozott döntést ki hozta, mivel a kizáró ok lényegi eleme, hogy saját döntését ne bírálhassa felül a másodfokon eljárt bíró. Ez a helyzet jelen ügyben nem állt elő, tehát a tisztességes eljáráshoz, pártatlan bírósághoz való jog sérelme nem merülhetett fel.
