A véleménynyivánítás szabadsága és a közéleti tevékenységgel kapcsolatos tűrési kötelezettség viszonyát vizsgálta az Alkotmánybíróság

Az ügy tárgya a Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (becsületsértés vétsége)

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozónak a lakóhelye szerinti helyi polgármesteri hivatal és az önkormányzati testület működésének kapcsán több vitás ügye volt a település polgármesterével és főjegyzőjével. Az indítványozó leveleiben – melyeket egy weboldalon keresztül nyilvánossá tett, illetve a polgármesteri hivatalban dolgozók számára is átnyújtott – a főjegyző és a polgármester személyére a „hazudozó aljas hitvány ember” és „törvénytipró” jelzőket használta. Az első- és másodfokú bíróság ítélete becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki az indítványozót. Az indítványozó a jogerős másodfokú ítélettel szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, mely szerint a támadott bírósági végzések sértik a véleménynyilvánításhoz való jogát, mivel értelmezése szerint a véleménynyilvánítás korlátozása csak akkor állhat fenn, ha értékítélet nem hozható összefüggésbe az érintett személy közügyekben vállalt szerepével. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy a véleménynyilvánításnak mi a határa a közügyekben való értékítélet közlésekor és az alkotmányos szempontok érvényesültek-e a jogerős bírói döntés meghozatalakor. A testület az indítványt nem találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közügyek megvitatása során a kifejtett vélemény határa az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának sérelme, az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlése. A bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben a véleményt közlő személy átlépte-e a védett véleménynyilvánítás határát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban előadottakkal szemben a bírói döntés nem volt önkényes, mivel a bíróság a védett véleménynyilvánítás alkotmányos szempontjait döntése meghozatala során figyelembe vette és mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy a „hazudozó, aljas, hitvány” szavak használatával az indítványozó „túllépte azt a mértéket”, amelyet a sértetteknek közéleti tevékenységük körében el kell viselniük. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú jogerős bírósági ítélet az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságának vonatkozásában az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség nem áll fenn, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.