Tájékoztatót adott ki a Kúria a Pfv.IV.20.757/2017. számú ügyben hozott, egy bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult ügyben kihirdetett határozatáról
A jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amely a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdései, valamint a 339. § (1) bekezdése alapján bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén 15.519.535.000 forint megfizetésére irányult.
A felperesek kártérítési igényüket arra alapították, hogy az alperes jogellenes magatartása egyrészről a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti keresetet elutasító, kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedéssel meghozott döntésével, másrészről a II. rendű felperes felszámolásának - a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését követően történő - elrendelésével valósult meg. Álláspontjuk szerint az alperes e jogellenes magatartásaival összefüggésben megindult végrehajtás és felszámolás a II. rendű felperes teljes gazdasági ellehetetlenítéséhez vezetett, így az I. rendű felperes II. rendű felperes gazdasági társaságban lévő üzletrésze is értéktelenné vált.
A Kúria megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelően, helytállóan jutottak arra a következtetésre az eljárt bíróságok, hogy az alperes jogalkalmazási tévedése a választottbírósági ítélet jogellenességének megítélése körében nem volt olyan kirívóan súlyos, amely a Ptk. 349. §-a és 339. § (1) bekezdése alapján a kártérítési felelősséget megalapozza. Az alperes jogalkalmazási tévedésével okozott sérelem a rendkívüli jogorvoslat igénybevételével pedig orvoslást nyert azzal, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság ítéletével az alperes jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és a sérelmezett választottbírósági ítéletet érvénytelenítette. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a II. rendű felperes felszámolásának elrendelése a jogszabályoknak megfelelő volt, az alperes kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartást e tekintetben sem tanúsított.
A Kúria megítélése szerint azonban a felpereseknek a cég vagyona elvesztésében megjelölt kára nem az alperes téves jogértelmezésen alapuló döntésével áll közvetlen okozati összefüggésben. Az alperesnek a választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában hozott jogerős ítélete alapján megindult végrehajtási eljárás a felülvizsgálati eljárásban felfüggesztésre került. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban 2010. október 10-én meghozott döntése alapján pedig már nem volt olyan határozat, amelyre a megindult és felfüggesztett végrehajtási eljárás folytatható lett volna. Ezért a II. rendű felperes kérelmére a végrehajtási eljárás megszüntetésre került volna. A II. rendű felperes azonban még azt megelőzően, hogy a felülvizsgálati eljárásban a döntés megszületett volna, 2010. február 15-én önmaga ellen csődeljárást kezdeményezett. A II. rendű felperesnek számolnia kellett azzal, hogy a csődeljárás esetleg nem vezet eredményre, és ebben az esetben a Cstv. 21/B. §-a alapján a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően a felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg, és elrendeli az adós felszámolását [Cstv. 27. § (2) bek. e) pont]. Az I. rendű felperes megjelölt kárát közvetlenül tehát az okozta, hogy az általa kezdeményezett csődeljárás nem vezetett eredményre, és emiatt a jogszabály kötelező rendelkezése folytán a felszámolási eljárást el kellett rendelni. Mindebből következik, hogy nincs közvetlen okozati összefüggés a felperesek által állított kár és az alperes kifogásolt magatartása között. A jogellenes magatartás, valamint az alperes sérelmezett eljárása és a kár között a közvetlen okozati összefüggés hiányában jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet.
Budapest, 2018. március 21.
A Kúria Sajtótitkársága
