Egy választási kamapány során megvalósult rágalmazás miatt indult ügyben az Alkotmánybíróság elutasította a bírói határozattal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Bfv.I.1222/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló alapügyben az indítványozót a település volt polgármestere rágalmazás miatt feljelentette. Az indítványozó a 2010-es önkormányzati választásokon polgármester-jelöltként indult a település akkor hivatalban lévő polgármesterével együtt. Az indítványozó a választási kampányban megjelentetett egy választási füzetet, amelyben a polgármestert tűzifalopással és a települési ravatalozó felújításával kapcsolatban hűtlen kezeléssel vádolta. A Kúria hatályában fenntartotta az első- és másodfokú bíróság határozatát, mely az indítványozó bűnösségét rágalmazás vétségében megállapította és pénzbüntetésre ítélte. Az indítványozó szerint a támadott bírósági határozatok sértik a véleménynyilvánítási szabadságát azáltal, hogy az aljas célból elkövetett rágalmazás büntetőjogi felelősségét egy választási kampányban, a helyi közügyekkel kapcsolatos állításaival összefüggésben állapítják meg. Az alkotmányjogi panasz miatt indult eljárásban az Alkotmánybíróság megkereste az igazságügyi minisztert, hogy fejtse ki az álláspontját a rágalmazás esetében alkalmazható valóságbizonyítás jogintézmény szabályozásával kapcsolatban. Az igazságügyi miniszter álláspontja szerint az egyes ügyekben eljáró bíróságok mérlegelési jogköre megfelelően megalapozott az alkotmánybírósági határozatok nyomán kialakult bírói gyakorlatban. Az indítványozó álláspontja szerint jogszerűtlenül esett rá a vizsgált közlések igazságtartalmának bizonyítása, amely magánszemélyként aránytalanul nagy terhet jelentetett számára. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor a testületnek arról kellett döntenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint hol húzódnak a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátai. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közügyek megvitatása során tett valótlan tényállítások nem vonnak maguk után automatikus felelősségre vonást, a közéleti szólás gyakorlója akkor is beszélhet visszaélésekről, ha nem tudja azokat bizonyítani. A közügyek megvitatását védő magasabb szintű alkotmányos garancia miatt a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges, hogy a büntetőeljárásban bizonyosságot nyerjen, hogy a terhelt tudta, hogy az általa állított tények valótlanok. Az alapügyben eljáró bíróság megállapította, hogy az indítványozó állításait alátámasztó tények sem a fakivágás, sem pedig a ravatolozó felújítása tekintetében nem merültek föl. Továbbá a bíróság szerint az indítványozó a közlések megtételekor tisztában volt a tényekkel, így a szándéka valótlan tényközlésre irányult. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú jogerős bírósági ítélet érvényesítette a közügyek vitatásával összefüggő, magasabb szintű alkotmányos védelem garanciáit, és döntését az arra vonatkozó alkotmányos követelménnyel összhangban hozta meg, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek. A határozathoz párhuzamos indokolást fűzött dr. Salamon László alkotmánybíró.