Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Budai Központi Kerületi Bíróság 8.B.XI.493/2014/64. sorszámú, és a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.XI.10.982/2015/198. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozót az elsőfokú bíróság lőfegyverrel való visszaélés bűntette és garázdaság bűntette miatt 5 év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Az indítványozó álláspontja szerint a büntetőeljárás végig „egy irányba haladt”, az eljáró szervek „készpénznek” vették a bűnösségét. Tárgyként kezelték és megsértették a méltóságát az elfogását követően a kézfejéről történő mintavétel során, valamint azzal, hogy bűnügyi őrizetét akként hajtották végre, hogy a négy végtagját kifeszítve, ágyhoz bilincselve kellett 40 órát eltöltenie, továbbá az ügyvédjével sem közölték a fogvatartás helyét, ezzel ellehetetlenítve a kapcsolattartást. A kibilincselés módja, illetve a kapcsolattartás tekintetében az indítványozó panaszt nyújtott be, amelyet egy büntetőeljárásra és egy közigazgatási eljárásra különítettek el. A közigazgatási eljárás keretében megismételt eljárásban a BRFK határozatában jogsértést állapított meg. Az indítványozó álláspontja szerint a fentiek sértik az emberi méltósághoz való jogát, az embertelen bánásmód tilalmát, valamint a védelemhez való jogát is. A tulajdonhoz való jog, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmét állítja az indítványozó a bűnügyi költség viselésére kötelezéssel kapcsolatban. Az elsőfokú ítélet ugyanis nem rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről, a másodfokú bíróság azonban belefoglalta azt az ítéletébe az indítványozó terhére döntve. Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. Az indítványozó azon kifogásai, mely a kézfejéről történő mintavétel módjára, illetve a lefoglalás lefolytatására vonatkoztak, törvényességi jellegűek, a nyomozás lefolytatására vonatkoznak. Mindezek érdemi megítélésére, vagyis arra, hogy törvényes volt-e a nyomozás, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az őrizet végrehajtásának módja és az ügyvéd értesítésének elmaradása, noha jogerősen megállapítottan jogsértő volt – önmagában – nem befolyásolta a büntetőeljárás érdemét. Az a körülmény, hogy a jogerős döntés tartalmaz rendelkezést a bűnügyi költség viselésével kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy ne lehetne hivatkozni annak törvénysértő jellegére, ha ennek feltételei fennállnak. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a támadott ítéletek nem ellentétesek a jogorvoslathoz való joggal.
