Az Alkotmánybíróság elutasította a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 7/B. §-a és 7/D. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Az indítvány alapjául két ügy szolgált, mindkét ügy felperese Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaság. Az alperes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amely a felperessel szemben mulasztási bírságot szabott ki a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Mindkét alapügy alperese a határozatokban rögzítette, hogy a felperesek reklámadó-köteles tevékenységet folytattak, azonban a reklámadóról szóló törvény szerinti adóköteles tevékenységük megkezdésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az indítványozó bírók úgy vélik, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek a Magyar Köztársaság és Írország között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Dublinban, 1995. április 25-én aláírt Egyezménnyel. Ennek értelmében az egyik szerződő állam állampolgárai nem vethetők a másik szerződő államban olyan adózás alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az adózás, amelynek a másik állam állampolgárai hasonló körülmények között alá vannak vetve. Mindez azt jelenti az indítványozók álláspontja szerint, hogy az egyenlő elbánás követelménye alapján nem írható elő terhesebb mulasztási bírság egy ír székhelyű és adóügyi illetőségű társasággal szemben, mint amilyen bírság az azonos helyzetben levő magyar székhelyű társasággal szemben kiszabható lenne. Ezzel szemben a magyarországi székhellyel rendelkező társaságok esetében a Cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem benyújtásával az adózó automatikusan teljesíti a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz történő bejelentkezési kötelezettségét, így támadott szabályozás kizárólag a külföldi székhelyű gazdasági társaságok esetében alkalmazható. A testület a bírói kezdeményezéseket nem találta megalapozottnak. A támadott rendelkezések célja az, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok is bejelentkezzenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyilvántartásába, ekként a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek a belföldi illetőségű adóalanyokkal azonos módon tudjanak eleget tenni. Az előírások éppen azt célozzák, hogy a reklámadó-fizetési kötelezettség teljesítése szempontjából a belföldi és külföldi illetőségű jogi személyek teljesen azonos módon tegyenek eleget a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek. A határozathoz különvéleményt csatolt dr. Salamon László alkotmánybíró, valamint párhuzamos indokolást fűzött dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Schanda Balázs alkotmánybíró.
