Az ügy tárgya a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.677/2013/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.677/2013/10. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 12.P.21.549/2012/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó kanadai-magyar kettős állampolgár, aki az alapügy alperesével házasságot kötött, majd két gyermeket örökbe fogadtak. Az indítványozó az örökbefogadásokat követően a gyermekekkel Kanadába kívánt utazni, amelyhez az alperes a szükséges hozzájárulást megadta. Később azonban az alperes kételkedni kezdett az indítványozó külföldre távozásának indokaival kapcsolatban, ezért az indítványozó számítógépébe belépett, dokumentumait és levelezését elolvasta. A levelezés tartalma alapján az alperes eljárást kezdeményezett a gyermekek jogellenes külföldre vitelének hatályos szabályai alapján, ám időközben az indítványozó a gyermekekkel Magyarországra hazatért, így az eljárás nem indult meg. Később az indítványozó a házasság felbontását kezdeményezte. Az alperes gyermekek elhelyezésével kapcsolatos vita során is csatolta a peres iratokhoz az általa megszerzett levelezést. Az indítványozó, mint felperes a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az alperes a levelezés jogosulatlan megismerésével és nyilvánosságra hozatalával megsértette az ő magántitokhoz és levéltitokhoz fűződő személyiségi jogait. A Kúria végül hatályában fenntartotta a másodfokú bíróság azon ítéletét, amely szerint az alperesnek nem volt más lehetősége, mint hogy állításai alátámasztásaként a felperesi levelezés anyagát felhasználja. Az indítványozó a jogerős másodfokú ítélettel szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy kellő súlyú alkotmányos indok-e az alperest mint szülőt megillető kapcsolattartáshoz való jogának, valamint szülői felügyeleti és nevelési jogának védelme, amely igazolhatja a magántitok korlátozását. A testület az indítványt nem találta megalapozottnak. A jogerős másodfokú bírósági döntés alkotmányos cél, a szülő felügyeleti joga és kötelezettsége biztosításának, továbbá kapcsolattartáshoz való jogának védelme érdekében történt, mely végső soron a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogán alapul. Az indítványozó levelezése alkalmas lehet az előzőek bizonyítására, így levéltitkának korlátozása nem tekinthető szükségtelennek. Az indítványozó levelezésének a bíróságok, és más hatóságok előtti bizonyítékként történő felhasználása során a levelezés tartalma továbbra is rejtve marad a nyilvánosság előtt, ugyanis a bíróság elé tárt csak iratbetekintés révén lehet hozzájutni. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú jogerős bírósági ítélet az indítványozó magántitkát szükségesen és arányosan korlátozta, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek. A határozathoz különvéleményt csatolt dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybíró, valamint párhuzamos indokolást fűzött dr. Pokol Béla, dr. Salamon László és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró.
