Tájékoztató a Kúria Bfv.II.1.314/2017. számú, állatkínzás bűntette miatt indult, jelentős ügyben hozott határozatáról

I. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki állatkínzás bűntettében [2012. évi C. törvény (Btk.) 244. § (2) bekezdés a) pont], s ezért pénzbüntetésre ítélte. A másodfokon eljárt törvényszék a terheltet 6 hónap – végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, míg egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

II. A terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványa nem alapos.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A védő indítványa szerint nem tisztázott, hogy a kutya két-három napig rövid kötélen tartása kimeríti-e az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávtv.) tartósság fogalmát. Az ebek kikötésére és takarmányozására vonatkozó szabályok megszegése pedig nem bűncselekmény, hanem állatvédelmi bírság alá esik [244/1998. (XIII.31.) Korm. rendelet].
A Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza [Btk. 244. § (2) bekezdés].
Az állatkínzás bűntettének törvényi tényállását – a jelenlegi tényállással azonos szöveggel – a 2004. évi X. törvény 2. §-a iktatta 2004. április 24-i hatállyal a Btk.-ba. A módosító törvény részletes indokolása kiemelte, hogy a büntetőjog az Ávtv. által tilalmazott magatartások közül a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni. A „bánásmód alkalmazásába beleértendő minden olyan fizikai ráhatás vagy mulasztás, ami a bántalmazás körébe nem sorolható, ugyanakkor ez az elkövetési magatartás az állat bántalmazásának, szenvedésének a folyamat jellegét is értékeli”.
Ezzel a magyarázattal a Kúria egyetért. A törvényi tényállási elemként szereplő „bánásmód” egyszerű nyelvtani értelmezés alapján is nem egyszeri cselekmény, hanem folyamatos tevésből vagy nem tevésből álló mozzanatok együtteséből tevődik össze, azaz szükségképpen folyamat-jelleget feltételez.
A jelen ügyben annak van kiemelt jelentősége, hogy a terhelt a szó szoros értelmében folyamatosan tanúsította az indokolatlan bánásmódot. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt a felügyelete és gondozása alatt álló kutyának a kóros soványságát azzal idézte elő, hogy három héten át nem biztosított számára megfelelő mennyiségű ivóvizet és élelmet. Ezen túl legalább két-három napon át egy mindössze 2,7 méter hosszúságú szárítókötélen kikötve tartotta. Az nem a tényállás része, hogy ennek mi volt a konkrét oka, de az adott körülmények között ez közömbös is. A bemutatott helyzetből ugyanis nyilvánvalóan kitűnik, hogy elhúzódó, tartós, azaz indokolatlan bánásmód történt. Aminek nincs más oka, célja, mint az állat mindenki által felismerhetően sanyarú helyzetben tartása, az önkényes, és ekként szükségképpen indokolatlan.
A kutya bekövetkezett kóros soványsága és izomsorvadása a Kúria számára kétségtelenné tette annak a következtetésnek a helyességét, hogy a terhelt az általa tanúsított – részben nem tevésben (a megfelelő táplálás elmulasztása), részben tevésben (rövid pórázra kikötés) álló – indokolatlan bánásmód kapcsán szükségszerűen felismerte, hogy azáltal az állatnak különös szenvedést okoz. A terhelt ebbe belenyugodott, eziránt közömbös maradt, s ezért eshetőleges szándékkal (Btk. 7. § 2. fordulat) járt el. A védő gondatlanságra hivatkozása téves.
Az alapesetben a büntetendőséghez elegendő az indokolatlan bánásmód alkalmassága az esetlegesen bekövetkezhető eredmény (maradandó egészségkárosodás, elpusztulás) okozására. Az esetlegesen be is következett eredmény értékelése pedig már a büntetés kiszabásának a körébe esik.
Ezzel szemben a minősített esetekben (különös szenvedés, több állat egészségkárosodása, több állat elpusztulása) nem az alapesetbeli alkalmasságól van szó, hanem arról hogy az elkövető magatartásának következtében az eredmény bekövetkezett.
A bíróságok figyelmét elkerülte, hogy a minősített eset megállapításának értelemszerű feltétele az alapesetre történő hivatkozás is. Az elkövetési magatartást (a jelen esetben az indokolatlan bánásmódot) ugyanis az alapesetre megfogalmazott törvényi tényállás tartalmazza. A Kúria ezért a minősítést a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulatára és a (2) bekezdés a) pontjára pontosította.
A Kúria megállapította, hogy a büntetőjog maga határozza meg az állatkínzás bűntettének elkövetési magatartását. Ehhez képest az Ávtv. és az egyéb állatvédelmi jogszabályok háttéranyagot képeznek, illetve képezhetnek.
Az állatkínzás törvényi tényállása nem ún. keretrendelkezés. A büntetőjogban ismert és alkalmazott megfogalmazással maga a büntető norma határozza meg az elkövetési magatartást (EBH 2006.1391.).
Az előbbiek folyományaként a védőnek az Ávtv.-re, illetőleg a 244/1998. (XIII.31.) Korm. rendeletre utalása, azaz a közigazgatási jogsértésre hivatkozása is téves. Ha az eb kikötésére és takarmányozására vonatkozó szabályok megszegésével az egyébként közigazgatási jogsértést képező magatartás kimeríti az állatkínzás törvényi tényállásában meghatározott indokolatlan bánásmódot (vagy indokolatlan bántalmazást), és az egyúttal alkalmas a meghatározott eredmény előidézésére (alapeset), avagy a meghatározott eredmény bekövetkezett (minősített esetek), akkor az büntetőjogi, és nem közigazgatási jogi jogsértés.
A terhelt bűnösségének megállapítását sérelmező felülvizsgálati indítványt tehát érdemében sem találta alaposnak a Kúria, ezért a támadott ítéletet hatályban fenntartotta.

Budapest, 2018. március 22..

A Kúria Sajtótitkársága